Húsz év alatt kell újjáépíteni az oktatási rendszert

Húsz év alatt kell újjáépíteni az oktatási rendszert
Csermely Péter professzor az oktatás átalakításáról, a teendőkről tartott előadást.

Az oktatási rendszer legfontosabb hibáinak egyikeként említette a professzor a kudarc és hiánycentrikusságot. A tanár nem arra kíváncsi, mit tud a gyermek, hanem arra, mit nem tud.

Emiatt a tanulót folyamatosan kudarc éri, holott ötször annyi dícséretre lenne szüksége, mint szidásra – magyarázta a tudós, aki szerint nincs az a gyermek, kiben ne találhatnánk értéket. Olykor nagy figyelem, sok türelem kell hozzá – jegyezte meg, s azt javasolta hallgatóságának (a Református Tanítóképző Főiskolán), hogy közelítsenek a gyermekhez az előnyei felől.

A hibák között sorolta még az oktatási stratégia hiányát (amit a 4 éves kormányzati ciklusokkal magyarázott), s a tisztázatlan irányítási és finanszírozási rendszert.

Csermely Péter egyike azon négy tudósnak, akiket 2008-ban Sólyom László köztársasági elnök kért fel a társadalmat sújtó legfontosabb témák elemzésére és javaslatok tételére. Másfél évnyi munkájuk eredményét a Szárny és teher című könyvben (a szárny az oktatásra, a teher a korrupcióra utal) foglalták össze.

A főiskola felnőttképzési intézete meghívására – az Apáczai Könyvkiadó támogatásával – e könyvben írottaknak adta rövid vázlatát szerdán délután. Tanulmányukat a mindenkori kormányok figyelmébe ajánlják, illetve az ország lakosságnak szánják – válaszolta meg az önmaga által feltett kérdést: hogyan hasznosítják?

– Az oktatási rendszert nem lehet toldozgatni-foldozgatni, hanem alapjaitól kell újjáépíteni – jelentette ki Csermely Péter, hangsúlyozva, hogy nem egy-két év alatt, hanem 15-20 évnyi fokozatos átalakítás eredményeként kell elérni, azonban már most tudni kell, hová akarunk eljutni.

Első és legfontosabb teendőnek a padagógusképzés átalakítását jelölte meg. Szerinte kívánatos, hogy akár tízszeres szelekción át lehessen bejutni pedagógus szakra, a képzés legyen öt éves, kizárólag tanárszakként induljon, s annyi hallgatót vegyenek fel, amennyi később munkához juthat.

Ezzel egyidőben célszerű bevezetni a pályán lévők minőségi, teljesítményarányos bérezését, az alkalmatlanok eltanácsolását, a szakfelügyeleti rendszer visszaállítását.

Rendszeres, független, komplex szakmai értékelést javasolnak, valamint a kiváló és leszakadó iskolák külön kezelését. A kiválók kapjanak szinte teljes szabadságot, a leszkadókat pedig akár odavezényelt igazgatókkal, kötelező tantervvel segítsék a jobbak közé kapaszkodni – mondta egyebek mellett. (A téma részeltei iránt érdeklődők figyelmébe ajánljuk az említett könyvet.