Interjú Szakály Péterrel: A gól, amitől átszakadt a gát

Akt.:
Interjú Szakály Péterrel: A gól, amitől átszakadt a gát
Labdarúgás – Szakály Péter számára az elmúlt szezonban a Fradi elleni idegenbeli meccs volt a vízválasztó.

Tavaly nyáron megválasztották a DVSC-Teva csapatkapitányának, tavasszal bajnokságot és Magyar Kupát nyert a gárdával, bemutatkozhatott a válogatottban és két szavazáson is őt választották a szezon legjobb futballistájának. A Hajdú-bihari Napló vendége volt Szakály Péter, a 26 éves labdarúgóval készült interjú első részét olvashatják.

 

Az elmúlt szezon legjobb játékosának választották a hivatásos labdarúgók és az MLSZ szavazásán is az élen végzett, de abban egyetértünk talán, hogy a tavaszi teljesítménye lényegesen jobb volt, mint a tavaly őszi. Minek volt köszönhető ez a látványos formajavulás?

Szakály Péter: Ennek több összetevője is van. Ott kezdeném: nagyon váratlanul ért, hogy nyáron megválasztottak a társaim csapatkapitánynak. Ez sok mindent megváltoztatott, hiszen nem csak nagy megtiszteltetés ez, hanem óriási felelősség is. Ekkor még nem sejtettem, pontosan milyen feladatokat ró rám a kinevezésem, de elindult egy tanulási folyamat, sokat beszélgettem Sándor Tamással és Szabó Györggyel, aki amolyan csapatépítő emberként van a segítségünkre. Ezek voltak a lelki tényezők, mellé párosult egy kiváló szakmai munka, amit az edzők elvégeztettek velünk, melynek eredményeként optimális fizikai állapotba kerültem a csapattal együtt én is. Ennek ellenére az ősszel akadtak „dadogósabb” mérkőzéseim, amelyeken felejthetőbb teljesítményt nyújtottam. A tavasszal már kiegyensúlyozottabbá vált a játékom, amiben komoly szerepet játszott a remek téli felkészülésünk, ezt bizonyítja, hogy szinte változatlan kezdőcsapattal tudtuk végigharcolni a szezont és hoztuk a nehezebbnél nehezebb idegenbeli rangadókat.

 

Az is megfigyelhető volt, hogy az Önre jellemző fifikás megoldások mellé most egy megbízható védekezőmunkát is mellé tudott tenni, amit korábban gyakran hiányoltak a szurkolók.

Szakály Péter: Örülök, ha így látszott kívülről, valóban változtatni akartam ezen. Korábban úgy voltam vele, egy vagyok a pályán lévők közül, aki megpróbálja az erényeit kamatoztatni, ezen erények közé pedig nem soroltam azt, hogy csúszok-mászok a gyepen, hanem inkább a kapu előtt próbálok zavart okozni az ellenfél soraiban. Azonban át kellett értékelnem ezt magamban, elvégre egy csapatkapitány nem elégedhet meg azzal, hogy csinál egy-két jó megoldást a mérkőzésen! Ha nem megy esetleg úgy a játék, ahogyan szeretné, akkor is meg kell feszülnie a többiekért és csüggedőket, vagy a kisebb gödörben lévőket neki kell magával húznia. Amikor például anno Sándor Tamás volt a Loki kapitánya, én is erőt merítettem abból, hogy sugározta az erőt magából. Tudom, bőven van még mit tanulnom, hiszen senki sem úgy születik, hogy máris remek csapatkapitány, de szerencsére nagyon sokan segítenek nekem a klubnál. Egyébként is jellemző az interaktivitás a társaságra, amikor két váratlan döntetlen becsúszott a Pápa és a Siófok ellen, két és fél órán át beszélgettünk az öltözőben azzal a jelszóval: inkább ne legyen aznap tréning, de mindenki mondja el a saját véleményét, tapasztalatait.

 

Kicsit olyan utat járt eddig be a DVSC-nél, mint nagy barátja, Czvitkovics Péter. Cicó is nagy reményekkel érkezett, aztán kissé elszürkült, majd meghatározó emberré vált.

Szakály Péter: Nos, én korábban csupán hatvan perceket játszottam általában, valamiért ennyit bírtam… Aztán Kondás Elemér egyik mérkőzésen kérdezte tőlem: mi van Szaki, kihúzták a szelepet? Akkor azt mondta, nem baj az, csak erőltessem, túl kell pörgetni kicsit a gépezetet, hogy idővel többet bírjak. Ennek eredményeképpen most már nem okoz gondot kilencven percet, vagy még többet végigfutballoznom. Ez pedig még a magyar fociban is elengedhetetlen feltétele a jó szereplésnek. De a mentális oldalát se hagyjuk figyelmen kívül: a BL- és EL-szereplés után jött egy sikertelenebb év, csak ötödikek lettünk a bajnokságban és ettől elbizonytalanodtunk. A mögöttünk hagyott pontvadászatban viszont sorra jöttek az eredmények, s ez összekovácsolta, erősebbé tette a Lokit és személy szerint rajtam is sokat lendített.

 

A Fradi elleni, márciusi meccs tűnt az igazi fordulópontnak, az ott szerzett gólja mintha átszakított volna egy gátat.

Szakály Péter: Előtte, az utolsó őszi meccsen, a ZTE ellen katasztrofálisan játszottam, pályafutásom legszörnyűbb élménye volt, hogy még az első félidőben lecseréltek. Jelzem, teljesen jogosan! Ez padlóra küldött, de szerepet játszott abban, hogy egy komoly szemléletváltáson menjek keresztül a télen. Az edzőmeccseken nem ment rosszul a játék, gólokat is szereztem, ennek ellenére a Ferencváros elleni első félidőben megint gyengén ment a futball. Amikor sikerült belőnöm a győztes gólt, valóban azt éreztem, hogy átszakadt bennem egy gát, újra elhittem, hogy tudok gólt lőni. Szerencsére ez tavasszal többször is megismétlődött.

Tamás Nándor