Húsvétkor a család számít

Illusztráció
Illusztráció - © Fotó: AFP
Debrecen – A Napló az utca emberét kérdezte, mit jelent számára a húsvéti ünnep.

A húsvét a kereszténység egyik, Krisztus feltámadására emlékeztető, legfontosabb ünnepe, amely a negyvennapos nagyböjt lezárását is jelenti. Emellett a néphagyomány szerint a férfiak húsvéthétfőn meglátogatják hölgyismerőseiket, s meglocsolják őket – mindez a megtisztulást jelképezi.

A Napló szerkesztősége kíváncsi volt arra, kik hogyan töltik a húsvétot. A középiskolás Jaskó Zsuzsanna és Korányi Petra elmondták, az ünnep alkalmából összegyűl a család, templomba is eljárnak, tojást is szívesen festenek („érdekes hagyománynak tartom” – vallja Zsuzsa), a locsolókat viszont nem várják – Zsuzsannáék igazából ilyenkor el is utaznak.

Tojás, sonka, víz

A hajdúdorogi, szintén középiskolás Lakatos Levente is eljár családjával a görögkatolikus templomba, és a hagyományokat is tartják: tojást festenek, pászkát készítenek. Ettől függetlenül locsolni már csak szűkebb körben szokott. Ugyanígy tesz Dankó Ferenc is, aki gyerekként még nagyban készült a locsolásra, tanulták a versikéket, s csapatostól járták be az utcákat – azonban őszbe fordult fejjel ezt már nem „űzi”. A vallási vonatkozás azonban számára is fontos.

– Református családból származom, számomra a feltámadást jelenti a húsvét, szüleim is így tartották ezt. Gyermekeimmel például nagypénteken mindnyájan böjtölni is szoktunk, illetve templomba is eljárok – mondta.

A hajdúszoboszlói, huszon­éves Kocsis Csaba röviden és tömören foglalta össze, számára mit jelent a húsvét: „Tojás, sonka, egy vödör víz.” Habár ezúttal csak utólag jut majd neki az első kettőből, mivel dolgozni fog az ünnepek alatt, így kénytelen lemondani a családi összejövetelről és a locsolásról is (utóbbit már különben sem űzi akkora hévvel, mint korábban). A templomba járásról viszont Csaba azt mondta: „Még kisebb koromban a nagyszülőkkel mentünk, de most már egyáltalán nem. Pedig időnként mennék szívesen, így felnőtt fejjel biztos érdekesebbnek találnám, és jobban átlátnám a vallási vonatkozásokat.

A középkorú Erzsike és a harmincas éveihez közelítő János viszont nem tulajdonít már akkora jelentőséget a húsvétnak, bár a családi összetartozás nekik is fontos.

– Régebben, mikor a férjemmel még fiatal házasok voltunk (úgy harminc éve), az uram szülőfalujában nagyon is dívott a locsolkodás, anyósomékkal reggeltől estig készítettük a finom falatokat, közben pedig jöttek minket megöntözni a férfiak. De most már tojást sem festek, hisz három fiunk van, akik nem járnak megöntözni a hölgyeket – fogalmazott Erzsike.

– Bár nagyon sok emlékem kötődik a locsolkodásokhoz, fiatal felnőttként manapság kicsit kevesebb jelentőséget tulajdonítok ennek az ünnepnek, templomba is inkább ifjabb koromban jártam. Ez egy alkalom a család találkozására, de a gyakorlatban nem élek át vallási áhítatot – vallotta be János.

Arra is kíváncsiak voltunk, vajon ki mit gondol, mit is jelképez a tojás: Levente és Petra nem tudták, Zsuzsanna – bár tanult róla – nem emlékezett rá. Ferenc és Erzsike viszont gyanították, hogy az újjászületéshez, a termékenységhez van köze.

Természetesen a válaszokból nem vonhatunk le komoly következtetéseket, azonban az jól látható, mindenkinek az a legfontosabb e tavaszi ünnep során, hogy együtt lehet szüleivel, testvéreivel, a rokonsággal.

HBN–Vékony Zsolt

Címkék: , ,


Sporthírek






hirdetés