Isten malmai…

Isten malmai…
© Illusztráció: Getty Images
Ki mint vet, úgy arat – óriási bölcsesség – és milyen régi! Aztán pedig vannak „szinonimái” is, úgymint „Isten malmai lassan őrölnek”, illetve az előbb említett gondviselő „nem ver bottal”, vagy a „vonat visszafelé is jár”, esetleg „ki mint él, úgy ítél” – ez utóbbi azonban talán már más kategória. Kenyeres Ilona írása.

Egyet azonban leszögezhetünk – pontosabban nagyon remélünk, hogy így van, így lesz: valamennyi halandó előbb-utóbb (a tapasztalatok szerint azonban sajnos inkább utóbb), de még ebben az életében megkapja, amit érdemel, a jót és a rosszat egyaránt. Méghozzá nem embertársaitól, akiknek esetleg ártott, netán segítségükre volt, hanem egy egészen más közegtől, vagy hatalomtól. Nevezhetjük ezt Istennek, sorsnak, gondviselésnek, teljesen mindegy. A régi, vallásos emberek úgy tartották, hogy „Isten szeme mindent lát” – ezt a mondást egyes vicces kedvű diákok úgy folytatták. „el ne lopd a léniát”. Hát igen, manapság már egy „lénia-lopás” bőven belefér a bocsánatos bűnök kategóriájába, s talán még meggyónni sem kell. Igaz, ennél sokkal nagyobb, többmilliós, sőt milliárdos lopásokról sem tudnak a gyóntatószék jótékony homályában ülő papok, hiszen a „tolvajok” nemigen járnak gyónni. Sajnos, még a bíróságra sem nagyon, mert valahogy mindig megússzák a számonkérést. Vagy ha mégsem, olyan enyhe, általában felfüggesztett büntetést rónak ki rájuk, hogy igazán hálát adhatnak az Istennek – vagy a sorsnak, vagy a gondviselésnek. Ilyenkor azért csak elgondolkodik az egyszerű polgár, aki becsületesen dolgozik, soha senkit be nem csapott, és ezentúl sem áll szándékában, mert „gyárilag” ilyen, hogy hogy is van ez? És most távolodjunk el a profi csalóktól, nézzük csak azokat az egyszerű embereket, akik olyan természettel vannak megáldva, hogy az az egyetlen örömforrásuk, ha mások orra alá borsot törhetnek, kigúnyolják, megalázzák, lelki terror alatt tartják a másikat. Az nem igazságos, hogy mindezt büntetlenül megtehessék az idők végeztéig, akik pedig embertársaik önzetlen segítését tűzték ki célul, soha ne nyerjék el méltó jutalmukat. Tudom, sokan kétségbe vonják Isten, pontosabban egy tőlünk független természetfeletti erő létezését, de attól az még működik. És teszi a dolgát… Legalábbis nagyon bízunk benne.

– Kenyeres Ilona –








hirdetés