Internyet

Internyet
Alkoholfüggőség? Nem állt távolt tőlem életem bizonyos szakaszaiban. Láncdohohányzás? Űztem jó néhány évig. Drogot ugyan soha nem próbáltam, de a hozzászokást elképzelni azért eltudtam. T. Szűcs József jegyzete.

Az viszont, hogy valaha internetfüggő lehet belőlem, legképtelenebb álmaimban sem szerepelt. A valóságban pedig még annyira sem. Annál is kevésbé, mert életem túlnyomónak mondható részében még meg sem álmodták a világhálót. Nemhogy használták volna. Most pedig mégis azt kell konstatálnom, hogy alighanem közel ülök ahhoz a helyzethez, amely már függőségnek tekinthető. Néhány napig ugyanis a véletlenek szerencsétlen összejátszása folytán meglehetősen takarékosan és főleg óvatosan kellett bánnom a szokásosan eléggé bőségesen rendelkezésemre álló netes adatforgalmammal. Csak a legszükségesebbekre jutott belőle. Ám már jó ideje amolyan rituáléként minden este letelepszek a gép elé. Mint valamikor gyermekkoromban, amikor csak egy bizonyos délutáni, esti időpontban volt szabad a tévé elé ülnöm. Akkortól fogva nézhettem szertartásosan mind az egy csatornánk műsorát. Most is így vagyok a géppel, a nettel. Napközben, ha be is kapcsolom, nem igazán élvezem. Ugyanis ilyenkor az érzésem, hogy még nem jött el, mint ahogyan egykor a tévézés, most az internetezés, vagyis a szórakozás, a lazítás ideje. Mostanra azonban szép lassan, anélkül, hogy tudatosult volna bennem, ez lett a leginkább gyakorolt szabadidős hobbim. Holott akadnának bőven más lehetőségek, hogy viszonylag értelmesen teljenek otthon töltött estéim. Ám a függőségét ritkán választja tudatosan az ember. Leszokni róla pedig keveseknek sikerül. Holott a monitoromon nagyjából és egészéből ugyanazt olvasom, mint amit egy könyv segítségével tennék. Soha egyetlen internetes játékot nem játszottam, nem bújom a közösségi oldalakat, nem regisztráltam egyetlen ismerkedési vagy hasonló oldalra sem. Szörfözni sem szoktam, s nagyon ritkán kattintok egy ígéretes vagy inkább szenzációt kínáló linkre. Marad az a néhány megszokott portál, amelyet megszerettem.

S bár lassan három évtizede dolgozom számítógéppel, s hazai megjelenése óta internettel szintén böngészek (az Alta Vizsla, a Netscape stb. ideje óta), mégis minden este kisebb adrenalinlökettel és nagyobb csodával ér fel számomra az a lehetőség, hogy egyetlen billentyű leütésével gyakorlatilag megnyílik előttem a világ. Jelene, múltja, s valószínűsíthető jövője. S bár sosem legyen nagyobb bajom, talán ezért éreztem a napokban olyan erős elvonási tüneteket az internet hiánya miatt, mint amilyent néhány esztendeje aligha tapasztaltam volna magamon.

Ráadásul sokakhoz hasonlóan ettől az időtöltésemtől már szabadulni sem szeretnék. S erről talán nem bizonyítják be, hogy még kis-közepes adagban is ugyanolyan káros, mint korábban számos, és azóta, korántsem önként, felszámolt függőségeim sora.

– T. Szűcs József –








hirdetés