Irodalom, zene, édesség: feltárul Felföldi József világa

Felföldi József
Felföldi József - © Fotó: Derencsényi István
Debrecen – Érdekes CD került a kezembe a napokban. Az Ébredés című szimfonikus költemény borítóján zeneszerzőként az édességgyárost jegyzi. Beszélgetés Felföldi József édességgyárossal, aki a Kodály Filharmonikusokkal adott ki közös lemezt.

Felföldi József neve hallatán nem csak szűkebb pátriánkban, de most már a világ másik végén is elsőként az édességek tárháza, s az italízesítő extrém szívószál képe ugrik be igen sokaknak. Termékeit közel 70 országban ismerik, sőt az is köztudott, hogy az italízesítő szívószál szabadalmának jogáért több mint hét éven át pereskedett egy ausztrál céggel, mely egyszerűen „lenyúlta” Felföldi találmányát. A perben érintett spanyol, német, angol, dél-koreai bíróság neki adott igazat, kivéve a magyar (!) bírónőt. Ő azonban nyakas „őstulok”-ként, ahogy magát jellemezte, addig harcolt, míg győzelmet aratott – a saját hazájában is!

Felföldi József: Annak idején volt már hasonló eset, amikor a mozgó ablaktörlő feltalálója ötletét lenyúlta a Ford, mellyel szemben az illető több, mint 30 év után kapott vagy 20 millió dollárt. Ehhez képest én hét év pereskedéssel megúsztam.

A „nyakasság”-on kívül mi adott erőt Önnek ebben a küzdelemben? A hit?

Felföldi József: Szerintem igen. Kell, hogy legyen felettünk valami… Én soha nem kérek semmit, mindig adok, vagy kapok. Azt szoktam mondani, hogy Isten velem úgy pókerezik, hogy a bűneimért megvalósítja az álmaimat – egyre több munkával. Nem rossz büntetés. Hiszek persze, de nem akként, hogy bemegyek a templomba, meghallgatom a misét, és kérem Istent, adjon ezt vagy azt. Tiszteletben tartom mindenkinek a vallását, amíg nem ortodox, fanatikus, mert azt már nem szeretem. A hit valóban békét ad az embernek, de mindazonáltal, ha én kérek Istentől valamit, az már komoly. Én úgy gondolom, ha bemegyek a bankba, attól nem leszek gazdag, ha csak gondolok a bélszínre, attól az még nem lesz, azaz mindenért tenni kell, de kőkeményen! Attól, hogy csak úgy vagyunk, még az élet nem a miénk. Amikor megszületünk, életünk egy üres pergamen, amit nekünk kell tartalommal megtölteni.

Úgy tűnik, Ön az élet minden területén maximalista – s talán egy kicsit különc is…

Felföldi József: Mindig azt vallottam, hogy a céljaim között csak én lehetek a távolság – azaz engem nem befolyásolhat senki. A problémákat ugyanis mi magunk generáljuk, tehát nekünk is kell megoldanunk. Ha segítségre szorulunk, az sosem fog működni. Én tényleg úgy gondolom, hogy a sors, vagy az isteni gondviselés – nevezzük bárminek –, akként működik, hogy a horizontot mindig magasabbra kell tenni, nem szabad átbújni alatta. Azt mondom, hogy ha én vagyok a legokosabb, a leggazdagabb egy szobában, akkor keresek egy másik szobát… Magyarán: este mindig úgy fekszem le, hogy én vagyok a leggazdagabb, reggel pedig úgy ébredek, hogy én vagyok a legszegényebb. Aztán kezdjük elölről! Ha a konkurencia mondjuk 100 kilométert fut egy nap, akkor én 120-at kell fussak! És akkor soha nem lesz gond. A termékekről is az a véleményem, hogy olyat kell csinálni, ami élményt nyújt annak, aki megveszi. Soha nem adnék el selejtes terméket, azt azonnal beteszem a kukába. Gyárthatok selejtet, hiszen az mindenütt előfordul, de azt ne tudja meg soha a vevő. Igen, valóban nem csak maximalista, de különc is voltam mindig. Elsőáldozóként hallottam, hogy egy 80 éves néninek odaszól a pap: „Mondja meg a Juliska néninek, ne vigyen már töltött káposztát a férje sírjára”! Én meg mondtam, hogy miért ne vigyen? Hát mi a különbség, ha káposztát, vagy virágot visz, azt sem tudja megszagolni! Tehát semmi különbség nincs virág és töltött káposzta között.

