Ismeretség

Ismeretség
© Illusztráció: Getty Images
Sem hosszabb, sem rövidebb nem volt a pénztárnál várakozók sora és haladt, mint szokott, viszonylag egyenletesen. A közepe felé álltam és vártam, hogy én következzem. Közben nézelődtem, ahogy az ember nézelődni szokott, amíg sorára vár a bevásárló központban, hogy kifizethesse, amit vett. Azt a nem sokat. Réti János írása.

A kasszában az egyik új kolléganő ült, aki új volt valóban, de nem nagyon. Ezekben a hetekben jött és már beilleszkedett, mert nem is tehetett volna másképp. Olyan 40–50 év közötti kellemes jelenség volt és kedves a vásárlókkal is. Észrevettem, hogy kicsivel rövidebb a haja, mint eddig volt és ez határozottan jól állt neki. De a hölgy lényegén nem változtatott a változás. Na, csak érjek oda, meg is mondom neki, hogy változott méghozzá előnyére. Amikor odaértem hozzá, tényleg megemlítettem, hogy látom, valamivel rövidebb a haja, de jól áll neki ez a rövidebb hosszúság. – Magam csináltam otthon, mert arra gondoltam, hogy valami változzon már meg rajtam, mert az néha nem árt. De, hogy észrevette, annak örülök. Nahát, hogy még ilyesmire is figyel. – Nem lehetett nem észrevenni és, ami jó, ami jobb mint volt, az igenis szóba lehet vagy szóba kell hozni. Láttam, hogy jól esett neki és egy árnyalatnyi mosollyal az arcán ütögette be az árakat, még utánam is. Jobb lett a napja. Egy kicsivel biztosan. Akkor elgondolkoztam: milyen könnyű lenne derűsebbé, elviselhetőbbé tenni az életünket, ha figyelnénk egymásra és időnként volna egy jó szavunk ismeretlenhez is. Hátha jobb lenne a napja. Ha pedig sok ember szólna egy jó szót és sok embernek lenne jobb a napja, akkor derű telepedne az arcokra és más lenne körülöttünk a világ. Most nem jók a napjaink. De legalábbis annyira nem. Nem bántjuk egymást – már, akik – de jó szavunk sincs senkihez. Csak megyünk kifizetni a kenyeret, a tejet meg azt a néhány süteményt. Pedig milyen egyszerű lenne, ha törődnénk ilyesmivel is. Egy mosoly mindent megér, ha őszintén akartuk előcsalogatni. Mondjuk a pénztári sorban. Olyan kevés kellene a világ jobbrafordulásához, csak akarnunk kellene. De nem figyelünk rá. Eszünkbe sem jut. Kár.

– Réti János –

Címkék: ,







hirdetés