„Ma sem szeretek kompromisszumot kötni”

Dickmann Roland
Dickmann Roland - © Fotó: Molnár Péter
Debrecen – Dickmann Roland mindkét zenekarával, a Bordó Sárkány Régizene Renddel és a VAN-nal is fellép pénteken. Interjú.

Számtalan külföldi fesztiválra vitte már el a debreceni muzsika jó hírét a középkori zenét játszó Bordó Sárkány Régizene Rend, melyet Kiss Ernő (cister, mandocello), Fábi János (hegedű, középkori síp), Szlama László (koboz, citera, középkori síp, ének), Szőke Miklós Márk (dobok, ütőhangszerek) és Dickmann Roland (középkori duda, középkori síp, blockflöte, moldvai furulya, ír furulya, ütőhangszerek, ének) alkot. Utóbbi muzsikus a VAN zenekar alapítója is, amely pszichedelikus folk-rockot játszik, és idén volt tízéves. Mivel a Bordó Sárkány ugyancsak tavasszal ünnepelte fennállása nyolcadik születésnapját, a két csapat egyszerre ad ingyenes koncertet pénteken este a Víztoronyban. A Napló Dickmann Roland kétszeres zenekarvezetővel beszélgetett.

Mikor kezdtél a zenével behatóbban foglalkozni?

Hétévesen beírattak a szüleim furulyát tanulni. Oda jártam egy esztendeig, de annyira hiperaktív voltam, hogy eltanácsoltak a további oktatástól. Sokáig nem is foglalkoztam a hangszerrel. Tizenhat évesen egy tornaórai balesetben, magasugrás közben eltört a medencecsontom. Három hónapig ágyhoz voltam kötve és akkor kaptam kölcsön egy szintetizátort. Elkezdtem tanulgatni rajta, a Deep Purple „Child in time” című dala volt az első, amit úgy-ahogy sikerült eljátszanom. Akkoriban írtam meg az első dalomat, egy countrys hangulatú dalt, mert akkor éppen a cowboyos időszakomat éltem. Amikor vissza kellett adnom a szintit, elővettem újra a furulyát és elkezdtem gyakorolni. Mellette nagyon sok rockzenét hallgattam, folkzenét pedig akkor még alig. Viszont a furulya volt a hangszerem, ezért adta magát a fúzió a rockkal. Az első zenekarom a Hangárnyék volt, egy kamarazenei formáció, ahol pszichológia szakos egyetemista társaimmal muzsikáltunk együtt. Itt írtam meg az első instrumentális szerzeményemet, ami egy nagyobb lélegzetvételű, hétperces darab volt. 27-28 éves voltam, amikor úgy éreztem, hogy a furulyázás terén nem fejlődök tovább, és akkor kerestem egy tanárt, aki átbillent ezen a holtponton.

A vicc az, hogy pont ahhoz kopogtattam be, aki annak idején kirúgott hétévesen!”

Nem gondolta meg magát, továbbra sem vállalt el tanítványként, úgyhogy máshoz kezdtem el járni, aki egy évig barokkzenét tanított nekem. Két fontos zenekarom volt még a korábbi években, a Hollóének Hungarica és az ÉL. Ekkoriban kerültem kapcsolatba a középkori zenével és a középkori dudával.

Az ÉL feloszlása után, tíz évvel ezelőtt pedig megalakítottad a VAN zenekart.

Így van, majd a Hollóénekből való kilépésem után, ahol 4 csodálatos évet töltöttem, a Bordó Sárkányt.

Milyen hangszereken játszol jelenleg?

A furulyacsaládon belül játszom barokk furulyán, ír, valamint moldvai csángó furulyán. Ezt a három típust használom, különböző méretekben és hangolásokban. Mellettük megszólaltatom a középkori sípot, a középkori dudát, az akusztikus gitárt és a kézi ütőshangszereket, dobokat. Később énekelni is kezdtem a Bordó Sárkányban Szlama Laci mellett.

Hogyan szeretted meg ezt a műfajt, amiben mozogsz?