Hogyan került kapcsolatba a zenével?

Felföldi József: Gyerekkoromban nagyon sok mindenről álmodoztam, elsősorban a szórakoztatóipar érdekelt, azon belül is a színészet. Ez utóbbi tervemet sajnos korán keresztülhúzta a balesetem. 15 éves koromban hógolyóztak körülöttem, és egy kis kölyök a hólabdába csapágygolyót tett, majd parittyával kilőtte, telibe találva a bal szememet. Az orvosok sajnos nem tudták megmenteni, s még ott, a kórházban kaptam egy gitárt a nővéremtől, a zene így került – gyógyírként – az életembe. A zeneszerzés pedig egy katarzis. A festőművészhez tudom magam hasonlítani, aki az ő „csendjébe”, azaz egy fehér vászonra varázsolja a saját „vizuális” hangjait az ecset és a színek segítségével. Én a zene erejével érem el ugyanezt: érzelmeket, vagy akár indulatokat közvetítek a művészetek talán legtranszcendentálisabb formájával. Emellett saját magamnak is kikapcsolódást nyújt: a zene az én csendem. Általa egy olyan összetett metakommunikációs rendszert ismertem meg, melyhez semmi nem hasonlítható. Itt nincs a szavaknak ereje, nincsenek nemzetközi jelzések! És mégis, a hangok, a harmóniák, a ritmus irányított metamorfózisa által létrehozott mondanivaló a lélek templomának az imája. Mohos Nagy Éva operaénekes azt mondta, mikor kijelentettem, hogy én nem akarok énekelni tanulni, hogy: „Ne is tanuljon! Maga a hangjával fest!” Sosem akartam színpadon szerepelni a hangommal, amolyan amatőr „lelki” zenét akarok csinálni. Úgy gondolom, lehet bármilyen végzettsége valakinek, a lelkesedést többre értékelem, mint a kötelezettséget.

Fotó: Derencsényi István Fotó: Derencsényi István ©

Ez is közrejátszott abban, hogy – az Ön szavaival élve – a tanulás soha nem volt az erőssége?

Felföldi József: Pontosítok: nem szerettem, ha tanítanak! A konvencionális dolgokat most sem szeretem. Gyerekkoromban nagyon sok beírásom volt, mivel egyszerűen nem szerettem, ha presszionáltak, s mivel közel laktunk az iskolához, a tanárok átküldték az ellenőrzőmet apámnak, mivel tudták, hogy egyébként én írom alá. Ő két fülessel fogadott, és azzal, hogy „fiam, nem szeretném azt, hogy ide még valamit beírjanak!” Mire én: „és ezt te mondod meg a tanárnak, vagy mondjam meg én”? Akkoriban én már kereskedtem farmerokkal, öltönyökkel, ezekkel kerestem 800 forintot egy héten, akkor, amikor havi 400 forint már jó fizetésnek számított. Nagyon tetszett nekem a BMW, s elhatároztam, ilyen nekem is lesz! Apám elővett egy márkát, és mondta: „ na, a többit keresd meg rá, fiam!” És 16 évesen meglett a BMW! Jogosítványom az nem volt, mivel a szemem miatt az akkori törvények ezt nem engedték, de vagy 4-5 kocsit elnyűttem jogosítvány nélkül, majd 20 éves koromban hoztak egy törvényt, mely szerint, ha az egyik szem egészséges, megadják a jogosítványt.

Sokat számít önnek a luxus? Azaz mindenből a legjobbat megszerezni, legyen az autó, ház, vagy egy partner?

