Iskola a szegregálódás határán

Akt.:
Szűcs Ágnes, a Sulyok István Református Iskola igazgatója és Balogh Sándor lelkipásztor
Szűcs Ágnes, a Sulyok István Református Iskola igazgatója és Balogh Sándor lelkipásztor - © Fotó: Matey István
Komádi, Magyarhomorog – Komádiban nem az történik, amit az „emberminisztérium” és az Európai Unió elvár.


A Magyarhomorogi Szabó Pál Általános Iskolába kilenc másik településről, köztük a szomszédos Komádiból járnak gyerekek. A nagy busznak fordulnia kell, ugyanis egyszerre nem férnek fel. Több mint 60-an érkeznek reggelente a mintegy 5 ezer lakosú városból. Ők teszik ki a homorogi iskola tanulóinak harmadát.

Nagyjából ugyanennyi, 65 gyermekkel indult el a tanév Komádiban, a református egyházi iskola alsó tagozatán. Mindannyian a Barsi Dénes Általános Iskolából iratkoztak át, ahol a második évfolyamon alig maradt egy osztályra való gyermek, majd’ mindegyikük roma. Egy cigány anyuka – akit találomra szólítottunk meg Komádiban – lánya egyike a 15 maradónak. Amikor felvetjük, hogy ez az az évfolyam, amelyikből sokan átmentek a református iskolába, azt feleli, ő nem akarta átvinni a gyerekét. Megjegyzi, nem sokat tud a történésekről; mivel rövidesen szülni fog, nem járt az iskola körül. – A lányom ritkán beszél az iskolai ügyekről, annyit mondott, 14-15-en vannak, annak fele a Komádi Gyermekotthonból jár – magyarázta, de hozzátette: az iskola diákjainak többsége roma, ami szerinte régebben is így volt.

Az első fecske

A komádi közoktatás helyzetének megértéséhez az ezredforduló idejére kell visszamenni. Miután egy magyar kisfiú olyan osztályba került, ahol két társával együtt ők alkották a kisebbséget 12 romával szemben, az édesapja minden követ megmozgatott, hogy másikba mehessen.
– Az egyeztetésen az igazgató azt kérdezte tőlem, hogy mit szól majd a kisebbség, ha kiveszem? Álljon meg a menet, vágtam közbe, most mi vagyunk a kisebbség… Kijelentettem: ha Budapestre kell vinnem a fiam, akkor sem fogom abban az osztályban hagyni. Ezt követően írattam át Homorogra, a már ötödikes nagyobbik fiammal együtt – magyarázta Farkas Antal, a háromgyermekes családapa, aki ezúttal a legkisebb fiával érkezett a tanintézményhez. Beszélgetésünk alatt többször leszögezte: nincs problémája a komádi cigánysággal, együtt kell velük élni. – Nem tudom viszont azt sem elhallgatni, hogy a város magának köszönheti, hogy idáig jutott. Elégedett vagyok a homorogi iskolában folyó munkával és a közösséggel is – így a munkába igyekvő férfi.

Több komádi lakos munkatársunknak azt mondta, később már nem azért íratták a gyerekeket a homorogi Szabó Pál iskolába, mert bántották őket – erre több korábbi példát is felhoztak –, hanem az ottani színvonalas oktatás miatt. Ezt a diákokért folytatott versenynek, de akár természetes szegregációnak is lehet nevezni.

A Sulyok István Református Ikola másodikosai és Szabó Károlyné tanítónő is a Barsiból érkezett | Fotó: Matey István A Sulyok István Református Ikola másodikosai és Szabó Károlyné tanítónő is a Barsiból érkezett | Fotó: Matey István ©

Több, a helyzetre rálátó forrásunk arról beszélt, hogy a bihari város közoktatásának a 2007-es esztendőben történtek tettek be. Ekkor a Komádi Gyermekotthonban megszüntették a tanítást, a fiatalok pedig a Barsi iskolába kerültek. Az otthonba, illetve az iskolába érkező állami gondozottak nehezebben illeszkednek be a kialakult közösségekbe, arra is akadnak példák, hogy csak egy ideig maradtak. Ők gyakran komoly lelki, tanulási, magatartási gondokkal küzdenek, amelyeket az osztálytermekbe is bevisznek; előfordulnak verekedések, körükben többen cigarettáznak. Ez értelemszerűen az osztályokban folyó munkára negatívan hat – magyarázták.

Csak hátrányos helyzetű

Erre a helyzetre kerestek megoldást a helyiek. Arról szólnak a hírek, hogy egy édesapa – aki egyébként önkormányzati képviselő – minden követ megmozgatott, hogy egyházi iskola induljon a városban. Oda ugyanis nem kötelező mindenkit felvenni – van olyan város a megyében, ahol lelkészi ajánlás kell a felvételhez –, azaz az elvi lehetőség adott a szelekcióra.

