Nem vagyok celeb, hogy a saját dolgaimról beszéljek

A sármos, fiatal írót többször választották már a Magyar Könyvek Viadalán „Az év írójának”, olvasóit évente megörvendezteti egy új könyvvel. Legutóbbi, Vörös című művében a modern romantikus regények és a mellbevágó krimik világát elegyítve kalauzolja el olvasóit egy irigyelt, befolyásos férfi lelkének legmélyére.

Nemrégiben meztelen képek készültek rólad egy fotózáson. Marketingfogásnak szántad a legújabb könyvedhez, vagy egy visszaigazolás volt magad felé, hogy elérted azt a testet, amit szerettél volna, már nem vagy az a „dömper”, akit gyermekkorodban csúfoltak?

– Részben volt egy figyelemfelkeltő szándéka a dolognak, de könyvhöz nem kapcsolódik a fotósorozat. A másik oldala, hogy nagyon sokat fogytam, életmódváltáson estem át. Ennek az eredményét megmutatva volt egy olyan üzenete a fotóknak, hogy az ember próbálja meg azt a formát, azt a testi állapotot elérni, amiben a magabiztossága és az önbecsülése a maximumom lehet. Azt gondolom, a sikernek egyik alapfeltétele, hogy az ember saját magát el tudja fogadni, ez egy nagyon fontos lépés ahhoz, hogy az ember ki tudjon bontakozni az élet minden területén; nemcsak a karrier, hanem a magánélet tekintetében is.

A közönségtalálkozón is többször előkerült a sikerhez vezető út. Küldetéstudatod, hogy a siker eléréséről beszélj az olvasóidnak?

– Nincsen küldetéstudatom, nem akarok senkit sem okítani, de azt látom, az embereknek szükségük van arra, hogy újra és újra megerősítsék őket. Ha ezt tudom pluszban adni az írásaim mellett, akkor nagyon szívesen elmondom, és megosztom azokat a gondolatokat is, amik újonnan születnek ebben a témakörben.

A Facebookon létrehoztad az Életem csoportot, ahol az olvasóid több mindent megtudhatnak rólad, a munkádról. Hol húztad meg a határt a közösségi médiában?

– Egyrészt nem szeretek magamról beszélni, magamról posztolgatni. Az Életem csoport a trollok elől való elbújásként is értelmezhető, oda tényleg azok jönnek, akik irántam érdeklődnek. Sok mindent nem posztolok ki a szerzői oldalamra, ezért vissza is esett az elérése. Most már egyébként azt tanítják az íróknak, hogy adjanak a magánéletükből többet, próbálják az olvasókat közel engedni magukhoz. Én ezt ösztönből csináltam a kezdetektől fogva, aztán elbújtam vele, mert azt gondoltam, elítélendő. Egy írónál különösen fontos a közösségi média használata, mert mondjuk egy énekes el tudja énekelni a dalát a reggeli műsorban, nálam ilyenre viszont nincs lehetőség. Én a könyvről tudok beszélni, de ez nem biztos, hogy érdekli az embereket, hiszen nincs hozzá vizuális élmény. A média egy visszafogott habzású jelenléttel vesz részt az életemben, mert nem tudok érdekességet adni, nem vagyok celeb, hogy a saját dolgaimról beszéljek. Így a közösségi médiában tudom kommunikálni azt, hogy van egy új könyvem, vagy éppen mire készülök.

Egyre többször látom fiatal íróknál, író-jelölteknél, hogy a közösségi oldalon kvázi letesztelik az írásaikat, s ezután adnak ki könyvet. Könnyebb ma íróvá válni?

– Ismeretlen szerzőként nagyon nehéz kiadót találni. Ha valaki tényleg könyvírással akar foglalkozni, akkor el kell kezdenie közösséget építeni, s ha van már egy erős, mérhető tábora, akkor azzal meg lehet keresni egy kiadót. Nekem nem volt közösségem, nem kaptam visszajelzéseket, így az első könyvemet a sokat olvasó közönség nem igazán szerette. A közösségi média spórolt volna nekem néhány évet, néhány könyvet. Ha lett volna egy előzetes szűrőm, olvasói visszajelzés-halmom, könnyebben tudtam volna fejlődni, így azonban a könyvek során sikerült lecsupaszítanom a stílusomat.

A dr. Lengyel könyveknél a krimi, míg a Szigornál inkább a politika és a szexualitás dominál. Hogyan nyúlsz ezekhez a témákhoz?

– Volt egy tanítójellege annak, hogy a Szigor kapcsán a politikához nyúltam, mégpedig az, hogy az a korosztály, akihez én eljutok, az egyáltalán nem foglalkozik/foglalkozott a politikával. Most azt látom, hogy egyre inkább kinyílnak, s egyre inkább az életük részévé válik, hiszen a döntéseink alapján tud bármerre is haladni a jövő. Csak az emberek tudják megváltoztatni, vagy megerősíteni azt, amiben éppen élünk. Az viszont fontos volt a Szigor kapcsán, hogy ne legyen pártoldali elkötelezettség. Azt akartam éreztetni, hogy mind a két oldalnak megvan a hibája és az erőssége, mert ez a valóságban is így van. Ilyen szempontból ezért nem volt kockázatos a témaválasztás, hiszen nem kampányoltam senki mellett. Nagyon sok politikai háttérműsort fogyasztok, s hallgatom, milyen kommunikációval hoznak le egy-egy témát. Szerettem volna ezt a fajta tudást, rálátást könyvekbe is önteni, s annak az olvasórétegnek, aki nem foglalkozik a közélettel, közérthetően megmutatni, milyen is ez a világ. Engem a politikából sokkal jobban érdekel a kommunikáció, ezért lett például a főszereplő karakterünk egy PR szakember.

Mit kell tudni a legújabb könyvedről, a Vörösről?

– Egy ismerősöm dolgozott hasonló pozícióban, mint a Vörös főszereplője, Bibi. Recepciós egy kuplerájban, ami azt jelenti, hogy a tulajdonos kirendeltje. Ő szervezi a lányoknak a bejövő hívásokat, osztja be, melyik lányhoz, mikor jönnek, őrzi a pénzt a széfben. Tulajdonképpen helytartóként bonyolítja le a dolgokat. Neki nem feltétlenül kell prostituáltnak lennie, Bibi is egy nagyon visszafogott lány, nem arra a helyre való. Az ismerősöm sem volt odavaló, ez az ellentmondás engem nagyon megfogott, ezzel akartam valamit kezdeni:

egy olyan lányt rakjak bele egy fertőbe, aki egyébként nem koszolódik össze, mert nem kell prostituálódnia.

Ez adta az alapötletet, volt rengeteg olyan sztorim, amit bele tudtam építeni, ami nem árulja el az ismerősömet, mert nem az ő problémarendszere, hanem történetek a kuncsaftokról, a lányokról. De ez csak egy kis szín a regényben, egy krimi köré épül a könyv. A főszereplő férfi szemszögéből látjuk az egészet, újdonság az írásaimban, hogy nem váltott szemszögből dolgozok.

A közönségtalálkozók adnak valamiféle pluszt a munkádhoz?

– A kérdésekben nincs nagy meglepetés, általában ugyanazok merülnek fel. Az a számomra leginkább építő, amikor dedikálásokra jönnek el az olvasók, s meg tudom kérdezni, melyik volt a kedvenc könyve karaktere, milyen regényt vár tőlem. Olyankor van egy interakció, ami nekem is nagyon jó, s nem utolsó sorban nekik jó élmény, hogy van egy kontaktus közöttünk.

Kiss Dóra