„Ideje lenne teljesen feldolgozni”

„Ideje lenne teljesen feldolgozni”
Eddig csak politikai kurzusok ítélték meg, és használták fel céljaikra a tragikus békeszerződést.

A Párizs melletti Nagy Trianon palotáról elnevezett békeszerződés emberek, családok és nemzetek sorsát változtatta meg végérvényesen, amiről évtizedeken át vagy nagyon sok szó esett, vagy nem lehetett róla beszélni. A Debreceni Egyetem Magyar-amerikai Intézete észak-amerikai tanszékvezetője, dr. Glant Tibor azon kevés történész közé tartozik, aki évek óta tudományosan kutatja a békeszerződés előzményeit és hatásait.

– Ennyi év távlatából, ismerve a hozzákapcsolódó későbbi eseményeket, hogyan lehetne megfogalmazni a 90 éve történteket?

Glant Tibor: A nagyhatalmi politika egy összefüggő állam, az Osztrák-Magyar Monarchia sok kis nemzetállammá darabolásával újabb kisebbségi problémákat generálva, de viszonylagos stabilitást adva a régiónak átrendezte a két nagy birodalom, Oroszország és Németország közötti területeket. A későbbiekben is ehhez a verzióhoz ragaszkodtak a nagyhatalmak, amikor felmerült a revízió lehetősége, s a történelem őket igazolta, hiszen a 2. világháborútól eltekintve csak Jugoszlávia szétesése járt véres háborúval Közép-Európában, amiben persze szerepet játszott a szovjet megszállás.

– A magyar embereknek a térség nyugalmáért rájuk kényszerített áldozatvállalás tudata sovány vigasz, mert ebben már többször volt része a nemzetnek történelme során, amit sosem köszönt meg a művelt nyugat.

Glant Tibor: Az egész régióról elmondható, hogy a történelem keresztútján van. Emiatt hasonló érzéseik lehetnek a románoknak vagy a szlovénoknak a monarchia idején történtek miatt. Ne felejtsük el, amit mi akkori magyar nemzetiségi politikának tartunk, az egy kedvezményezetti helyzetben, de az osztrák birodalom keretein belül történt.

– Trianon előtt éppen a monarchia léte jelentett stabilitást a régióban, miért a feldarabolásában látták a nagyhatalmak a fenntarthatóságát?

Glant Tibor: Ebben nem az ésszerűséget kell keresni, ugyanis maguk a franciák is tudták, hogy nem igazán jó megoldás Közép-Európában nemzetállamokat létrehozni, mert az kevés ütközőzónának Németország és Oroszország között, ami egy generáción belül be is bizonyosodott. Ám, amikor egy négyéves véres háborúban emberek milliói haltak meg, a politikusok sem tudták függetleníteni magukat tőle, és a sérelmi politizálás vezérelte a békeszerződés irracionális feltételeinek a kidolgozását. Az amerikaik részéről pedig a világbéke hirdetése játszott szerepet, Wilson elnök megígérte, hogy nem lesz több háború, s ez a magyar politikusokat is megtévesztette. Károlyi Mihály köztársasági elnök is ebbe a hibába esett bele, nem védte meg az országot a román támadástól, ráadásul az általa támogatott Őszirózsás forradalom, majd a Tanácsköztársaság rendkívüli módon rontotta a magyar tárgyalási esélyeket, mert a környező országoknak ütőkártyát jelentett a bolsevik veszéllyel való fenyegetőzés.

– Trianon tragédiája, ami a kedvezményezett országoknak persze ünnep, később is hatást gyakorolt a történelemre, meddig kísérthet még a múlt?

Glant Tibor: A mi szempontunkból a békeszerződés legnagyobb problémáját a feldolgozatlansága jelenti, csak politikai narratívák születtek, így például a Horthy-rendszer az igazságtalanságot emelte ki, később a szélsőjobboldal a zsidókat tette felelőssé, majd a kommunista elhallgatás, illetve a bűnös nemzet verzió következett. A mindenoldalú tudományos kutatása azonban még nem történt meg, anélkül viszont nem juthatunk konszenzusra a környező országokkal, csak elbeszélünk egymás mellett. Ideje lenne már államilag támogatott kiemelt kutatási témává tenni, így az eredmények ismeretében másképpen lehetne megemlékezni például a 100 évfordulójáról. Ettől nem fog kevésbé fájni, és nem változik együttérzésünk a határon túli magyarokkal, de legalább pontosan tudni fogjuk miről beszélünk.

Égerházi Péter








hirdetés