Illetéktelen

Végre megszüntetnek egy bosszantó és indokolhatatlan kötelező kiadást, az illetéket némelyik okmány kiadásánál. Nincs élő ember, aki meg tudná magyarázni, hogy mi kerül négyezer forintba egy rózsaszín plasztikkártya – nevesül az első jogosítvány – kinyomtatásán és postázásán. Horváth Borbála jegyzete.

Díjazom a többi könnyítést, megszűnhet végre a kép, ami az ilyen illetlenül elkért pénz kezemből kieresztésekor ötlött a szemem elé folyton: mécses fölé tartom az ezreseim, s a hamut szenvtelenül kirántja a huzat az ablakon. Egy „köszönöm”-be kerül majd a vállalkozói igazolvány kiadása, és a vatikáni valutában mérik majd a 160 négyzetméternél kisebb ingatlanok építését is. Isten fizesse meg. Végre egy mindenki számára előnyös döntés. Jó hír. Gyanúsan jó. Ezt állapítja meg a – koránál fogva még nem is olyan – sokat látott állampolgár, s magára szól, hogy nem tud maradéktalanul örülni. Nem „hurrásan”, mint a NAV-átalakítás melletti mini véleménysorban a Fidesz és nem is hibakereső-üzemmódra kapcsolva, mint az ellenzék, amely az intézményreformot magát el is felejtette véleményezni, csak úgy, KDNP-módra mérsékelten és hunyorogva remélve, hogy tényleg nem vet majd árnyékot a lesütő napsugár sehová. Az a reakciósor tökéletes tükör.

– Horváth Borbála –








hirdetés