Infrastruktúrája akár egy nagyvárosé

Akt.:
Czibere Béla
Czibere Béla - © Fotó: Derencsényi István
Téglás – 25 éve vált önállóvá a város, de már két évtizede is olyan közművekkel rendelkezett, mint a nagyvárosok. Interjú Czibere Bélával, Téglás polgármesterével.

A település közbiztonsága annyira jó, hogy „hátrányos helyzetbe” kerültek emiatt, mert nem kaptak térfigyelő kamerát, hiába pályáztak.

Idén ünneplik a település önállóvá válásának 25. évfordulóját, mit kínál ez az év?

Czibere Béla: Erre építjük fel az egész éves programsorozatunkat, amit a kultúra napjával elindítottuk, majd a múzeumi estékkel folytattunk, ahol a téglási bronzkori leletkincsről hallottunk előadást. 1991. május elsején kaptuk vissza az önállóságunkat Göncz Árpád köztársasági elnöktől, ezért ez a legfontosabb ünnepnapunk. Júniusban ünnepi testületi ülést tartunk, majd a városnapi rendezvényt is erre fűzzük fel a fesztiválokkal együtt. Egyre népszerűbb a már hét alkalommal megrendezett gulyásfesztiválunk is. Akkoriban, amikor polgármester lettem, olyan tipikus téglási ételt kerestünk, ami köré fesztivált lehetne szervezni, de nem találtunk. Így esett a választás egyik jó magyaros ételünkre, a gulyásra, amit sokféleképpen el lehet készíteni, s szinte mindenki szereti. Emellett zenei fesztivállal is elindultunk: a Tóalj Fesztivál a hazai csapatokon túl nemzetközi fellépők rendszeres közreműködésével zajlik.

A 25 év a városiasodást, a fejlődést illetően hogyan körvonalazható?

Czibere Béla: Az alapoknál kellett kezdenünk, a minimális vízhálózat teljes körű kiépítésétől a gáz- és a csatornahálózat elkészítéséig. Előbbi már a ’90-es években olyan fokú volt, hogy szinte nagyvárosok nem rendelkeztek ennyire teljes csatornahálózattal. A 2012-ig terjedő fejlesztési ciklus sok új eredményt hozott, kétmilliárd forintból sikerült minden intézményünket rendbe tenni, felújítani, vagy újakat is építeni. 2007-ben teljesen új iskolaépületet építtettünk a felsősöknek, a meglévőt pedig „hozzámodernesítettük”. Az egészségházra közel 100 millió forintot fordítottunk: teljesen megújult feltételekkel dolgozhatnak a háziorvosok, a fogorvosok, a gyermekorvos és a védőnők. A bölcsődére is ugyanennyit költhettünk, megdupláztuk a kapacitását, immár több mint negyven gyermeket tud felvenni. 2010-ben új óvodát építettünk. Az infrastruktúrát gyakorlatilag százszázalékosra fejlesztettük. Annak idején sok forrás érkezett belterületi utak építésére, javítására is, most sajnos erre nincs támogatás, pedig nagyon kellene. 2011-ben építettük az utolsó utat. Az intézmények sorában az önkormányzat épülete maradt utoljára. Az integrált városrehabilitációs pályázatot nem sikerült megnyerni, pedig jó terveink voltak az új városházára. Akkoriban korszerűsítették a közigazgatást, átkerültek feladatok járási szintre, a hivatal által ellátott feladatok száma csökkent, emiatt a meglévő épület elégnek bizonyult. 2013-ban aztán zömében önerőből, illetve egyéb forrásokat felszabadítva magunk újítottuk fel a hivatal épületét, félretettük a komplex, új (családsegítő központtal, új okmányirodával bővített) önkormányzati épület ötletét. 2012-től inkább az üzemeltetésre fordítottunk gondot, s kitűztük célul az épületeink gazdaságos fenntartását, az energetikai fejlesztéseket. Az iskolaépületekre, a városházára napelem került, ami teljes egészében fedezi az éves energiaszükségletet, sőt a városházára még klímákat is be tudtunk szereltetni ebből a megtakarításból.

Fotó: Derencsényi István Fotó: Derencsényi István ©

A következő fejlesztési ciklusban milyen forrásokat céloztak meg?