A VAN-t és a Bordó Sárkányt külön kell választani. A VAN az eredeti zenei világom továbbélése, a klasszikus rockzenéhez közelít, de a hangszerek miatt kap egy folkos vonalat. Ezért lett végülis folk-rock. A folk vonal a világzenében általában úgy jelenik meg, hogy népzenei elemeket ültetnek át, de a VAN zenéjében nagyon kevés ilyen van. Nálunk a népzenei dallamvilághoz közelítő önálló dallamszerzemények dominálnak. A szerzemények szerkezete sok tételes, erős hangszeres jelenléttel alkotott progresszív rock. Azért hívjuk pszichedelikusnak is, mert elég sok meditatív elem van benne. Ebből áll össze a VAN zenei világa. A Bordó Sárkány esetében a középkori zene az, ami a számok gerincét alkotja, de itt is megjelenik a progresszív vonal, vagyis nem autentikus formában adjuk elő a saját szerzeményeket, valamint a felhasznált magyar, katalán, provanszál, német, vagy kelta dalokat és táncokat, hanem önkifejező, kortárs zenei módon dolgozzuk fel, illetve írjuk a szerzeményeket.

Érdekes, hogy belőlem anélkül jöttek a középkori zenéhez hasonló dallamok, hogy korábban foglalkoztam volna vele. Az első komolyabb szerzeményem már ebből a zenei atmoszférából táplálkozott. Jóval később, kb 10-15 évvel később kezdtem el foglalkozni behatóbban a középkori zenével. Akkor tisztult le a zenei stílusom is.

A VAN jóval ritkábban lép fel, mint a Bordó Sárkány, ha jól tudom.

Ez így van. A Bordó Sárkány is rétegzene, de van ilyen réteg. Külföldön például nagyon sok tematikus fesztivál van, ezért is játszunk rengeteget a határokon túl. Itt annyira szép, könnyed ívű, letisztult a dallamok vannak, hogy nagyon könnyen eljut az emberekhez. A progresszív rocknak nem igazán van közönsége hazánkban, a dalok több, mint 3 percesek (szent ég!), többtételesek, gyakran páratlan ritmusúak és sok instrumentális részt tartalmaznak, ami jelenleg nem „divat” itthon.

Számos instrumentális számunk van például, de esélyünk sincs, hogy ezzel bekerüljünk a rádiókba.”

Ez VAN (nevet). Minket azonban ez nem igazán foglalkoztat, azt tapasztaljuk, hogy akikhez mégis eljut a muzsikánk, azok rezonálnak rá, és ez a lényeg. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy bemutassam a VAN zenekart: Tóth Emese (ének), Fábry András (basszusgitár), Karácsonyi Szabolcs (szólógitár), Kiss Ernő (cister), Sándor Balázs (dob) és jómagam. A Bordó Sárkány sokkal szerencsésebb helyzetben van, mert a világzenei, folk és középkori fesztiválok megtalálnak minket. A zenekar eddigi fennállása során 12 külföldi országban koncertezett, többek közt Franciaországban, Spanyolországban, Olaszországban, Németországban, Észtországban és Norvégiában is.

Most pénteken lesz egy különleges koncert a cívisvárosban, ahol mindkét bandáddal fellépsz.

A VAN zenekar a legutóbbi, tavaly megjelentetett Forog című lemezét népszerűsíti az idei koncerteken és írjuk az új dalokat. A Bordó Sárkány harmadik, A Lány és a Sárkány című lemeze márciusban jelent meg, egész évben ezt promotáljuk élőben. A szezonunk októberig nagyon sűrű lesz. Mindkét zenekar tavasszal alakult, a Bordó Sárkány nyolc, a VAN pedig tíz éve. Nagy dolog ez, hogy nemcsak él mindkét csapat, hanem folyamatos alkotói fázisban is van, mert az az igazság, nem vagyok egy könnyű ember, bár talán mostanra azért sikerült lenyugodnom. De azért most sem szeretek kompromisszumot kötni. Nagyon fontos számomra a két zenekar, két tetoválásom van: a két zenekari logó. Amikor elindítottam ezt a két csapatot, azt mondtam magamnak, több zenekarom már nem lesz. Csupán egyszer játszott a két brigád egy színpadon, mégpedig Gyulafehérváron, úgyhogy ez a buli kvázi nekem egy kis életműkoncert is lesz.

– Tamás Nándor –








hirdetés