Jane Goodall: az emberiség képes a Föld megmentésére

Akt.:
Budapest, 2016. május 23. Jane Goodall brit etológus, állatvédő és csimpánzkutató, az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) békenagykövete interjút ad az MTI-nek Budapesten 2016. május 23-án.
Budapest, 2016. május 23. Jane Goodall brit etológus, állatvédő és csimpánzkutató, az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) békenagykövete interjút ad az MTI-nek Budapesten 2016. május 23-án. - © MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
Budapest – Az emberiség képes a Föld élővilágának megmentésére, a kérdés az, maradt-e még elég idő erre – hangsúlyozta az MTI-nek Jane Goodall brit etológus, állatvédő és csimpánzkutató, az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) békenagykövete hétfői budapesti előadása előtt.

A főemlőskutatás forradalmasítójaként is ismert Jane Goodall úgy vélte: sok, környezetért aggódó ember tehetetlennek érzi magát, amikor szembesül az élővilág pusztulásával, a kihaló fajokkal, a környezetszennyezéssel és a klímaváltozással. Nekik azt üzeni, hogy igenis számít, mit tesznek, ugyanis ha elég embert sikerül meggyőzni arról, hogy belegondoljon mindennapi döntéseinek következményeibe – például, hogy amit vesz, annak előállítása okozott-e szenvedést állatnak vagy embernek -, akkor van remény tenni a bolygót elpusztító, fogyasztásra épülő világgazdasági berendezkedés ellenében.

“Három nagy probléma van, és mindegyik megoldhatatlannak tűnik. Az első a szélsőséges szegénység. Ugyanis ha igazán szegény vagy, kivágod a fákat vagy elpusztítod a környezeted, mert így próbálsz megélhetést teremteni magadnak, gabonát termeszteni vagy valamiféle nyersanyagot árusítani. Ha pedig városban laksz, rákényszerülsz, hogy mindenből a legolcsóbbat vedd, ami rendkívül pusztító módon is készülhetett” – magyarázta a környezetvédő, hangsúlyozva: az igazán szegényektől nem várható, hogy az élővilágért aggódva etikai döntésként gondoljanak betevőjük megszerzésére.

“Egyrészt tehát probléma a szegénység, másrészt az a többségünk fenntarthatatlan életmódja is. Szintén fenntarthatatlan, sőt, szinte erkölcstelen a nagyon gazdagok életmódja. Végül probléma az emberiség lélekszámának növekedése is. A klímaváltozás közvetlen következménye ennek a három együtt ható tényezőnek” – vélte Jane Goodall, aki szerint az emberiség képes a Föld élővilágának megmentésére, a kérdés csupán az, hogy maradt-e még ideje rá.

A főemlőskutató pályájáról mesélve felidézte, hogy élete egyik legmeghatározóbb pillanatként tartja számon, amikor a gombéi erdőségben az általa megfigyelt egyik csimpánz a félelmét hátrahagyva először közelítette meg, evett a kezéből, és hagyta, hogy kövesse őt az erdőben.

“A csimpánzok minden más élőlénynél jobban hasonlítanak ránk. Akár 60 évnél is tovább élnek, személyiséggel és hozzánk hasonló érzelmekkel bírnak, valamint képesek eszközöket készíteni és használni” – mondta. Hozzáfűzte: az emberi kultúra a definíciók szerint olyan viselkedésminta, amely úgy öröklődik egyik generációról a másikra, hogy a fiatalok megfigyeléses tanulással sajátítják el az idősebbektől. Ugyanígy működik az eszközhasználat a csimpánzoknál is, vagyis mondhatjuk, hogy egyfajta primitív kultúrával rendelkeznek.

Jane Goodall arról is beszélt, hogy bár korábban valóban többet tudhatott mindenki másnál a csimpánzokról, azonban ma már nem sorolja magát a legjelentősebb szakértők közé, viszont továbbra is próbál lépést tartani a legújabb kutatási eredményekkel. Mint fogalmazott, az őt követő kutatók már minden tudnak, amit ő tudott, de emellett számos újdonságot is megtanulnak.

Az MTI kérdésére, hogy honnan nyeri a motivációt a környezetvédelemért tett erőfeszítései folytatásához, a 82 éves csimpánzkutató úgy válaszolt: egyrészt annyi minden kapott a csimpánzoktól, hogy igyekszik visszafizetni a tartozást, másrészt felelősséget érez unokái jövőjéért, miközben a világ láthatóan hatalmas bajban van.

Louis Leakey régész-antropológus ösztönzésére Jane Goodall 1960 júliusában látott munkához a mai Tanzánia területén található Gombéban, ahol állhatatosan kereste a csimpánzok társaságát. A kutatónő 1960 őszén tanúja volt, amint az egyik csimpánz ágakat gallyazott le, hogy segítségükkel termeszeket halásszon ki egy termeszvárból. Ez volt egyik legfontosabb felfedezése, mert egészen addig a tudósok úgy gondolták, hogy az ember az egyetlen szerszámok készítésére és használatára képes faj, ő pedig saját szemével látta ennek cáfolatát.

Jane Goodall a tudományos konvenciókat figyelmen kívül hagyva, az állatoknak nevet adva, a kívülről jött ember nyitottságával forradalmasította a főemlőskutatást. 1965-ben mentora, Louis Leakey jóvoltából egyetemi tanulmányok nélkül doktorálhatott etológiából a cambridge-i egyetemen. 1967-től 2003-ig a Gombéi Természetkutató Intézet igazgatója volt.

Előadásai hatalmas népszerűségnek örvendenek világszerte, legutóbbi könyve A remény magvai címmel 2015-ben jelent meg magyarul. 1977-ben megalakította a Jane Goodall Természetkutató Intézetet. A környezetvédelembe a jövő nemzedékeit is bevonva 1991-ben Tanzániában létrehozta a fiatalok környezettudatos nevelését célzó Rügyek és gyökerek hálózatot, amelynek munkájában a világ mintegy 100 országában vesznek részt fiatalok és gyerekek. Magyarország 2006-ban, a Rügyek és Gyökerek Egyesület megalakításával csatlakozott a hálózathoz, amely 2010 óta Jane Goodall Intézet néven folytatja tevékenységét.

A főemlőskutató számtalan díj és elismerés birtokosa, 2002 óta az ENSZ békenagykövete, 2003-ban megkapta az Asztúria hercege díjat, 2004-ben pedig a Brit Birodalom lovagja lett.

– MTI –



További hírek a Magyarország kategóriából






hirdetés