Czibere Béla: Szeretnénk tovább alakítani a város arculatát. TOP-os forrásból lehetőség nyílik az úgynevezett zöldváros-projekt kialakítására, ami egy picit pótolná az elmaradt városközpont-rehabilitációt. Ez a pályázat lehetővé tenné a központ zöldfelülettel való bővítését, rendezvénytér, sétálóutca, játszótér kialakítását. Igazi élhető központ kialakításában gondolkozunk, szeretnénk nyitni a fenntartható közlekedésfejlesztés irányába is. Kerékpárutunk például jelenleg is van, de tovább kellene bővíteni, illetve járási kerékpárút-hálózatot kialakítani a Téglás–Hajdúhadház–Bocskaikert–Debrecen vonalon. Egy-egy település között most is van kerékpárút, de azok összekapcsolása, újjáépítése vagy korszerűsítése, a csapadékvíz elvezetése, a településen belül munkahelyekhez, iskolához, óvodához való csatlakoztatása még várat magára. Bízom benne, hogy ez szerepel a polgármester kollégák, különösen a debreceni, elképzeléseiben is. Ezen kívül folytatnánk az intézményeink energetikai korszerűsítését, valamint a szociális alapellátásban résztvevő idősek napközi otthona – ahol a házi segítségnyújtás is működik közel 100 főnek – is felújításra szorul. Mindenképpen szükséges a belterületi útépítés, a gazdaságélénkítéshez pedig úgynevezett inkubátorház, multifunkciós rendezvénytér. A városban a legnagyobb munkáltató a Hajdu Cégcsoport, emellett 20-30 főt foglalkoztató kisebb vállalkozások is vannak, amelyeknek igényük lenne olyan központra, ahol bérelhetnének irodákat. Sőt konferenciaterem is helyet kaphatna az elképzelések szerint az inkubátorházban. A polgármesteri hivatal mellett megvásároltunk egy ingatlant, ott épülne fel.

Minek köszönhető, hogy a településen viszonylag pezseg a gazdasági élet?

Czibere Béla: Elsősorban a Hajdu Cégcsoportnak köszönhető. De kellene még legalább egy nagyobb munkahelyteremtő befektetés, mert azt gondolom, nem az önkormányzat feladata a munkahelyek teremtése. Azért, hogy a foglalkoztatásban egy kicsit elmozduljunk, mindent megteszünk, de nincs olyan területünk, ahol ipari parkot csinálhattunk volna. Butaság is volna, hiszen a gyár területe immár ipari parknak minősül. Ettől függetlenül segítettünk különböző befektetői csoportoknak területet vásárolni, egy péküzem közel százmilliót bele is fektetett egy üzembe, de a gazdasági válság miatt a beruházást nem tudta megindítani. Aminek örülhetünk: a cégcsoport jól működik, több mint 700 dolgozóval, s úgy néz ki, hogy bővül, és bérfejlesztést is indítottak. Mindig is voltak a gyárban keresett szakmák, például a hegesztő, amit nem tudunk megfizetni úgy, mint külföldön. A gyárban folyton volt hegesztőképzés, de ha képeztünk 30-at, akkor abból 10 biztosan elment külföldre. A szerszámüzemet is szépen felfejlesztették, az előbbi viszont a szerszámkészítőkre is igaz: nincsen jó képzés, hiányoznak a szakemberek. A statisztikák szerint egyébként javult a munkanélküliségi mutató a városban. 500 körül van ez a szám a 6500 fős lakossághoz képest, de a különböző támogatásokban részesülőkkel együtt 6-700-ra teszem azok számát, akiket foglalkoztatni kellene. Erre jó a közfoglalkoztatás, ahová azokat igyekszünk bevonni, akik hajlandóak minőségi munkát is végezni a pénzért. Bár nem szívesen vágtunk bele a mezőgazdasági mintaprogramba, hogy az őstermelőket ne lehetetlenítsük el; ennek ellenére örülök, hogy belevágtunk, mert bebizonyosodott, hogy sikeresen tudjuk hasznosítani: a konyhát nagyszerűen el tudjuk látni a fóliában és a szabadföldön megtermelt zöldségekkel. Az értékteremtő közfoglalkoztatásban pedig térkő- és mederelemeket gyártunk, amivel hozzájárulunk a település csinosításához.

Általános iskolájukat a baptistákra bízni jó döntés volt?

Czibere Béla: A Baptista Szeretetszolgálat meghagyta az intézmény önállóságát, s továbbra is színvonalasan viszik a művészeti alapképzést. Jól kalkuláltunk a lehívható normatívával is. Nyitottak a gyerek-, a családközpontúság irányába, nagyszerűen fogtak hozzá a külföldi intézményekkel való együttműködési programokhoz, és igyekeznek a rászoruló gyermekeken is segíteni – országszerte híres az adakozási programjuk, például a cipősdoboz akció. Másrészt korábban az iskola működéséhez évente 80-90 millió forintot kellett hozzátennünk, ami mára megszűnt, ez egy nagyon jó dolog. Akad egy hiányosságunk, amiben még szeretnénk segíteni: amikor az iskolát, annak felső tagozatához tartozó új részt építettük, kevesebb forrást kaptunk, mint amit igényeltünk. Lemaradt a konyha, csak tálalókonyha lett, és a tornaterem jóval kisebb lett, mint amit terveztünk. Nem alkalmas komoly sportéletre. Az alsó tagozatban akad ugyan két további, régebbi tornaterem, de azok sem felelnek meg a mindennapos testnevelés igényeinek. A kézilabdás gyerekeink idehaza képtelenek bajnokságot játszani, a környező településeken bérlik a hazai pályát. Emiatt nagy szükségünk lenne egy megfelelő méretű sportcsarnokra. Néhány hete elkezdtem örülni, hiszen pályázatot írtak ki egyházi fenntartású iskolák csarnoképítésére, de korai volt az öröm, mert megyei jogú városok intézményei pályázhattak csupán. Reméljük, ezt a kört hamarosan kibővítik.

