„Igyekezzünk több szelént fogyasztani!”

Akt.:
Kovács Béla
Kovács Béla - © Fotó: Bódi Sándor
Debrecen – Interjú a Hatvani-díjjal kitüntetett Kovács Béla egyetemi intézet vezetővel.

Dr. Kovács Béla az oktatásban és kutatásban hasznosítja a külföldi tapasztalatait.

Hatvani-díjjal tüntették ki október 23-a alkalmából, továbbá az élelmiszermérnöki alapszak, az élelmiszerbiztonsági és minőségi mesterszak, valamint e két szak angol nyelvű és a doktori képzésében szakvezetői tevékenységet folytat. Kutatómunkáján kívül a hallgatók felkészítésében is rendkívül sikeres. Dr. Kovács Béláról, a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kara Élelmiszertudományi Intézetének vezetőjéről van szó. A karcagi születésű egyetemi tanár a Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett vegyész oklevelet 1987-ben. A talajtulajdonságok és a növénytermesztés összefüggéseit elemző angol Society for Environmental Geochemistry and Health tagja.

Milyen állapotban vannak jelenleg a magyar termőföldek? Mennyire heverték ki mostanra a szocializmus idején sokszor „ész nélkül” kiszórt rengeteg műtrágyát?

Dr. Kovács Béla: Az elemtartalmi viszonyokat tekintve jó a magyar talajok állapota, benne a szerves és szervetlen komponensek megfelelő mennyiségben találhatóak. Mivel nem sok olyan nagy ipari üzemünk volt, amelyek elszennyezhették volna a talajt, a kiváló minőségű élelmiszerek előállításának nincs akadálya. A műtrágya felhasználás a gabonatermés növelése érdekében a ’60-as évektől vált egyre intenzívebbé. A rendszerváltást követően viszont gazdasági okokból csaknem a tizedére esett vissza, majd lassú növekedésnek indult. De még most sem érjük el az 1989. előtti szintet. A műtrágyázás fokozása mellett az öntözött területek arányát is növelni kellene a jövőben.

Életrajza szerint a világ számos országában Indiában, Hollandiában, Franciaországban, Belgiumban, Németországban, Olaszországban, Angliában, Japánban és Ausztriában is járt tanulmányutakon, konferenciákon. Sőt együttműködési megállapodásokat is kötött. Mindebből mit profitált?

Dr. Kovács Béla: Oktatással kapcsolatos megállapodást kötöttem például Franciaországban. A Reimsi Egyetemmel abban egyeztünk meg, hogy kettős diplomát adunk ki. Vagyis, ha valaki a kertészmérnöki oktatás keretében legalább fél-fél évet eltölt a két egyetemen, valamint teljesíti a kötelező tárgyakat, egyaránt kaphat debreceni és reimsi diplomát. Továbbá, sok országban volt lehetőségem megismerni speciális analitikai műszereket, köztük olyanokat is, amelyekkel a periódusos rendszer szinte összes elemét meg lehet határozni élelmiszerekből, növényekből, talajokból és egyéb környezeti mintákból. A műszerek használatát Ausztráliában, Olaszországban és Angliában sajátítottam el. Ezekkel az analitikai készülékekkel nemzetközi szinten is sikerült jelentős kutatási eredményeket elérnem. Munka közben egy indiai tudóssal, Susanta Lahirivel is megismerkedtem, akivel a mai napig közös kutatómunkát folytatunk. Ő az idén vehette át a Hevesy György díjat, amely a radiokémia területén hasonlóan rangos elismerést jelent, mint egyéb tudományterületeken a Nobel-díj.

A szelénkutatásban milyen eredményeket ért el?

Dr. Kovács Béla: A ’80-as évek végén megkerestek az akkori Debreceni Orvostudományi Egyetemről, hogy vizsgáljuk meg az újszülött csecsemők szelén ellátottságát, mivel a magyarországi talajokban kevés a szelén. Kiderült, hogy ezért a hazai élelmiszerek fogyasztásával nem jutunk elegendő mennyiségű szelénhez. Ezen anyag hiányában pedig számos rákos megbetegedés alakulhat ki. Ezért azt javaslom, hogy igyekezzünk minél több szelént tartalmazó ételt fogyasztani! A legjobb természetes szelénforrás a dió, továbbá a halak és a tenger gyümölcsei. De érdemes belsőségeket, például vesét, májat enni, és a húsok is jók. Ezeken kívül szerves szelént tartalmazó táplálék kiegészítők is szóba jöhetnek. Ugyanakkor óvatosnak kell lenni a bevitt mennyiséggel, mert a szelén az az elem, amelyet a legkönnyebb túladagolni, ugyanis viszonylag kicsi a különbség a szükséges és a már mérgező szint között. A szintén szelénhiányos Finnországban már korábban felismerték ezt a problémát és úgy döntöttek, hogy ezt az anyagot mesterségesen pótolják a lakosságnál. Előbb olyan javaslatok voltak, hogy kenyérbe, vagy például sörbe kellene keverni, de mivel ezeket nem mindenki fogyasztja, elvetették. Végül a finn állam úgy döntött, hogy 1984-től dollármilliárdokkal támogatja a szelén műtrágyához való adagolását. Ennek hatására véleményük szerint több évvel nőtt a finn emberek várható élettartama. Ezt nálunk is meg lehetne csinálni, bár nagyon költséges.

HBN–Orosz Csaba








hirdetés