Isten országa két ember között van

Krúdy Tamás és felesége Zsófia öt gyermek szülei; öt- és húszéves kor közötti ifjakra lehetnek büszkék
Krúdy Tamás és felesége Zsófia öt gyermek szülei; öt- és húszéves kor közötti ifjakra lehetnek büszkék - © Fotó: Molnár Péter
Debrecen – A hétköznapokban ma sem lehet minden pillanat tökéletes, de hihetetlen erőforrást kaptunk. Azt, hogy Isten országa közöttünk van – vallja Krúdy Tamás, a Nők Lapja vezető szerkesztője és felesége, Zsófia, a párKatt.hu katolikus társkereső koordinátora, akik Debrecenben tartottak előadást.

Nem azért jöttünk ide, hogy megmutassuk, mi milyen fantasztikusan csináltuk a dolgunkat, és önök hogyan rontották el, hanem hogy elmondjuk a tapasztalásainkat. Azt, hogy hogyan keveredtünk ki a jó Isten segítségével nagyon mély gödrökből és hogyan tudunk egy elügyetlenkedett életkezdet után jó úton járni”

– kezdte előadását Krúdy Tamás, a Nők Lapja vezető szerkesztője és felesége, Zsófia, a párKatt.hu katolikus társkereső koordinátora. A hat gyermeket nevelő házaspár az Érseki Hivatalban beszélt házasságról, szexualitásról, gyermekvállalásról, határvédő, falfelhúzó reflexekről az év elején.

Katolikus családba születtek mindketten. Zsófinak négy testvére van, „jóindulatú” rokonoktól tudta meg, hogy a szülei az első baba érkezésével házasodtak össze. „Erről sosem beszéltünk a családban, de érdekes, hogy aztán mind az öten így mentünk férjhez. A tabutémák rendszerint megismétlik önmagukat, generációkon át hordozott titokká válnak. Büszke vagyok a szüleimre, hogy kitartottak egymás mellett, s ma együtt örülnek a 18 unokájuknak, de göröngyös volt az útjuk. Tamást 19 évesen ismertem meg, ő volt az első nagy szerelmem, úgy éreztem, ő lesz a férjem, a gyerekeim apja. Én ebbe a kapcsolatba nyugodt szívvel belemehetek szexuálisan is.”

Eltérő alapgondolat

Tamás így emlékezett a kezdetekre: a szüleim klasszikus módon az egyetemen találkoztak. Természetes volt számukra, hogy generációkon át családban élt mindenki, erről nincs mit beszélni. Nekem viszont, szülői vezetés hiányában, homályos elképzelésem volt a kapcsolatok működéséről. Az emberek sok mindent kipróbálnak, majd valahol a távoli jövőben megvalósul a család. Életélvező időszakban találkoztam Zsófival, aki a jövendőbelijének tekintett. Másfél év múlva beleszerettem egy másik lányba, és elhagytam.

Odaadtam magam, eldobtak

Zsófi mélypontra került. „A jó Isten különleges kegyelmének érzem, hogy ebből föl tudtam állni. Azt látom magam körül, hogy ebből a törésből sokan rosszabbnál rosszabb kapcsolatokba mennek, és elindulnak a lejtőn. Egyszer „véletlenül” egy órával korábban értem a misére, és volt időm végiggondolni az elmúlt másfél évet.

Őszintén meg tudtam bánni, hogy odaadtam magam, gyóntam, úgy éreztem, le tudom tenni ezt a terhet. Ujjongó újrakezdés-érzés volt bennem.”

Isten olyan konkrét az ilyen vezetésekben, hogy amint kimentem a templomból, lestoppoltam egy fiút, akivel jóban lettem, rajta keresztül eljutottam a Máltaiakhoz. A gyermeki világomat levetkőzve megtapasztaltam, hogy az enyémtől sokkal súlyosabb problémák is vannak a világon. Az elveszett önbecsülésemet újra tudtam építeni azzal, hogy segíteni tudtam másokon.

Az elhagyáskor olyan egyértelmű volt, hogy Tamás a gaz csábító, én meg az ártatlan áldozat. Hosszú éveknek kellett eltelni, hogy rájöjjünk, nem olyan tiszta ez a képlet. Én eldöntöttem magamban: ő lesz a férjem és odaadom magam, de ezért neki kötelessége feleségül venni, a gyerekeim apjává válni. Pedig egy test nem elég ahhoz, hogy ezt a szabadságot megvásároljam. Fontos, hogy a lányok észnél legyenek: a nők a testükkel fizetnek a kapcsolatért és nem is tudják, hogy mit okoznak ezzel a fiúban. A lánynak itt kell okosnak lenni, és nemet mondani.”

kr2Zsófia vallja, észnél kell lenni a lányoknak | Fotó: Molnár Péter

Hónapokkal később, ahogyan a fiatal lány le tudta tenni ezt a csábító-áldozat szerepfelosztást, újfent nagyon vonzóvá vált. Tamás újra udvarolni kezdett. S bár hosszas ellenállás után ismét egy párrá lettek, rövidesen ugyanott tartottak, mint azelőtt. Folyton egymásnál aludtak, kvázi házassági viszonyban éltek. Tamás megfogalmazása szerint, élt bele oktalanul a világba. „Itt egy nő, aki érzelmi biztonságot ad, szeret, ha kell, kimossa a gatyámat, megetet és szexuálisan is elérhető. Cserébe nem kell felelősséget vállalnom.”

