Iskolapélda

Akt.:
A Barsi iskola egyik épülete
A Barsi iskola egyik épülete - © Fotó: Matey István
Komádiban a közoktatás terén valami nem kerek – akinek efelől kétsége van, olvassa el a következő sorokat. Ebben persze semmi rendkívüli nincs, hiszen Magyarországon ez sok területre igaz. Az iskolaügy kapcsán senki nem mondja ki az igazságot. Szabó Zsolt László jegyzete.

Ezt nem azért merem leírni, mert én birtokában vagyok, hanem mert érzékelhető, hogy valamit mindenki takargat – a nép gyermekétől a minisztériumig bezárólag. Részigazságok záporoznak, ám a valóság rekonstruálható. A nevét vállalva senki nem beszél arról, hogy gondok vannak a helyi állami iskolában; s ebből a szempontból mindegy, hogy az osztály rendjét bontó, a többieket visszahúzó „tanuló” cigány, állami gondozott, esetleg mindkettő, vagy éppen magyar. Más-más esélyekkel talán, de mindegyik lehet neveletlen, komoly lelki problémákkal küzdő, lecsúszott, rossz családi mintát látó. Persze, kevesebb is a gyerek, ám miattuk is fogynak a diákok a Barsiból. E helyzetben természetes, hogy a szülők kiemelik gyermeküket. Olyan helyre vitték, viszik őket – sokukat –, ahol kevesebb energiát vonnak el a pedagógusoktól a rendbontók. A józan ész alapján cselekszenek akkor is a szülők, amikor immár helyben keresnek alternatív iskolát, ha úgy ítélik meg, ott jobbak a körülmények, amelyek a Barsiban – az intézményen kívül álló okokból(!) – egyszerűen nem mindig állnak fenn. A jelenség azonban figyelmeztető kell(ene) hogy legyen. Mert nem elszigetelt esetről van szó. Ezért felháborító, hogy a tankerület, mint valami kiskirály, hallgatásra inti az igazgatót. Mert ezzel csak a szőnyeg alá söpri a problémát, akárcsak az állam, amely bort iszik és vizet prédikál. A szekér bakján nem ül senki, a gyeplő a lovak között…

– Szabó Zsolt László –


Iskola a szegregálódás határán
Komádi, Magyarhomorog – Komádiban nem az történik, amit az „emberminisztérium” és az Európai Unió elvár.









hirdetés