Interjú: Szűcs Gyulával, a HUNÉP Universal Zrt. elnök-vezérigazgatójával

Akt.:
Szűcs Gyula
Szűcs Gyula
Szavahihetőség és minőség a titok. Az építőipari cég topmenedzserei évek óta tudatosan készültek a „stafétabot” átadására.

A Hajdúsági Univerzális Építőipari Vállalat 1991-ben alakult át gazdasági társasággá, majd 1992-ben következett a privatizáció, és a cég magyar magánszemélyek birtokába került. Nyilván volt valamifajta víziójuk, amikor a pályázatukat beadták. A vállalat korábban elért eredményeire alapozták az optimizmusukat, vagy éppen ellenkezőleg; szerették volna megmutatni, hogy privát cégként lehet ezt még profibban, még hatékonyabban csinálni?

Sz.Gy.: – A rendszerváltás időszakában megváltoztak a piaci körülmények, és az akkor a részvénytársaságnál dolgozó fiatal korosztály tagjai úgy látták, hogy az akkori vállalatvezetés már nem lesz alkalmas arra, hogy idomuljon az új kihívásokhoz. Egy szavazás eredményeként kerültünk mi a cég élére. A Hunép még állami, illetve önkormányzati tulajdonban volt, amikor úgy döntöttünk, hogy át kell alakítani gazdasági társasággá. A tavaszi vezetőváltás után még az ősz folyamán ez meg is történt. Nem sokkal később az Állami Vagyonügynökség úgy döntött, hogy értékesíti a cégben lévő állami tulajdonrészt, és mi éltünk a kivásárlás lehetőségével. E-hitelből történt a tranzakció. Már a privatizációt megelőző másfél évben gőzerővel folyt a cég rendberakása. Mintegy 900 ember dolgozott itt egy elavult, leharcolt eszközparkkal. Néhány év után beállt egy 400 fő körüli foglalkoztatotti létszám, és az ehhez a volumenhez tartozó eszközpark. Ugyanazzal a szemlélettel jöttünk be minden nap: hogy ebből a cégből ütőképes építőipari vállalkozást hozzunk létre. Visszagondolva, azt hiszem, hogy a nehezebbik utat választottuk. Egyszerűbb lett volna a nulláról indulva, egy új, korszerű vállalkozást felépíteni és azt fokozatosan felfuttatni.

Annak érzékeltetésére, hogy mekkora utat járt be a HUNÉP az elmúlt negyed században, elég talán csak két számot említeni: míg az 1991-es induláskor a cég nettó árbevétele 674 millió forint volt, a társaság árbevétele az elmúlt évben már meghaladta a 12 milliárd forintot…

Sz.Gy.: – A két szám között azért eltelt 26 év, és őszintén szólva a hajdanvolt állapotokat a mai körülményekkel nem igazán van értelme összehasonlítani. Abban, hogy a fejlődésünk mindvégig töretlen volt, a sok munka és a sok jó döntés mellett a szerencsének is szerepe volt. A gazdaságban meglévő hektikusság az építőiparra fokozottan igaz. Nem lehet előre látni. Így nehéz létszámot tervezni, de nehéz dönteni például a szakoktatásban való részvételünk mikéntjéről is. Azzal is számolni kell, hogy a választások előtti évben mindig felfut az építőipari konjunktúra, majd a választást követő évben ez szinte lenullázódik. Amikor például annak idején az Epona Lovasfalut befejeztük, itt volt a nyakunkon közel ezer munkavállaló, munka meg semmi. A hasonló esetek elkerülése érdekében az egyes választási ciklusok vége felé mindig próbálunk olyan nagyobb munkákat megnyerni, amikkel áthidalható az említett kritikus időszak.

Ugyancsak mérföldkő volt a társaság életében a 2004-es esztendő, ekkortól ugyanis a HUNÉP úgynevezett mérnöki irodai rendszerben működött tovább. Milyen szervezeti és személyi változtatásokat kívánt az új struktúra, és mikorra nyugodhattak meg, hogy jól döntöttek?

Sz.Gy.: – A piaci kényszer szülte ezt a megoldást. A saját dolgozói létszámot fokozatosan csökkenteni kellett, ma a mérnöki irodai rendszerben mintegy 100 fős apparátussal dolgozunk.

Napjainkra a részvénytársaságunk öt-hat olyan ütőképes projektvezetői csapattal rendelkezik, akik az építőiparban gyakorlatilag bármilyen feladat megvalósítására alkalmas. Régóta ütőképes szakvállalatokkal dolgozunk a projekteken, ahol ők alvállalkozóként vannak jelen.

A profiltisztítás jegyében 2013-ban kiválással megalakult a Szinorg Universal Vagyonkezelő Zrt., mely társaság a cégcsoport tagjainak fő tulajdonosa lett. Akkorra annyiféle tevékenység koncentrálódott már a HUNÉP-en belül, hogy célszerű volt ismét struktúrát váltani?

Sz.Gy.: – Mindig is hitvallásunk volt az, hogy a működésünk biztonságát szolgálja a több lábon állás. Kezdődött azzal, hogy ingatlanfejlesztésbe kezdtünk. Ehhez létrehoztunk ingatlanfejlesztő céget, amelyik a Hunép-től rendelt kivitelezési munkát. Ezekből a kis cégekből egyre több lett, és eljutottunk arra a szintre, hogy egyre nehezebben tudtuk átlátni és kontrollálni a folyamatokat. Ekkor úgy döntöttünk, hogy minden tevékenységet önálló cégbe viszünk ki, létrehozunk egy vagyonkezelőt, és szigorú kontrollingot működtetünk a cégcsoporton belül. Nálunk csak olyan tagvállalat lehet részese a holdingnak, amelyik eredményesen gazdálkodik.

Debrecenben feltűnően sok középület létrejötte, vagy korhű rekonstrukciója viseli magán a HUNÉP keze nyomát. Elég csak az új Tóth Árpád Gimnáziumot, a Tudományos élményparkot, a Mediterrán termál élményfürdőt, a Nagyerdei Stadion rekonstrukcióját, a Hittudományi Egyetem kialakítását vagy a nagyszabású egyetemi fejlesztéseket említeni. Mi a sikerük titka?

Sz.Gy.: – Hét nívódíjunk és számtalan mesterdíjunk van, hála annak a sok középületnek, amit volt módunk az évek során életre hívni. Nagyon odafigyelünk arra, hogy a szavahihetőségünk véletlenül se sérüljön, és persze határidőre, kiváló minőségben kell átadni a munkát. A bizalom az, amit nehéz megszerezni, de könnyű eljátszani. A másik, hogy a konkurenciát ismerni talán még annál is fontosabb, mint önmagunkat ismerni…

Jövő januártól a HUNÉP Universal Zrt. négy topmenedzsere közül három átadja a stafétabotot a következő generációnak. A kiválasztott fiatalokat hosszú évek óta trenírozzák a vezérigazgatói, vállalkozási igazgatói és termelési igazgatói munkakörök betöltésére. Sokat kellett keresgélni, mire megtalálták a minden szempontból alkalmasnak tűnő fiatal reménységeket?

Sz.Gy.: – Tizenöt éve tudatosan építjük a vezetői utánpótlást. Ezért most, amikor eljött a generációváltás ideje, elég volt csak a hátunk mögé nézni, és ott voltak a potenciális utódaink.

– PR cikk –