A kényelemnek egy kisbaba megfoganása vetett véget. A kismama ujjongott, az édesapa kevésbé. A karácsonyi hirtelen eljegyzést követően a magzat januárban meghalt. A nő egyedül érezte magát a gyásszal, meg az érzéssel, hogy eddig feleségnek sem volt jó, most már anyának sem.

Erős az eskü, de nem varázsütés

Egy közben kispappá vált piarista volt osztálytárstól kértek segítséget, aki elvitte őket egy háromnapos vezetett lelkigyakorlatra. Hetven cigánygyerek szociális táboroztatásában segítettek. Útravalóként megkapták, hogy végig imádkozzanak a válaszért: egymás mellett van-e a helyük, házaspár akarnak-e lenni. A vőlegényben könnyebben megszületett a döntés, a menyasszonyban akkor már nehézkesebben, de végül közös elhatározásra jutottak. A pap azt kérte, hogy próbálják meg másodlagos tisztaságban tölteni az esküvőig fennmaradt fél évet. Ezt abszolút nem értették akkor, de többé-kevésbé igyekeztek megfelelni ennek. Megérte, mert amikor összeházasodtak, fantasztikus ereje volt az esküjüknek. Csodálatos élményként idézték fel. Aztán, bár rövidesen megszületett első babájuk, bebizonyosodott, a nem erkölcsösen leélt házasságon kívüli nyolc év nyomai nem múlnak el varázsütésre. Sem Tamás sok évi félelme párja teherbeesésétől, sem Zsófi csalódottsága, szégyenérzete. Ezután elveszítettek még egy babát félidős terhesen. Ez rádöbbentette őket arra, hogy nem jól csinálják a dolgaikat.

Minden porcikádat ismerem?

„Roska Péter atyához fordultunk, beajánlott minket egy MÉCS-lelkigyakorlatra. Tamást hosszas rábeszélés után vonszoltam el oda, mert épp az Eb-döntő hétvégéjére esett. Az első napon az összes férfi tüntetőleg a fociról beszélt, vasárnapra már senkit nem érdekelt, ki nyert. Ez egy fordulópont volt az életünkben. Mindketten kommunikáció szakon végeztünk és büszkék voltunk arra, milyen jól kommunikálunk. Itt pedig rájöttünk, hogy a lényeges dolgokról nem tudunk beszélgetni. Számos problémánkat ott beszéltünk át először. Jellemző, ha egy pár életébe korán belép a szexualitás, kialakul az otthonosságérzet, illetve a „minden porcikádat ismerem illúziója”, akkor megreked a másiknak, illetve magunknak a megismerése. Ott értettem meg, hogy Tamás mennyire ki van szolgáltatva nekem, s hogy a bántásai védekezések az én szúrásaim ellen. Indíttatást kaptunk arra, hogy Isten segítségünkre van a gyógyulásban, ahogyan mi is egymásnak.

Jó úton haladtunk, aztán 35 évesen három gyerekkel, beleszerettem valakibe. Villámcsapásként ért. Egy év után egy újabb lelkigyakorlaton mondtam el a férjemnek, ígérve, hogy tíz méteres közelébe nem megyek a férfinek. Kiderült, hogy Tamás is megélt hasonló érzéseket.”

Egy láb híján billeg

– Ez a két eset katalizálta, hogy beszélgessünk az intimitásunkról. Ekkor tisztult le, hogy az én szexualitásom kicsit önző. A házasságon kívüli időszakban kéjvágyat hajszoltam, míg Zsófit a teljesítménykényszer akadályozta a teljes átadásban, annak tudatában, hogy nekem volt dolgom lányokkal előtte – emlékezett a hetilap vezető szerkesztője.

kr3Krúdy Tamás | Fotó: Molnár Péter

Majd így folytatta: olvastam A test teológiáját. II. János Pál pápa megfogalmazásában a szexualitás háromlábú szék. Célja a gyereknemzés, az örömszerzés és a szeretet kifejezése. Amikor megtapasztaltam végre utóbbit, hogy nem csak elvenni, hanem adni is lehet általa, istenélmény volt. Hogy át lehet alakítani azt, ami addig rosszul rögzült. Nem egyszerű, lassú, néha fájdalmas folyamat, de istenbizonyíték nekem, hogy elindultunk az önzőség és szégyen felől az önátadás és a szeretetmegnyilvánulás felé. A házasság erős összetartó kapocs. Zsófia így zárta: a hétköznapokban ma sem lehet minden pillanat tökéletes, de hihetetlen erőforrást kaptunk. Azt az érzést, hogy Isten országa közöttünk van.

HaBe