Interjú Tiszai Zsuzsával

2020.04.29. 11:30

A Hajdú a hivatása, hobbija és otthona is

A tánc a pillanat művészete, egyetemes kifejezőerő, vallja az együttesvezető.

Fotó: Tiszai Zsuzsa archívuma

Vannak első találkozások, amik valamiért jobban megmaradnak bennünk. Amikor először láttam Tiszai Zsuzsát, a Hajdú Táncegyüttes vezetőjét, a néptáncról beszélt, s szavai Erdély hegyei-völgyei, csobogó patakjai közé vagy a szlovákiai magyarság szívébe röpítették a hallgatóságot. Akkor körberagyogta őt valami, amit csak azoknál az embereknél tapasztalhatunk, akik igazán nagyon szeretnek valamit. Zsuzsát a néptánc babonázta meg. A tánc világnapja alkalmából vele beszélgettünk.

Körbefonja a tánc

– Örömmel emlékszem vissza gyermekkoromra, szerető család vett körül. Nyitott, vidám, kitűnő tanuló, könnyen barátkozó voltam. Pici koromtól sokat tornáztunk otthon. A folyosóra kivittük az ágybetéteket, bukfenceztünk, kézen álltunk. Gondolom, ennek is köszönhető a hajlékonyságom. Máig szeretek tréningezni, kikapcsol, felfrissít. Anyukám néptáncolt rövid ideig, de nem engedték a szülei, mert későn voltak a próbák. Akkor megfogadta, ő mindenképp engedni fogja gyerekeinek. Épp akkor volt az Építők Hajdú Táncegyüttesének felvételije, mikor az újságban olvastuk, így buszra ültünk gyorsan, és elmentünk a Kossuth utca 1. szám alatti Ifjúságpolitikai Klubba, az együttes székhelyére. Ekkor megpecsételődött a sorsom: „itt ragadtam”, ami a lányaim után a legjobb dolog az életemben. Akkor kilencéves voltam – idézte fel.

Életévé vált

Visszatekintve, később látta, mennyire elvarázsolta a tánc és a közösség, mert – vallja – ezt a néptáncnál nem lehet külön kezelni. Gimnáziumban is jól tanult, de mindig a tánc volt az első. Ballagási bankettjére is este tízkor ért oda. – Varga Gyuszi bácsi Pünkösdölőjét próbáltuk, amiben én voltam a főszereplő.

„Nem volt más munkahelyem, csak a Hajdú: hivatásom, hobbim, otthonom.”

Fiatalon, tizennégy évesen kerültem a felnőtt együttesbe, tizennyolc évesen már rám bíztak egy gyerekcsoportot. Nem tanultuk a vezetést, hanem beletanultunk – mondta. Kardos László vezetése alatt két félidős szerkesztett műsoraik voltak elsők között az amatőr mozgalomban. – Fontos mindkét irányvonal – autentikus és tematikus – képviselése. Alapjuk az eredeti táncanyagok minél hitelesebb elsajátítása. Az évek alatt kicsiszolódott népi tudást közvetíteni, használni kell a jelenkor eszközeivel. Legkiforrottabb példái táncszínházi darabjaink, melyek nagy részét a Csokonai Színház előadásaiban is láthatták a nézők. Ez a fajta együttműködés a színházzal ritka az amatőr mozgalomban – fejtette ki az együttesvezető. Időközben mellé került Lovas Bálint, akivel nagy örömmel és lendülettel fogtak bele a táncanyagok elsajátításába, együtt vezették a csoportokat. 1994-ben pedig teljesen váratlanul felkérték őket a felnőtt együttes vezetésére: a húszas éveik elején járó két fiatal vette át a már nagy múltú, negyvenéves együttest.

Fotó: Tiszai Zsuzsa archívuma

Mérföldkövek

Meghatározó pillanatokat nehéz kiemelni. – 1997-ben volt az első nagy külföldi turné, s a teljes költségét nekünk kellett előteremtenünk. Harmincöt napig képviseltük hazánkat Amerikában. Az is csodálatos érzés volt, mikor a lányaink színpadra kerültek. Már a hasamban is ezt a kultúrát szívták magukba. A Varázslat a réten című koreográfiában Sára lányom második osztályos volt, Eszter pedig óvodás, neki a végéig egy suba alatt kellett megbújnia, ami alól mint egy kis jó tündér előkerült, és egyedül elénekelt egy dalt. Talán még egy, amit ritkán élhet meg az ember: a Csaba királyfi csíksomlyói előadása végén a színpadon álltunk az egész stábbal, szemben csaknem százötven­ezer ember, és közösen énekeltük a magyar és a Székely himnuszt. Ezt az összetartozást is közvetíti a néptánc.

Büszkeségek

Ekkora együttest vezetni pedig óriási felelősség. – Hálásak lehetünk, hogy érezzük városunk mindennemű együttműködését, segítő szándékát és konkrét anyagi támogatását is. Ez fontos a művészeti csoportok életében, hisz működési stabilitásban több energia jut a konkrét művészi és pedagógiai munkára. 2003-ban létrehoztuk a Hajdútánc Alapfokú Művészeti Iskolát, azóta ilyen keretek között működik utánpótlásunk, melynek igazgatója vagyok.

„Nem a díjakra vagyok a legbüszkébb: arra az egyenletes, magas színvonalú, országos eredményeket hozó teljesítményre, ami kezdetektől jellemzi együttesünket”

– mondta. Saját fesztiváljuk a Lovas Bálint által kitalált Országos Pásztortánc Verseny, de szervezik a Szomszédolás Gyermek- és Ifjúsági Néptáncfesztivált is, amit tavaly Kárpát-medenceivé bővítettek városi segítséggel. Emellett büszke az erős, kiegyenlített utánpótlásra, az oktatókra, akik együttesükben nőttek fel, és arra, hogy a csaknem négyszáz aktív tagot közösséggé tudják formálni. Ehhez hozzátartozik mindenki, aki valaha náluk táncolt. Együttesük mottója:

Mi családunk, Hajdú!

Igazi ünnep

„A tánc világnyelv, egyetemes kifejezőerővel bíró kommunikáció, szavak nélkül érthető a világ minden részén.”

– A táncművészet világnapjához kapcsolódva sorozatot indítunk közösségi oldalunkon: Házhoz jön a Hajdú! címmel, melyben szerdánként táncjátékunkat láthatják az érdeklődők. Elsőként Körösfeketetó című műsorunkat ma este hét órától – mondta. Szavait Vitéz Ferenc költő gondolatával zárta: „Álommá táncolhatsz imát és átkot.” Ez egy sorban foglalja össze a tánc lényegét.

Laszkács Denise

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában