Húsz éve bunkerlakó a “gőzben”

Húsz éve bunkerlakó a “gőzben”
A minap munkatársunk részt vett egy „hajléktalan kommandó” bevetésen Miskolcon. Az egyenruhások mellett a Napfényt az Életnek Alapítvány munkatársai keresték fel kameránk jelenlétében a nincsteleneket.

Hihetetlen kontraszt tapasztalható ezek között az emberek között. Vannak akik az Avas lábánál nejlonból, vászondarabokból húztak sátrat maguknak. Nyílászáró nincs, így a szél átfütyül a “szobán”. Elképzelni sem elehet, hogyan bírják ki itt a dermesztő hideget. Ott játunkkor senki nem volt “otthon”.

Csikk, lámpa és mobil

Az Avas másik oldalán olyan betonbunkereket láttunk, amiben negyven-ötven fokos melegben élnek az alkalmi lakók. Ezek a bunkerek valójában a távhő vezetékek mentén épített föld alatti beton helyiségek, amiben óriási csapok vannak. Két bunkert kerestünk fel. Az egyikben nők, a másikban férfiak laknak. Egy családhoz tartoznak.


Hajléktalan nem hűlt ki

Kézzel fogható eredménye van annak, hogy dr. Kökényesi Antal vezérőrnagy
a megyei rendőr-főkapitány utasítása alapján valamennyi a közterületen
és a szabadban lévő hajléktalan fedelet talál magának, ugyanis a járőrök
addig őrzik a rászorulót, míg valamelyik karitatív szervezet szállást
nem biztosít számára, vagy szükség esetén a mentő kórházba nem szállítja.

A statisztika szerint megyénkben az elmúlt négy esztendőben egyetlen
hajléktalan sem halt meg kihűlés miatt. Akik a fagy miatt vesztették életüket,
lakóhellyel rendelkeznek. Fűtetlenség, vagy alkoholos befolyásoltság játszott
közre halálukban.

A „férfi bunkerbe” bebocsátást nyertünk. A házigazda “Lajos” megengedte, hogy körülnézzünk. Öt méter mélyen van a talajszint. A földön vannak a “bevackoló” helyek. Valamiféle szivacsok. A vezeték peremén pedig gondosan kikészített csikkek. Rövidebbek és hosszabbak. Ahogy felszedték azokat. Van azonban zseblámpa, mobiltelefon, evőeszköz is. A szociális munkások most konzervet adtak Lajosnak energiapótlásként.

Húsz éve a bunkerben

Lajos most azon fáradozik, hogy elvesztett személyi iratait pótolja. Ebben kért segítséget. Beszédbe elegyedtünk vele. Elmondta, hogy családjával immár húsz éve lakik itt. Jól érzik itt magukat. Hozzászoktak az irdatlan hőséghez. Gyakorlatilag úgy érzi magát lent az ember, mintha szárazgőz szaunában lenne. A bunker tetején egyébkén „grillezőt” alakítottak ki, ahol a kukázásból, esetenként vásárlásból származó elemózsiát készítik el kedvükre. Lajos itt boldog. Sehova máshova nem kívánkozik…

A portyázás során egy általunk megadott városrészbe is szerettünk volna elmenni, de mint megtudtuk: a hajléktalanok területét felosztották számukra. A karitatív szervezetek ott tevékenykednek, amit számunkra kijelöltek. Egymás területére nem mennek át. Ennek okára Vecsei Miklós hajléktalanügyi miniszteri biztostól kaptunk magyarázatot.

– Puskár Tibor –








hirdetés