Huszonöt esztendő s ami mögötte van

Akt.:
Péter Imre Karácsony Sándor lányaival, Erzsébettel és Máriával
Péter Imre Karácsony Sándor lányaival, Erzsébettel és Máriával - © Fotó: Magánarchívum
Földes – Péter Imrével, a Karácsony Társaság elnökével beszélgettünk a nemrégiben kapott kitüntetése apropóján.

A Karácsony Sándor Művelődési Társaság 1991-ben alakult Földesen, a tudós-tanár szülőfalujában. Mindmáig első elnöke, Péter Imre irányítja, aki nemzeti ünnepünk alkalmából Budapesten, az Új Vigadóban megtartott ünnepségen vette át a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést. Ebből az alkalomból készült a beszélgetés.

Huszonöt évvel ezelőtt nem volt könnyű a Karácsony Sándor-kultuszt megalapozni.

Péter Imre: Bizony nem! A névviseléssel is a rendszerváltásig kellett várni, előtte évekig folyt a harc, hogy nagyközségünk neves szülöttének, az írónak és a huszadik századi pedagógia kiemelkedő tudósának, a debreceni egyetem volt professzorának a nevét fölvehesse az akkori általános művelődési központ, amely azóta szétvált közösségi házra és iskolára. De amíg a névfelvétel engedélyezése tartott, már több Karácsony-tanítványt meghívtunk Földesre. Kiállítást rendeztünk könyveiből, írásaiból. A család és a tanítványai adományaiból létrehoztuk a Karácsony Sándor állandó emlékkiállítást, ami az elmúlt 25 év során a legteljesebb Karácsony-gyűjteménnyé bővült. Illetve 1991-ben a tudós-író születésének századik évfordulóján megalakult társaságunk, amely országos hatókörű, tagjai az ország legkülönbözőbb részeit képviselik. Mondanom sem kell, főleg idősebbek, akik még ismerték Karácsony Sándort, vagy tanítványai voltak.

Milyen formái vannak a tevékenységüknek?

Péter Imre: Minden évben január 10-én, névadónk születésnapján kezdődik az éves programunk, amikor az iskolában, az emlékfalon lévő Karácsony-domborművet megkoszorúzzuk, és iskolagyűlésen megemlékezünk rá. Ehhez kapcsolódnak többször egyéb rendezvények, például irodalmi versenyek, vetélkedők. A következő rendezvényünk az idén a pünkösdi ünnepre való tekintettel május utolsó vasárnapján, a pedagógusnaphoz társul, amikor Budapesten, a Fiumei úti nemzeti sírkertben országos megemlékezést tartunk. Sikerült elérnünk, hogy sírját a nemzeti sírkert részévé, örökre védetté nyilvánítsák. Nyugvóhelyénél társaságunk, önkormányzatunk vagy társszervezeteink által felkért személy tart emlékbeszédet, majd megkoszorúzzuk a sírt. Az utóbbi időben – ha pályázataink sikeresek – egy autóbusznyi nyolcadikos tanuló, több civil szervezet képviselője is jelen van a szülőfalujából a megemlékezésen, s velük a megemlékezés után irodalmi- történelmi emléksétát teszünk a sírkertben a Kegyeleti Múzeum munkatársai kalauzolásával. Minden év szeptemberének harmadik szombatján tartunk országos tudományos konferenciát, legtöbbször Földesen, de Vésztőtől Pécelig, Budapesten át Nagyszalontáig voltak már vándorgyűléseink. Ezeken próbáljuk Karácsony Sándor szellemiségét bemutatni, terjeszteni. Továbbá kiadványokat jelentettünk meg, könyveket, füzeteket.

Eszerint még élnek Karácsony Sándornak kortársai?

Péter Imre: Karácsony Sándor mindkét lánya él, s életben van még néhány tanítványa, akik már idős emberek. Van 102 éves tagunk is: Debrecenből dr. Seres Géza, s két 93 éves karácsonyistánk, az egyik Budapestről, a másik Kiskunhalasról.

A jubileumi évben jelent meg a tizedik kiadvány. Mit tartalmaz ez?

Péter Imre: Bemutatjuk negyedszázados tevékenységünket, illetve megemlékezünk az első világháború századik évfordulójáról, minthogy Karácsony Sándor a háború kitörése után azonnal bevonult, s mint fiatal hadnagy, már 1914 őszén a kelet-galíciai fronton súlyos lábsebet kapott. Emiatt élete végéig két mankóval járt. Sándor bácsi sokszor visszatekintett a háborús évekre, versekben, emlékezésekben írta le gondolatait. Erre mi közös irodalmi műsorral emlékeztünk a péceli Csökmei Körrel Földesen is és Pécelen is. E centenáriumi programunkat támogatta az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság és a két település önkormányzata és több civil szervezete. A könyv második részében közöljük azoknak az előadásoknak a szövegét, amelyek 2016 szeptemberében hangzottak el jubileumi konferenciánkon, Karácsony Sándor születésének 125. évfordulója alkalmából. Többek között dr. Imre László, Heltai Miklós, dr. Szabó Irma előadásait. Megemlékezünk a szabadművelődés korának folyóiratáról, az Új Szántásról és a bihartordai Sárréti Népfőiskoláról is. A konferenciát egyébként akkor Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke nyitotta meg, méltatva a tudós professzor magyar nemzetért tett emberöltőnyi küzdelmét, áldozatos munkásságát.

A rendszerváltás környékén sok társaság szerveződött, legtöbbjük azonban mára passzívvá vált, csak névleg él, vagy úgy sem. Rendszerint anyagi okok miatt szűnt meg. Milyen anyagi háttér áll a Karácsony Sándor Művelődési Társaság mögött, hogy ilyen stabil tudott maradni?

Péter Imre: A tagsági díjak nem biztosítanák a működésünket. Önállóan, illetve a helyi civil szervezetekkel összefogva pályázunk, illetve támogatókat keresünk. A legutóbbi füzetünket is úgy tudtuk kiadni, hogy azt a megyei és bihartordai önkormányzat támogatta, illetve segítséget kaptunk egyik társszervezetünktől, Pécelről.

Huszonöt év alatt sok energiát fektetett a társaság irányításába. Nem fáradt bele?

Péter Imre: Nem tudok belefáradni, mert nemcsak tagságunknak, hanem társ­szervezeteinknek (Földes Nagyközségi Népfőiskolai Egyesület, Kárpát-medencei Irodalmi Társaságok Szövetsége, péceli Csökmei Kör, kiskunhalasi Szilády Áron Társaság, illetve a Karácsony Sándor nevét viselő iskolák) is felelősséggel tartozom. Ha ősszel, a tisztújításon ismét újra megválasztanak, visszük tovább tagságunkkal az ügyet, mert Karácsony Sándor életművének ápolása és szellemiségének továbbadása még sok feladatot ró ránk, eszméire nagy szükség lenne nevelésügyünk megújításában.

Bakó Endre








hirdetés