Felföldi József: Nálam a pénz a századik, de az előtte lévő 99-et az oldja meg! Könnyebb kulcsot csináltatni vele a boldogsághoz, könnyebb elérni nagy sebességet egy jó autóval, még talán a szerelmet is… Végül is minden nő számító… Ne értsen félre, nem pejoratív értelemben gondolom. De amikor egy nő férjhez megy, csak csinál magában egy számítást: átgondolja, milyen társadalmi, polgári életet élhet majd a választottjával, ilyen szempontból igenis szükséges, hogy egy nő számító legyen. Ha gyerekeket is akar, akkor már nem a karrier az elsődleges, hanem a gyereknevelés. És hogy ne azt kelljen néznie, hogy inkább élelmiszert vegyen, vagy egy pulóvert a gyereknek, esetleg magának egy szép cipőt, tehát igenis fontos, milyen egzisztenciájú férjet választ. Én azt tanultam apámtól, hogy egy férfinek el kell tudni tartania a családját. És én ehhez tartottam magam már fiatal koromban is. Mindig olyan dolgokkal foglalkoztam, amiben pénz van, ami bár nem boldogít, de rendkívül nagy szabadságot ad! Annak idején én csináltam az első „Mosoly-album”-beli színes fotókat a Dunától keletre eső területeken. Saját laborjaim és hat munkatársam is volt. Az 1972-től 86-ig tartó időszakban 8-10 ezer forintot kerestem naponta.

Versírással is foglalkozik, sőt készülőben van egy újabb könyve is.

Felföldi József: Nekem Ratkó József volt a legnagyobb tanítóm, aki eleinte nem igazán méltányolta a verseimet. Megkérdeztem tőle, szerinte milyen a jó vers, mire azt mondta: olyan, hogy ha egy sort leírsz, abból 15-25-öt tudjon fantáziálni, aki olvassa. Akkoriban írtam az Anyám című versemet, mely a Nők Lapjában meg is jelent, s mely annyira tetszett Jóskának, hogy meghívott egy káposztás kockára. A Nők Lapja egyik anyák-napi számába sokan küldtek be verseket, természetesen a régi klasszikusokat is számba vették, s a végén József Attila és az én versem között dőlt el a verseny – az én javamra. Ekkor felhívtam a szerkesztőt, hogy sikerült ezt így „összehozni”? Mondta, hogy az öné szerkezeti szempontból jobban kitöltötte azt a lapfelületet, amit a versre szántunk… Ekkor azt mondtam, rendben van, továbbra is írok verseket, de nem ajánlkozom soha többé semmilyen versenyre. A Mennyei álmok című könyv sztorija pedig igen érdekes: vagy három éve álmomban volt egy balesetem, melynek során kómába kerültem, majd a következő pillanatban már néhány prófétával pókereztem. Borzasztó álom volt egyébként… Az egyik kártyalapból kibújt egy kígyó, amit én egyből megöltem. Ekkor az egyik „kártyapartnerem”, Jézus megszólalt: Fiam, tettél-e olyat életedben, amiért nem vártál semmilyen szolgáltatást? Mondtam, hogy nem. Akkor visszaküldünk a földre, és tenned kell valami jót. Nem sokkal később felébredtem, és elkezdtem írni a „folytatást” – ma már 180 oldalnál tartok.

Fentebb már szó esett arról, hogy dalokat is szerez. Ezeknek a szövegét is Ön írja?

Felföldi József: Igen. Az angol szövegűeknél van segítségem, egy angliai bölcsész fordítja le az általam megírt szöveget. A dalokat én magam éneklem. Készülőben van a Sivatagi girl című videoklipem, melynek ötlete furcsa körülmények között született. Vannak arab vevőim is, gyakorlatilag 8-10 feleséggel, és egyszer felhívtak egy pesti szállodából, hogy egyikük meg akart erőszakolni egy szobalányt. A feleségei otthon meg ugye csak csadorban láthatók. Hát én most ezekért a nőkért küzdenék. Mert igenis egy nőnek meg kell mutatnia az arcát! Én mindig azt mondom, hogy ha nekem van egy barátnőm, akire ha ránéz egy férfi, még jobban felhívja a figyelmemet arra, milyen szép az én barátnőm. De sajnos egy arab nőnek hiába akarnám megnézni az arcát, mert a tradícióra hivatkozva nem veheti le a kendőt. A klip végére én csak addig megyek, míg megszabadítom tőle, ettől ő nagyon boldog. A dal már készen van, de nem szöveggel, hanem képanyaggal szolgáltatjuk a művet. Egyébként nagyon szeretem a gyerekeket is, és végtelenül szomorú vagyok, ha bele­gondolok, hogy szinte három másodpercenként éhen hal egy gyerek a világban. Az ez elleni küzdelemről is szeretnék egy dalt írni.

