Idő, számítás

Akt.:
Idő, számítás
© Fotó: evamagazin.hu
„Nem az a baj, hogy az a baj, hanem az a baj, hogy az a baj” – szokta volt mondogatni tudós kollégám bizonyos kényes szituációkban. S mennyire, hogy igaza volt! T. Szűcs József jegyzete.

Napjainkra aktualizálva: a téli-nyári időszámítással sem az az alapvető bajom, hogy át kell állítani az otthoni ketyeréket. Kinek mit és mennyit. Mellesleg, amikor nálunk is (újra) bevezették, akkor legfeljebb egy szál családi vekkerünket, meg a karóránkat kellett emlékeim szerint megtekerni. Jobb családoknál talán már volt külföldről (Mariahilferstrasse) beszerzett videómagnó, de cirka ennyi. Ma pedig már az én igazán szerény háztartásomban sem tudom egykönnyen összeszámolni, hány műszaki eszközt kellett megpiszkálnom. Pedig sok olyan csodamasinát, amelyeket mások már használnak, én talán még nem is láttam közelről. S az óramutatás szempontjából nem alapvető gépezeteket, mint például a mikró, fel sem is írtam a listára.

Az átállás, állítják egyre szaporodó ellenzői, megzavarja biológiai óránkat is. S ez igazán komoly egészségügyi kockázatokat rejthet. Hisz például munkavégző képességünket, időérzékünket, koncentrációnkat, figyelmünket mind összezavarhatja. Ilyenkor vagy előbb vagy később leszünk álmosak vagy éberek az optimálisnál, megkívántnál. Netán egyszerre jelentkezik mindkettő. Hogy az órának meg a szervezetünk mutatójának is egyaránt megfeleljünk. Ráadásul az óraátállítás talán már eredeti céljának, vagyis az energiatakarékosságnak sem felel meg. Hisz az új áramfogyasztó, (olykor faló) eszközök tömeges elterjedése, pl. a klímaberendezések, háztartási mélyhűtők stb., ha nem is alapvetően, de erőteljesen módosították szokásainkat. Talán még nem is az legkomolyabb bajom vele, hogy másokhoz hasonlóan én sem tudtam megjegyezni harminöt esztendő alatt, hogy az évente két ízben esedékes procedúra során előre vagy hátra állítsuk-e szerkezeteinket. (Majd megírja, írta az újság.)

Az igaz baj, szerintem, hogy nekünk, a megváltozott klimatikus viszonyok okán, de alapvető földrajzi elhelyezkedésünk miatt is, a nyári, vagyis a szokásostól most eltérő, kivételt jelentő időszakot, kellene alapidőszámításunkká tenni. Vagyis ez esetben nem a Nyugathoz, hanem a tőlünk keletre fekvő országokhoz igazodni. Gondoljunk példának okáért arra, hogy mostantól fogva már délután fél öt tájban, plusz mínusz egy, fél óra, sötét lesz délutánonként. Minden egyes nap. S ez így is marad koratavaszig. Persze a reggeli órákra is figyelemmel kell lennünk. Arra, hogy sötétben vagy legalább fél világosban kell-e munkába vagy iskolába indulnia többségünknek. Ugyanakkor éppen a magyarok többségét szerény meglátásom, s tapasztalatom szerint mégis inkább az viseli meg, hogy munka utáni szabadidejében hónapokig legfeljebb a tévében vagy a cinemában láthatja a Napot. S ez, minden mellékzönge nélkül, elég sötét kilátás számu(n)kra. ​

– T. Szűcs József –








hirdetés