Ehelyütt idéznénk L. Ritók Nórát, a hátrányos helyzetű gyermekeket segítő Igazgyöngy Alapítvány vezetőjét, aki az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesületének honlapján azt írta, hogy a komádi református iskola első évfolyamába nem volt elég megkeresett gyermek, így bekerült öt, gondosan válogatott cigány tanuló is.

Szűcs Ágnesnél, a Sulyok István Református Iskola igazgatónőjénél – aki szintén a Barsi iskolából érkezett öt kollégájával együtt – érdeklődtünk, hogy hány cigány tanuló van az intézményben. Gyorsan leszögezte, ilyen statisztikát nem vezetnek. Azt mondja, a 65 gyermek 31 százaléka hátrányos, illetve halmozottan hátrányos helyzetű. Az igazgatónő szerint válogatás sem volt a jó és rosszabb képességű gyermekek között, hiszen aki jelentkezett, felvették.

Az egyház egykori épületében

Az iskolát a Barsi alsósainak otthont adó, Petőfi utcai épületben szerették volna elindítani – tudtuk meg az Emberi Erőforrások Minisztériumától – a miniszter viszont ezt nem engedélyezte (ehhez adalék, hogy úgy értesültünk, a Barsi igazgatónője egy tavaszi képviselő-testületi előterjesztésből értesült az egyház és az önkormányzat tervéről). Így a református templommal szemközti, egykor az egyház által emelt épületet kapta meg a fenntartó öt évre, amiben négy tantermet alakítottak ki. Az induláskor komoly szakmai, tárgyi segítséget kapott a felekezet más intézményeitől. A fenntartó református egyház nem titkolt célja – s ebben az önkormányzat is partner –, hogy helyben tartsák a gyerekeket.

Amikor az alapítás körülményeiről kérdeztük Balogh Sándor lelkipásztort, érzékelhetően ingerülten válaszolt, nem palástolva, unja, hogy szegregáció miatt támadják az intézményt. – Az egyház önálló jogi személy, megvan a maga cselekvési szabadsága, amely úgy határozott, hogy indít egy iskolát. Kész! – Mikor született az elhatározás, és mi…? – kérdezném ismét, ám Balogh Sándor közbevág. – 1948-ban. – Azóta eltelt több mint 60 év. Miért éppen 2015-ben határozták el, hogy szükség van Komádiban református iskolára? – erősködünk. – Ennek megvannak a személyi és tárgyi feltételei. Rettentő sok utánajárással, energiával, munkával, pénzzel járó dolog. Nem mindenki mer beleszaladni. – 2015-ben kezdődött az a folyamat, aminek eredményeként szeptember elsején elindult a tanév. – Nem, mondom, hogy ’48-ban. – vágja rá. – Hiszen akkor ön még nem élt – reflektálok. – Értse meg, addig az egyház kezében volt az iskola. – Ez az épület is, ahol most vagyunk – igyekszem konstruktívvá tenni a beszélgetést. – Így van. Az államosítás után azonban nem lehetett mit tenni. – Az egyházi iskolák újbóli felfutása öt-hat évvel ezelőtt kezdődött. A kérdésem továbbra is az, hogy miért éppen 2015-ben vágtak bele?

– 2010-ben még nem Komádiban szolgáltam. Én felkaroltam ezt az alulról érkező kezdeményezést. A lakosság körülbelül négyötöde mondta azt, hogy jó lesz. Természetesen a Barsi iskola védi a maga állását, ezért haragudni nem lehet – tette hozzá. Az intézmény augusztus 31-én kapott működési engedélyt. A lelkipásztor szerint ebben nincs semmi rendkívüli, mondván, az azt kibocsátó kormányhivatal egy elfoglalt szervezet, s a többi újonnan indult iskola is ezzel a nappal kapott működési jogosítványt.

– A mi iskolánk és az állami intézmény közötti különbség leginkább a hozzáállásban mutatkozik meg. A tanítás számunkra nem munka, hanem szolgálat. A rossz értelemben vett elitoktatás vádját vissza kell utasítanunk – szögezte le. Az intézmény hitvallásáról már szívesebben beszél, hozzátéve, más médiumok erre nem voltak kíváncsiak. – Az intézményben Krisztus missziói parancsolatát igyekszünk teljesíteni. „Tegyetek tanítványokká minden népeket!”. Feladatunk, hogy Isten dicsőségére, és országunk hasznára váló embereket neveljünk.
– Olyan tudást szeretnénk biztosítani a diákoknak – veszi át a szót Szűcs Ágnes igazgatónő –, amivel a középiskolában is megállják a helyüket, továbbá erkölcsi értékekben szilárd alapot szeretnénk nyújtani. A bennünket körülvevő, ingergazdag világban ugyanis a valós értékek háttérbe szorulnak – jegyezte meg.

