Inkább törnek, de soha nem hajlanak – Itt az Alfa-nemzedék, és már most nem bír velük senki

Akt.:
A nehéz gyerekek többségükben egyfajta negatív kódot hordoznak
A nehéz gyerekek többségükben egyfajta negatív kódot hordoznak - © Fotó: Internet
Nyírpazony – Már szülőként sem bírunk velük, és bár megoldást a problémákra az óvónőktől, pedagógusoktól várunk, nevelési módszerek, eszközök hiányában gyakran ők is kudarcot vallanak a mostani gyerekekkel. Ők az Alfa-nemzedék, a 2010 után születettek, akik olyan változást hoznak majd el a világban, amelyre már most érdemes fölkészülnünk.

Ezekhez a nehezen kezelhető gyerekekhez adott kulcsot nemrég Nyírpazonyban dr. Gőbel Orsolya gyógypedagógus-pszichológus, nem rejtve véka alá, hogy egy gyermek problémássá válásának, vagy a magatartás­zavarnak a gyökerei valahol a szülői házban erednek, s jelentősen megterhelik a helyzetet a modern tömegkommunikációs eszközök negatív hatásai. De a szakember szerint nincs megközelíthetetlen gyerek, vagyis van megoldás.

Gyakran olvasni manapság felfüggesztett, gyermeket bántalmazó, testi fenyítést alkalmazó óvónőkről, ám mindennek az ellenkezőjéről annál kevesebbet. Holott egyre többször fordul elő, hogy óvodás korú gyermek emel kezet az óvónőjére, vagy éppen dobálózik a csoportszoba bútoraival, gyakran terrorizálva a kortársait is. Kár lenne az utóbbit a szőnyeg alá söpörni, miközben nem kizárt, hogy a két dolog ugyanazon tőről fakad. Mivel egyre több a nehezen kezelhető gyerek, mindig megvan az esélye annak, hogy valahol egy eszközeiből kifogyott pedagógus elveti a sulykot. Ez ellen pedig csak egy módon lehet tenni, állítja dr. Gőbel Orsolya gyógypedagógus-pszichológus: egyfelől eszközt kell adni minden nevelő kezébe, másfelől hinni kell abban, hogy megközelíthetetlen, kezelhetetlen gyerek nincs.

Társadalmi változást hoznak

A Károli Gáspár Református Egyetem docense, a Varázsjátékok és a Szocioemocionális Pedagógiai Terápia (SZPT) kidolgozója a Hétköznapi Pedagógus Szakmai Műhely meghívására járt nemrég Nyírpazonyban, hogy segítséget nyújtson az egyre nehezebb helyzetbe kerülő óvónőknek. Megy, amerre hívják, és megpróbálja elmagyarázni, miért mások azok a gyerekek, akiket manapság az óvodákba iratnak.

– Egy teljesen más generációval van dolgunk, ők a 2010 után született Alfa-gyerekek, akiknek a megjelenésével komoly társadalmi szintű változásokra is számítani kell – tette egyértelművé mindjárt az elején, s legalább ennyire nem kertelt a továbbiakban sem. Két amerikainak, William Straussnak és Neil Howe-nak, illetve az ő generáció-elméletüknek köszönhetően mintegy két évtizede tudjuk, hogy a generációk – köszönhetően a világ gyors átalakulásának – nagyjából 15 évenként komoly változáson mennek keresztül. Először jött a háború utáni hippi, vagy bébi bumm nemzedék, majd a ’60-as évek derekától az élet színpadára lépett az X-, illetve 1980-tól az Y-generáció: a digitális bevándorlókat a digitális bennszülöttek követték. Az utóbbiak tagjai közül kerülnek ki az Alfák szülei: ők még „tudják” lapozni a nyomtatott könyveket, de már a számítógéppel is jól elboldogulnak. De még valami fontosra felhívta a figyelmet a szakember:

Rendelnek és elvárnak

– Az Y-generáció idejére válik mind divatosabbá a halasztott szülővé válás. Egyre több negyven pluszos mamával és papával találkozunk, akiknek a gyerekeik gyakorlatilag átlépik – ez a generáció átugrás – az 1996-2010 között született Z-, más néven online-nemzedéket. A szülők többsége kidolgozott egzisztenciával és „szolgáltatói” tudattal bír, megszokták, hogy mindenhol „rendelnek és elvárnak” – figyelmeztetett a szakember. Dr. Gőbel Orsolya többször is hangsúlyozta, hogy nem ítélkezni akar.

– Ezek a szülők nem jobbak vagy rosszabbak, hanem mások. Sajnálatos viszont, hogy a szülői életkor kitolódásával, gyakoribb a szülési sérülés, a születési problematika, megszaporodott a felszívódó ikervárandóság, a Down-szindróma, egyre több a lombikbébi. Az anyák nagyobb arányban szorulnak orvosi segítségre, inszeminációra vagy éppen lombik-programra. És ne higgyük, hogy az apa életkora nem számít. A pszichiátriai megbetegedések hajlama szignifikánsabban megnő a kitolódó apává válás miatt, magatartás- és szabályozási gondokat eredményezve a gyereknél.

Elmondják és lerajzolják

– Mára felértékelődött az anamnézis „ az emlékgyűjtés – fontossága, mivel sajnos egyre kevesebbet tudunk a gyerekek világra érkezéséről: pedig a várandósság 9 hónapja nagyban meghatározza a születés mikéntjét. De a gyerekek a fogantatás pillanatától kezdve mindenre emlékeznek, mindenről tudnak, mindent átélnek, a fogantatás utáni tizedik naptól már hallanak, „érzik” az illatokat, és mindezt el is mondják, le is rajzolják. Egyre biztosabb, hogy a születő gyerekben még a méhen belüli traumák se nyernek feldolgozást, nem beszélve a perinatális, vagyis a születés körüli nehézségekről. További gondok forrása, hogy az Alfák az internet világába születnek bele, okostelefonnal a kezükben, akkor amikor az év szava az „app” és éppen megalkotják az instagrammot. Aztán csak azt látjuk, hogy az óvodában a gyerek nekiindul, majd váratlanul megakad, lefagy. A császármetszéssel született babáknál fordulhat elő ilyesmi. Egy másik békésen játszik, egyszer csak beindul, mint akit meglöktek. Talán a depresszió ellen használt oxicotin-löket a felelős? A koraszülött felkészületlenül, berobbanóan érkezik a csoportszobába, a lombik-, vagy Art-babák – azaz a többes várandóságból érkező, de egyedül megszületők – akár autisztikus tüneteket is produkálhatnak. Nem véletlenül sírnak vigasztalhatatlanul, vagy játszanak több babával, gyakran pontos különbséget téve a babák neme között – sorolta. Dr. Gőbel Orsolya részletesen szólt a tömegkommunikációs eszközök idegrendszerre gyakorolt negatív hatásairól, de ezekről és a szóba jöhető áldásos pedagógia módszerekről a folytatásban mesélünk olvasóinknak.

KM