Íjászatról, régészetről a tudóssal

Akt.:
Dr. Szőllősy Gábor agrármérnök-muzeológus szülőfalujában az egyik kiállításmegnyitón
Dr. Szőllősy Gábor agrármérnök-muzeológus szülőfalujában az egyik kiállításmegnyitón - © Fotó: Péter Imre
Földes – A Földesről indult tudós az íjászat témában írta bölcsészdoktori értekezését. Interjú Dr. Szőllősy Gábor agrármérnök muzeológussal.

A szilaj és nomád pásztorkodás történelmében a múlt és a jövő kézen fogva jár – vallja a Földesen született Szőllősy Gábor, aki agrármérnökként lett a Magyar Mezőgazdasági Múzeum főmuzeológusa. Életútjának egyik érdekessége, hogy a népvándorlás korával, kísérleti régészettel, az íjászat hadtörténelmével foglalkozó kutató a bölcsészdoktori értekezését is íjász témában írta.

Erős családi szálakkal kötődik ma is Földeshez, a kiváló fekete földjéről híres településhez. Agrármérnökként hogyan került a múzeumi kutatók világába?

Szöllősy Gábor: Budapesten jártam gimnáziumba, ez idő alatt vetődtem el az Magyar Honvédelmi Szövetség Központi Zrínyi Miklós Történelmi Haditornaklubjába. Az itt szerzett élmények keltették fel az érdeklődésemet a múzeumokban őrzött régi fegyverek és egyéb régiségek, régi tárgyak, majd általánosabban a történelem iránt. Érettségi után fegyverrestaurátor akartam lenni, de az akkori képzési rendszerben erre nem volt lehetőség, így Gödöllőre jelentkeztem. Végzés után csak keveset dolgoztam a termelésben. Kutatóintézetbe kerültem, és egy egyetemi évfolyamtársam jóvoltából, szinte véletlenül kerültem a múzeumba. Ennek immár 30 éve.

Igazi kuriózum, hogy doktori értekezését a különböző íj típusok mechanikai jellemzőinek kísérleti vizsgálatáról írta. Mióta foglalkoztatja ez az ősi fegyver?

Szöllősy Gábor: Versenyzésre is alkalmas, komoly íj 1971-ben, a Haditorna Klubban került először a kezembe. 1975-ben, amikor megkezdtem az egyetemi tanulmányaimat, dr. Fábián Gyula zoológia professzor szellemi irányításával alakult egy íjász szakosztály az egyetemen, amihez azonnal csatlakoztam. Fábián professzorról azt kell tudni, hogy ő volt az első, aki eredeti anyagokból, működőképes rekonstrukciót készített a honfoglaló magyarok íjáról.

Napjainkban divatos sporttá vált az íjászat. Úgy tudom, aktív ijász és sokakkal megszeretette ezt a sportot. Hogyan látja ennek az ősi harci fegyvernek mai térhódítását?

Szöllősy Gábor: A rendszerváltás előtt Magyarországon nem lehetett íjat vásárolni, így csak azok számára volt lehetőség az íjászat, akik egyesületben, az egyesület felszerelésével űzték ezt a sportot. Az 1989-ben megalakult Magyar terep-és Vadász­íjász Egyesület a civilek számára is megteremtette a szervezeti kereteket az íjászathoz, és végigvitte az íjas vadászat jogszabályi kereteinek kidolgozását is. A történelmi íjászat széles körű elterjedéséhez az elérhető árú műanyag íjak hazai sorozatgyártása teremtette meg a lehetőséget. Napjainkban már minden hétvégére esik 4-5 komoly íjászverseny. Egyre erősödnek a nemzetközi kapcsolatok is. 2016-ban Gyulán történelmi íjász világbajnokságot rendeztek.

Olvastam, hogy komolyan foglalkozik a kísérleti régészettel. Mit takar ez a kifejezés?

Szöllősy Gábor: A történelmi kutatások során néha olyan kérdések is felvetődnek, amelyekre sem a történettudomány, sem a régészet nem tud választ adni. Például, hogy mennyi ideig tartott egy kőbalta elkészítése. Az ilyen, a klasszikus módszerekkel megválaszolhatatlan vagy csak nehezen és pontatlanul megválaszolható kérdések vizsgálatára alkalmas a kísérleti régészet. Én a történelmi íjak mechanikai jellemzőit vizsgáltam modellkísérletekkel.

HBN–Péter Imre








hirdetés