– Szabó Zsolt László –


Annyira életbevágó, hogy kényesen kerülik a kérdést

Komádi – A tárca szerint a kormány elkötelezett az integrált oktatás mellett.Kíváncsiak lettünk volna Molnárné Kolozsvári Irén, a Barsi iskola igazgatójának véleményére is, ám azzal hárította el a nyilatkozatot, hogy erre nincs engedélye a KLIK-től. Ezért kérdéseinkkel az Emberi Erőforrások Minisztériumához (Emmi) fordultunk. Mint megtudtuk, a Barsi iskolából 18 elsős, 27 másodikos, illetve 18 harmadikos iratkozott át. Így ott a tavalyi 53 elsős diákkal szemben 32-vel indult az idei tanév. A református iskola működési engedélyével kapcsolatban úgy értesültünk, hogy többek között a tornaterem hiányát kifogásolta a tárca. A hiánypótlás okára vonatkozó kérdéseinket – arra hivatkozva, hogy nem minősül közadatnak – nem válaszolták meg.

Életbevágó integrált oktatás

Az Emmi felvetésünkre leszögezte: a Barsi Dénes Általános Iskolában eddig sokszínű pedagógiai munka folyt, ami a későbbiekben sem változik. Az iskola programjában a tehetséggondozásra és a felzárkóztatásra is nagy hangsúlyt fektettek. Arra a kérdésünkre, hogy tartanak-e attól, hogy a jobb képességű, rendezett családi háttérrel rendelkező gyermekeket inkább a református iskolába íratják majd, kikerülték a válaszadást. „A nemzeti köznevelésről szóló törvény biztosítja a tanszabadságot, vagyis azt, hogy a szülők maguk válasszák meg gyermekük számára azt az iskolát, amelybe gyermeküket be kívánják íratni” – írták.

Emellett nem kaptunk választ arra, hogy milyen kifogásai voltak Czibere Károly államtitkárnak és helyettesének, Langerné Victor Katalinnak – mint az a sajtóban megjelent – a református iskola beindításával kapcsolatban, de arra sem, hogy a tárca szerint mennyiben járul hozzá a szegregációhoz a református iskola beindítása. Azt viszont hangsúlyozták: a szegregáció nem tűrhető, a kormány továbbra is elkötelezett az integrált oktatás mellett, hiszen ez kulcsfontosságú a hátrányos helyzetű gyermekek felzárkózásában. Mint írták, az integrált oktatás több szempontból „életbevágó kérdés”: így biztosítható, hogy minden tanuló hozzáférjen a minőségi oktatáshoz, s csak úgy alakítható ki egy békés, konstruktívan együttműködő társadalom, ha azt az iskola is leképezi és megalapozza. Hozzáteszik: a 2014-2020-as Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív program elvárt eredményként fogalmazza meg a deszegregációt, az esélyteremtést és a befogadó oktatást.

Egyelőre nem ebbe az irányba tartunk. Igaz, 2020 még odébb van.

HBN–SZZSL​


Visszavonta

Megkerestük Tóth Ferenc (Fidesz-KDNP) polgármestert is, aki azonban pénteken visszavonta nyilatkozatát. Júniusban az egyházi iskola kapcsán lapunknak azt mondta, a testületi döntést követően Langerné Victor Katalint, társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkárt is próbálta megnyugtatni, hogy nem lesz szegregáció. – Az elvándorlás, a csökkenő gyermeklétszám Komádit is érinti, s ha egy új iskolával ennek sikerül gátat szabni, helyben maradnak a gyerekek. Hosszú távon gondolkodunk: 2013-ban közel 390 millió forintból felújítottuk az iskolánkat, s mivel korábban is nagyon jól megfértek egymás mellett a különböző felekezetű oktatási intézmények, most is hisszük: egy újabb alternatíva azokat a családokat is maradásra bírja, akik eddig valamilyen okból másikat kerestek – fogalmazott akkor.

Gyarapodó gyülekezet

Amikor egy egyház iskolát alapít, az nem a gyengeségének jele. Akkor teheti meg, ha erős bázisa van – fejtette ki a településen 2011 óta szolgáló Balogh Sándor lelkipásztor. – Először gyülekezetet építettünk. Jelenleg 312 választótagunk van, és persze a családtagjaik is részei a közösségünknek. Ez a bihari térség második legnagyobb gyülekezete. Gyarapodást tapasztalok, keresztelést például majdnem minden vasárnap tartunk. Jellemzően nem is egyet. Előfordult, hogy 17 családot kereszteltem.

Iskolapélda
Komádiban a közoktatás terén valami nem kerek – akinek efelől kétsége van, olvassa el a szomszédos hasábokat. Ebben persze semmi rendkívüli nincs, hiszen Magyarországon ez sok területre igaz. Az iskolaügy kapcsán senki nem mondja ki az igazságot. Szabó Zsolt László jegyzete.


Sokszereplős közoktatás Komádiban
Komádi – A bihari város esete a legkomolyabb társadalmi kihívásra mutat rá, de válaszokat nem ad.




További hírek a Magyarország kategóriából






hirdetés