Nem több a magyar film, de az érdeklődés igen

Madarász Isti filmrendezővel és Hegedűs Bálint forgatókönyvíróval egy közönségtalálkozón
Madarász Isti filmrendezővel és Hegedűs Bálint forgatókönyvíróval egy közönségtalálkozón - © Fotó: C. Kiss Ilona
Debrecen – „Biztató, hogy egyre többen ülnek be a Filmszüreten kívül is magyar filmekre.” Interjú Váró Kata Anna DLA filmkritikussal, a MÚOSZ Film- és Tévékritikusi Szakosztályának tagjával.

Enyedi Ildikó Testről és lélekről című alkotása Oscar-díj jelölést kapott. Szerinted minek köszönhető ez, mit „tud” ez a film?

Számtalan film készült már a szerelemről, szinte lehetetlen újat mondani róla, de Enyedi Ildikónak mégis sikerült. Engem emellett megfogott benne az is, hogy mennyire nem tudunk mit kezdeni azzal, ha valaki más, mint a többiek, és ezáltal mennyire reménytelen az elfogadásuk és megértésük azoknak, akik Máriához (Borbély Alexandra) hasonlóan valamiért kilógnak a sorból.

Esélyesnek látod, hogy megnyerje az Oscar-díjat? Mit gondolsz a kategóriában jelölt többi alkotásról?

Eddig hármat láttam a jelöltek közül. Ruben Östlund A négyzet című filmje már megkapta az európai Oscarnak számító Európai Filmdíjon a legjobb film díját, korábban pedig a cannes-i filmfesztivál nagydíját, az Arany Pálmát, és sokak szerint ez az idei Oscar-díj legnagyobb esélyese. Szerintem nagyon erős versenyző az orosz Andrej Zvjagincev Szeretet nélkül című filmje is, bár előző filmjét, a Leviatánt is nagy esélyesnek tartottam, mégsem kapta meg a díjat. Nem tudom, mennyire érdemes esélyeket latolgatni, mert legalább annyiszor jön be a papírforma, ahányszor nem. A Saul fia estében szinte biztos voltam a győzelemben és be is jött, a Mindenkire, bár a szívemhez nagyon közel állt, nem mertem volna fogadni, és lám, az is bejött. A Testről és lélekről esetében esélylatolgatás helyett inkább tiszta szívből szurkolok Enyedi Ildikónak.

Az elmúlt időszakban szinte ontják a mozik a magyar filmeket, mi nyitotta meg ezeket a kapukat?

A filmgyártás finanszírozási rendszerének átalakítása, a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA) felszámolása, és a Magyar Nemzeti Filmalap működésének beindulása közötti átmeneti időszak egy időre leállást okozott. Ebben az időszakban alig láthattunk új magyar filmet. Az MMKA idejében nem volt ritka, hogy 30–40 film készült évente, amelyek a Magyar Filmszemlén voltak először láthatók, de megszűnt a Filmszemle is. A Filmalap vállaltan inkább kevesebb filmet készít, és több időt szán az előkészítésükre, elsősorban a forgatókönyv-fejlesztésre. 2017-ben, a függetleneket és a koprodukciókat nem számítva, két tucat, a Magyar Nemzeti Filmalap támogatásával készült nagyjátékfilmet mutattak be a mozik. A filmek száma tehát nem lett több, sőt! Ami változott, és amiért ezt mégis pont az ellenkezőjeként élhetjük meg az az, hogy például a tavaly bemutatott filmek között, a nemzetközi sikerek mellett (Testről és lélekről, 1945, Jupiter Holdja), legalább annyi közönségfilmet (Kincsem, A Viszkis, Pappa Pia) is láthattunk, amelyek kifejezetten azért készültek, hogy visszahódítsák a magyar filmektől elpártolt nézőket a mozikba, és ez sikerült is nekik.

Nem a filmek száma nőtt meg tehát, hanem az irántuk tanúsított érdeklődés.”

Megdőlni látszik tehát az a sztereotípia, hogy magyar filmekre nem ülnek be a nézők…

Valóban volt egy időszak, amikor a hazai közönség szinte teljesen leszokott a magyar filmekről, és nem egyszer előfordult, hogy külföldön, egy-egy fesztivál alkalmával többen láttak bizonyos filmeket, mint itthon. Mostanában több az úgynevezett közönségfilm, amire a hazai nézők ismét szívesen váltanak jegyet, az már más kérdés, hogy ezek iránt a filmek iránt külföldön jóval kisebb a kereslet. A külföldi fesztiválokon és a nemzetközi filmforgalmazók köreiben továbbra is a magyar filmben a legnagyobb hagyománnyal rendelkező művészfilmek hódítanak.

Mit tudhatunk a 2017-es év magyar filmterméséről?

Több mint két tucat magyar nagyjátékfilmet mutattak be a mozik, ezek között volt több, teljesen saját zsebből készített, független alkotás is. A Filmforgalmazók Egyesületének összesítése szerint Herendi Gábor Kincsem című filmje volt a legnézettebb magyar film, és a harmadik legnézettebb mozifilm tavaly a hazai mozikban, amit csak a Star Wars és a Despicable Me 3 előzött meg. Ezt követte népszerűségben Antal Nimród A Viszkis című filmje, de jól teljesített a Pappa Pia is. Bár a művészfilmekre jellemzően kevesebben ülnek be, Enyedi Ildikó alkotása is átlépte már a százezres nézőszámot, és ez az Oscar-díj körüli felhajtás miatt várhatóan még tovább fog nőni. A Testről és lélekről nézettségéhez hozzátartozik, hogy a film eddig több mint száz országban talált forgalmazóra, Észak-Amerikában pedig a Netflix vállalta a bemutatását.

