Ikrek hava

Vágjunk a közepébe: a képernyő reklám nélkül nem volna az, ami. Sótalan és ízhiányos lenne s étvágytalan gesztusaink a mesebeli király ideges fintorait idéznék. Ő legkisebbik lányát azért tagadta ki a szeretetéből, mert a hebrencs gyalogjáró hasonlattal bizonygatta szülője iránti érzelmét. Boda István írása.

Még hogy a só, horkant fel őfelesége, de aztán nyelhette az éhkopott, mert ugyebár még a legingerlőbb libacomb se az igazi az annyira leszólt fűszer nélkül. Nahát nekem olykor-olykor ilyen városi folklór adalék a bármilyen filmet, műsort megszakító áru-kínálat, az ilyen meg olyan vásárlásra biztató hirdetmény. Persze hogy csapkodom a térdem, amikor az ATV-ben Havasék egy órán keresztül szedik le a keresztvizet a kormányról, a legválogatottabb jelzőkkel díszítik a miniszterelnököt s akkor snitt, majd a lenyűgöző közlemény: „A magyar reformok működnek”, meg „Üzenjük Brüsszelnek” stb, stb. Szóval néha igazi viccgyűjtemény az a reklámözön, amit a nézőre zúdítanak a kanálisok. Tudom én ők is a piacról élnek, de abban csak van valami idétlenül abszurd, amikor a macskatáplálékról készült ötletet ezzel a fennkölt ajánlással próbálják a gazdára rábeszélni: gondoskodjék nyávintó kedvencéről „macskához méltóan”. Ezt igazolandó az ingerlő és formára nyesett húsdarabkák, a kis pákosztosok pedig még le is nyalintják bajuszukról az édes maradékot. Vagy a minket megcélzó kínálat, ha nem szelel az orrunk: némi permet – így a kísérő szöveg – s már is mindent megtett az „orr szabadsága” érdekében. Ha ezt Cyránó megélhette volna. De az se akármi, ahogyan a felettébb mutatós „feminin Falstaff” nyakhajlásig tömi magába az ízes házikosztot, aztán – hogy formás bendője kárt ne szenvedjen – néhány pirula, s már is lőttek a túlfeszített gáznyomásnak. És látványnak különösen szívvidámító, amikor a legszebb formába lendült kamaszlányhátsó a garantált pampuccal húzza még feszesebbre az imádni való tomport. Meg a ránctalanító a hamvas tizenévesen. Mint harmat a bazsarózsán. A fentiek nyomvonalán haladva mostanában a gyógykészítmények évadja bűvöl el leginkább. Nincs az a testi ferdeség, amire ne lenne „totsicher” kínálat. Golyva, ízület, fejfájás, székrekedés, hasmenés olyan bizonyosan jut vigaszhoz, hogy az ember szinte kedvet kap egy kis nyavalyához. Szoktam is korholni magamat: legalább egy kis jó másnaposság igazán rám férhetne, de már is legyintek, hisz azt minden ilyen meg olyan iszákos tudja, hogy kutyaharapást szőrivel. Miként azt Charly, a Két pasi meg egy kicsi legidősebb fivére szokta volt tenni, s igen csak sikeresen, mert sem a „sharját”, sem a férfiúi képességét nem kezdte ki sajátos életvitele. /Egyébként ma már arra is van tabletta./ Viszont díjra érdemesnek találom azt a kis reklám remeket, amit valószínűleg az „Ikrek hava” ihletett. A most kifeslő ikerlányok egymásra licitálva kínálják árumintájukat. Persze, hogy az a szer győz, amelyik ugyanolyan hatásfokkal működik, mint a másik csak jóval olcsóbban árusítják a patikákban. Ha már patika, emlékezetemben megszólal egy régi cselédrománc, amit még nagyanyám dúdolt a maga csengettyű hangján. Így: „Kinn a pusztán szántok vetek, kezem, lábam fázik. Téged pedig az uraság viganóban járat. Úgy hívnak hogy penészvirág, ujjal mutat rád a világ, sírsz, ahol nem látnak. Ha valaki kővel dobál, jöjj, karomba zárlak.”, majd a lényegibb mondanivaló: „Bimbó voltál, hogy letépett a te uraságod. És azután úgy eldobott, mint egy szál virágot. Becsületed feláldoztad, de én ezért nem átkozlak, mér is átkoználak. Hisz az a pénz patikára kellett az anyádnak.” Hát így akkor. Ma már alig történhet ilyen szirupos dráma, hiszen biztosításunk okán szinte ingyen van választék. Ahogy a reklám szlogen mondja: csak kétezer vagy ötezer, de kérdezze meg orvosát vagy gyógyszerészét. Alig várják, hogy efféle kérdésekkel ostromoljuk őket!

– Boda István –








hirdetés