Hogyan sikerült Debrecenbe csalogatnia Johnny Elkinst, aki olyan sztárokkal dolgozott együtt, mint Rod Stewart, vagy Lionel Richie? Önnel Evolúció címmel lemezt készített, mely ha jól tudom, egyelőre az asztalfiókban rejtőzik.

Felföldi József: Azzal kerestem meg, hogy van egy zeném, s szeretném, ha szöveget írna rá, és menedzselne is. Sokat dolgoztunk a lemezen, majd azt mondta. „Joseph, el kellene indítani ezt a folyamatot, megkeresni nagy művészeket”. Én arra ugyanis alkalmatlan lennék, hogy koncertezni, vagy haknizni menjek, csak még „veszekszik” ez a gondolat bennem. Ez az én életem, az én lelki katarzisomból született ez a zene, tehát nyilván egyfajta tulajdonjogom van fölötte, amitől nem akarok megválni. Amit én gyártok, mindnek van lelke, úgymond hordozó ezotériája, legyen az zene, vagy vers. Ez is az enyém, és ez a CD azért nem publikus még, mert úgy vagyok vele, hogy ha mondjuk feltámadna Munkácsy, ő is bizonyára javítana még az Ásító inason. Szóval én is ráérek, nem presszionál senki semmire. Az én programom az én felelősségem, még ha nem is olyan tökéletes minden, mint amilyennek lennie kell.

Motivációs videójának egyik mondata nagyon megfogott: „ha szeretetben élsz, nincs az a hatalom, amely legyőzhet, és nincs ellenség, akit le kellene győznöd”. Ez a szöveg is az Ön tollából származik?

Felföldi József: Igen, az én életemről szól. A szeretet az az isteni megjelenési forma az emberben, az a különleges érzés, ami semmivel nem pótolható. Ott követik el sokan a hibát, hogy saját képükre akarják formálni a szeretett lényt, ahelyett, hogy engednék, legyen önálló. Inkább azzal kellene példát mutatni, hogy én milyen vagyok, és ha követnek, akkor boldog vagyok, de ha nem, azt is tudomásul veszem. A szeretet óriási kincs, aki ezzel nem rendelkezik, az halott. (És mesél Isten kiszámíthatatlan útjairól, beszél egy rejtélyes Serendipitiről, amiben már fél éves munkája van, Einsten és Stephen Hawking munkásságáról, az Út vagyok mindenfelé című verseskötetéről, a felfoldimusic.com 2 milliós látogatottságáról, arról, hogy a közeljövőben Felföldi chanelt és blogot hoz létre, és hogy már 26 millió ember nézte meg az egyik, vicces rágógumiját bemutató videót a YouTube-on.)

Mi az Ön ars poeticája?

Felföldi József: Egyik verssorom: „Fölrepülök a magasba, föl a csillagokba, s ha látnátok zuhanásom, térdig a földben, a föld roggyan meg, én állva maradok”

– Kenyeres Ilona –


Névjegy

  • Név: Felföldi József
  • Születési hely, idő: Újfehértó, 1954. november 11.
  • Család: Öt gyermek (három fiú és két lány) édesapja
  • Munkássága, érdeklődési köre: édességgyártás, irodalom, zene
  • (regények, 400 vers, számtalan videó, cd-k)
  • Elismerés: Pegazus díj , 2013.​








hirdetés