Fotó: Derencsényi István Fotó: Derencsényi István ©

Többször hallani, hogy a település különböző részein szünetel a vízszolgáltatás. Mi az oka ennek?

Czibere Béla: Néhány éve, amikor indult a nyírségi ivóvízminőség-javító program, beléptünk mi is. A pályázó társulással 1,5 milliárd forintot nyertünk, ezzel jó néhány vízmű fejlesztése megtörtént a térségben, illetve modernizálták a résztvevő településeken a vízellátó-rendszert, ahogy nálunk is. Elkezdték felújítani a régi hálózatot, tavaly év vége felé elindult az eternitcsövek, tolózárak, tűzcsapok cseréje, mosató nyílások kialakítása. Hiszen hiába lett az ivóvíz minősége jó, ha az elavult hálózatba kell engedni, s egy csőtörés esetén lezárni egy fél város elől a vizet, mert nem nyílnak a régi, lerakódással teli tolózárak. Megértem a lakosok fogyó türelmét, de nekik is meg kell érteni, hogy százvalahány tolózár kicserélése nem megy egyszerre, ezért szakaszosan zárták el a vizet a szakemberek. A szolgáltatóval megbeszéltük, hogy minimum 24 órával a csapok elzására előtt mindenkit értesítsenek, de sajnos így is voltak nehézségek, de úgy gondolom, egy ekkora, és egész ivóvízhálózatunk jövőjét megalapozó beruházásért talán elfelejtik a kellemetlenségeket.

Létrehozták a helyi értéktár bizottságot, amely Téglás épített és szellemi értékeit őrzi. Mire büszkék?

Czibere Béla: Egyik legszebb épített értékünk a Degenfeld-kastély. Korábban gyermekvárosként működött, majd az önkormányzat megvásárolta a megyétől. Egy ilyen épület fenntartása évente minimum 3 millió forint lenne őrzési díjjal, ezért örültünk, amikor egy befektetői kör megvásárolta, és évekkel később megkezdte a felújítását. Lehetséges, hogy majd helytörténeti kiállításunk is ott kap helyet – közösen keressük az együttműködés lehetőségeit, hogy igazán magunkénak érezhessük ezt a megszépülő épületet. Mindig is része volt a történelmünknek. 1804-ben építette Bek Pál – akinek sakktáblaszerű településszerkezetünket is köszönhetjük – , utódai pedig tovább fejlesztették, alakítgatták. Mi is tisztelgünk a család előtt egy emlékművel a temetőnél. Tavaly az elszármazottakkal készítettünk egy filmet Téglásról, amely a kastély megörökítésével kezdődik. Másik örökségünk a több mint 220 éves református templom. Szintén helyi értékeink közé tartozik helytörténeti kiállítótermünk, illetve Gonda Zoltán debreceni festőművész állandó kiállításának anyaga. Persze legnagyobb értékünk a téglási gyermek, a fiataljaink, akiket megpróbálunk a településen tartani. Ehhez fel kell mérni, hogy milyen feltételeket tudunk teremteni a családoknak. Elsőként bölcsődébe tudják hozni a kisgyerekeket. Van egy szép, új óvodánk, ahová minden gyereket fel tudunk venni, sőt két további csoportot is be tudnánk indítani. Inkább az a baj, hogy kevesebb gyerek születik. Megállt 6500-nál a lakosságszám. Sportolásra rengeteg lehetőséget nyújtunk, van egy kitűnő sportpályánk, bowlingpályánk, reményeink szerint lesz új sportcsarnok is, csak éljenek a lehetőségekkel! Ugyanakkor megérezzük, hogy sokkal mobilabbak a fiatalok, egy jó fizetésért hamarabb megmozdulnak, utaznak. Szerencsére Téglás nemcsak egy élhető, szerethető város, hanem a közlekedési hálózatba is jól illeszkedik. Kiváló a vonat- és távolsági buszközlekedés, és személyautóval is jó utakon megtehetők a távolságok, de sok vállalat saját busszal szállítja a környékbeli települések gyáraiba a munkavállalókat.

– Barak Beáta –

 








hirdetés