Nemcsak filmes, hanem színészi sikerek is születtek, ott van például Borbély Alexandra vagy Tenki Réka.

Ha Borbély Alexandra Amerikában élne már legalább két évre be lenne táblázva minimum hat-nyolc filmfőszereppel, de itthon nagyon más a helyzet. Tenki Rékát is egyre többen ismerik a vászonról már külföldön is, de itthon ő is elsősorban színpadi színésznő. Kostyál Márk Kojot című filmjét azért ajánlanám, mert kiváló, elsősorban határontúli színészekkel van tele. Mátray László a Kojotban nyújtott alakításáért meg is kapta a legjobb epizódszereplő díját a kritikusoktól, ahogy Máhr Ágnes is Az állampolgárban nyújtott alakításáért. És ha már szóba került Vranik Roland filmje, meg kell említenem dr. Cake-Baly Marcelót is, aki amatőrként került a filmbe, ahogy Lakatos Erik is a Brazilokban, mégis mindketten emlékezetesek maradtak. És persze Rudolf Péterről sem szabad megfeledkeznünk, aki az 1945-ben teljesen új arcát mutatta meg.

Úgy tudom, többször is megnézel egy-egy filmet. Ilyenkor mindig más szemmel figyeled?

A 2017-es magyar termés több mint felét három-négy alkalommal is láttam. Nem mondanám, hogy mindig más szemmel, de más közönséggel, ami mindig érdekes. Természetes az is, hogy én is újabb és újabb részleteket fedezek fel minden egyes alkalommal.

Kritikusként milyen sarkalatos pontokra figyelsz, amelyek meghatározzák, hogy jó vagy rossz irányba billen a mérleg egy filmmel kapcsolatban?

Vannak szakmai szempontok, de elsősorban az számít, megfog-e a film, beszippant-e a világa, hitelessé tudják-e tenni a szereplők a helyzeteket, és ezáltal érdekessé válik-e a történet, érdekelnek-e az itt látható szituációk és sorsok. Számomra például különösen fontos az operatőri munka, a látvány, amire a magyar filmekkel kapcsolatban a legkevesebb panasz lehet, hiszen rendkívül erős az operatőri gárdánk, nem véletlen, hogy olyan sokat hívják őket külföldre is.

Egyre több közönségtalálkozót rendeznek, melyekben aktívan részt veszel. Volt arra példa, hogy megváltozott egy filmről a véleményed, miután megismerted a rendező „oldalát”?

A rendezőkkel folytatott beszélgetés bepillantást nyújt a kulisszák mögé, sokszor el is gondolkodtat, de ettől nem változik a véleményem. Annak viszont így mindenképp jobban tudatában vagyok én is és a nézők is, hogy milyen elképesztő erőfeszítés, hány ember összehangolt munkája van a végeredményben, és milyen sok nehézséggel kell megküzdeniük az alkotóknak. Arra egyébként volt már példa többször is, hogy nem tetszett annyira a film, de attól még remek beszélgetés kerekedett a végén, és az alkotóknak köszönhetően így sokkal jobb élmény maradt az este.

Van olyan kedvenc magyar filmed, amit mindenképpen ajánlasz?

Enyedi filmje kihagyhatatlan, ahogy Török Ferenc 1945-je is. Nagy kedvencem volt a Kojot, elsősorban a belőle áradó energia és a szereplőgárdája miatt, de tetszett a Brazilok is. Lenyűgöző a Jupiter Holdjának látványa (Ágh Márton látványtervező, Rév Marcell operatőr) és nagyon elgondolkodtató a témája, ahogy Az állampolgárnak is. Remek akciójelenetek és a legkisebb szerepekben is a legnagyobb színészek láthatók A Viszkisben, nem is beszélve Yonderboi zenéjéről. Ha viszont közönségtalálkozóról van szó, akkor nálam Madarász Isti a favorit.

Sokat beszéltünk a magyar filmek napos oldaláról, de mi bújik meg az árnyékban? Volt olyan alkotás, ami csalódást okozott?

Szeretek csak a szépre emlékezni, de a Pappa Piát nehéz feledni.”

Kovalik József Cop Mortem című függetlenfilmjére is nehezen találtam szavakat, az viszont fontos különbség, hogy a Pappa Pia állami finanszírozással, több mint egymilliárd forintból készült, míg a Cop Mortem ennek töredékéből és teljesen saját zsebből.

Hogyan látod a magyar filmgyártás jövőjét?

Optimista vagyok, mert sok a pozitív változás, ami mindenképp reménykeltő. Biztató, hogy egyre többen ülnek be a Filmszüreten kívül is magyar filmekre. A legjelentősebb fesztiválokon debütálhatnak a filmek, és karnyújtásnyira vagyunk a harmadik Oscar-díjtól. Remélhetően folytatódik ez a tendencia, és akkor pár év múlva visszatekintve valóban nyugodt szívvel jelenthetjük ki, hogy ez a magyar film új aranykora.

Vass Kata


Tenki Réka
Debrecen - Méltán lehetünk büszkék a tehetséges, debreceni gyökerű színésznőre. Tenki Réka szerepel többek között az Oscar-esélyes Testről és lélekről című filmben, láthattuk a Budapest Noir-ban is. Beválasztották a Shooting Starsba, aminek köszönhetően Európa tíz ígéretes színésztehetsége között...

Fotó: Matey István
Los Angeles/Budapest - Oscar-díjra jelölte a Testről és lélekről című magyar filmet a legjobb idegen nyelvű alkotások között az amerikai filmakadémia, amely kedden Los Angelesben jelentette be a legrangosabb hollywoodi elismerés végső esélyeseit. Enyedi Ildikó műve az Una mujer fantástica című ch...