„Iskolába” járnak a juhok is

„Iskolába” járnak a juhok is
A Buzita tanyán élő Kerezsi Gyula juhászatából havonta mintegy száz bárány indul útnak Olaszország felé. Több mint tíz év kemény munkájával érte ezt el, dolgozott éjjel nappal feleségével Katalinnal együtt, ma pedig már fiai, a 13 éves Gergő, és a 11 éves Vince is besegít a gazdaságba.

Megnégyszerezték az állományt

1991-ben 17 juhval indította vállalkozását, ma pedig már ezer anyajószág béget az akolban. Tanult szakmáját, a mezőgazdasági növénytermesztést mindössze néhány évig gyakorolhatta, amikor felszámolták az állami gazdaságot. Mivel elhelyezkedni nem tudott, válaszút elé állította a sors, vagy munkanélküli lesz, vagy megpróbál saját erejéből boldogulni.

Akkor vette meg a juhokat. – Majdnem tíz évig laktunk benn a faluban, 250 birkát tartottunk, de néhány évvel ezelőtt rájöttünk, ha tisztességesen meg akarunk élni a juhászatból, az egyetlen járható út, ha tovább fejlesztjük az állományt. Akkor költöztünk ki a tanyára, ahol sokkal nagyobb a hely, közel a legelő. Döntésünk helyesnek bizonyult, négy év alatt megnégyszereztük a juhok számát.

 Katalin, a felesége úgy fogalmaz, olyan a munkájuk, mint egy mókuskerék, ha elkezdték, nehezen lehet kiszállni belőle, pedig néhányszor, egy-egy kritikus pontnál az ő fejükben is megfordult, hogy abbahagyják.

Akár egy szülészeten

Jól hangzik az ezer darabos állomány, de nagyon kemény munka ez. – fogalmaz Gyula. – Szinte egybefolynak az ünnepek a hétköznapokkal, az éjjelek a nappalokkal. A juh nagyon kényes jószág, ilyen darabszámnál szinte állandóan köztük kell lenni. Legyen előttük takarmány, víz, figyelni kell melyiknek, mi baja, és az ellés is szinte folyamatos. Kerezsi Gyula azt mondja, sokszor úgy érzi magár, mint egy szülészeten, ahol ő a doktor, már pedig egy jó orvosnak mindig a betegei közt a helye. A gazda meg is tesz minden tőle telhetőt, de még így is 5-10 %-os az éves vetélési arány. – A bárányok egy ideig az anyjukkal vannak, majd „iskolába” tesszük őket. Ez azt jelenti, hogy minden nap néhány órát kisebb nagyobb csoportban az anyjuktól külön töltenek. – magyarázza Gyula – A másik gondot a juhok érzékeny lába okozza, amire nagyon kell vigyázni, Ezért télen is kihajtjuk őket minden nap 3-4 falkában, csak a közelellősek és a gyengefiasak maradnak benn. A hó takarítja, hűti, rendben tartja a lábukat.

Készülnek a tavaszi nyírásra

 Kerezsi Gyula munkáját a családon kívül három juhász is segíti, a téli hónapokban naponta 70 – 100 ezer forint értékű takarmányt tesznek a juhok elé, aminek nagy részét maguk termelik meg saját földjükön, ahol meg az időjárás a legnagyobb úr. – Volt már rá példa, hogy egy hatalmas eső miatt három hold anyaszéna ment tönkre, de az is előfordul, hogy éjszaka bálázunk, hogy minél hamarabb biztonságba tudjuk a takarmányt. Kerezsiék igyekeznek megfelelni nemcsak a hazai, de az uniós elvárásoknak is, ezért pályázati segítséggel tavaly takarmánytárolót építettek az előtt gépeket vásároltak, a közeljövőben szolgálati lakást szeretnének építeni a juhászoknak. A téli napok a szokott ritmusban telnek a tanyán, az első igazi nagy esemény a március végi birkanyírás lesz, ami a gazda szerint olyan, mint egy nagy tanyasi ünnep.

KZE