Illúziónak vélt valóság

Illúziónak vélt valóság
© Fotó: Pixabay
Ma még azt mondom: Soha! Aztán lehet, egyszer nálam is eljön az idő, amikor megunom magam szeretni. Amikor már nem flörtölök a tükörképemmel, nem pillantok ki félszegen a szemüvegem mögül, hogy vajon kik fixíroznak éhes szempárral? – Mert ugye bizonyára sokan vannak! Nagy Emese írása.

Megeshet, hogy a későbbiekben nem azt fogom gondolni, hogy én vagyok a világ közepe. De azért ekkora sanyarú sorsot nem kívánok magamnak, vagy talán ez lenne az élet rendje?

Ha létezésünk velejárója, hogy valamikor háttérbe fog szorulni az önimádat, s csak a dobogó második fokára léphetek fel, akkor a szám rögvest azt mondatja velem: ott fogok örökre legbelül elhunyni! Viszont abban a pillanatban egy határozott legyintéssel fogok artikuláló ajkaimra csapni, hiszen eszembe jut, ahogyan a szüleim óvó és szerelmes tekintetüket rám szegezik.

Ha elestem, hibáztam, fáztam, áztam, éheztem, bántottak, ők mindig ott voltak mellettem, segítettek a legnagyobb kétségbeesésemben. Nem akartak helyettem megoldani semmit, sőt, volt hogy leszidtak okkal, felelősségre vontak joggal, de pontosan ezekért a tetteikért lettem az, aki vagyok!

Mára felnőttem, legalábbis a korom szerint, de legbelül még mindig az a kislány vagyok, aki az apukája ölében hallgatja a nótát, és az édesanyja nyakában lóg, nyúzza ruháját, miközben az vásárol, természetesen neki.

Mindent értünk tesznek, valaki túllő a célon, valaki el sem éri, de végül mindenki megérkezik. Sokan el sem akarják engedni a kezünket, de olyanok is akadnak, akik meg sem fogták igazán. Azonban befejezésképpen ennek ellenére is legtöbbünk szíve azt fogja súgni: lehet elérkezik az a korszak, amikor szeretnék felállni a dobogó második fokára, és onnan boldogan tekinteni gyermekem önfeledt mosolyára.

De addig is: hátat fordítok az illúzióimnak, visszatérek világomba, és még egy kis ideig eljátszom, hogy gyermek vagyok, hátha nem kapnak rajta a turpisságon!

Nagy Emese


Óvjuk, védjük, amíg gyermek, de ha felnő, engedjük a saját útjára
Debrecen - A szülők a saját beteljesületlen álmaikat is a gyermekeiken keresztül akarják megvalósítani. Feltalálók és találmányok vesznek minket körbe, azonban azt a bevált receptet még senki sem mutatta fel, amiben leírnák, hogy miként is lehetnénk tökéletes szülők. Egyszerűen csak találgathatun...