Húrok közé csaptak a klasszikus gitárosok Debrecenben

Húrok közé csaptak a klasszikus gitárosok Debrecenben
© Fotó: Derencsényi István
Debrecen – Nincs korhoz kötve a klasszikus gitáros találkozón való részvétel.

A szaharai hőség után felüdülés belépni a párnázott dupla ajtón a légkondicionált helyiségbe, ahol a klasszikus gitárosok találkozójának néhány résztvevője éppen azt figyeli, hogyan instruálja társukat Adrovicz István, a zeneművészeti kar gitártanára. A szakember egyben a tíznapos tábor művészeti vezetője is.

– Huszonkét éve baráti találkozónak indult Hajdúböszörményben, az egyik növendékem, Papp Pisti kezdte el, majd én örököltem tőle – idézi fel a kezdeteket. Szavaiból kiderül az első három alkalommal a Fürdőkertben lévő úttörő tábor volt az otthonuk, majd az óvónőképzőbe költöztek, de tíz év elteltével onnan is el kellett jönniük, mert a böszörményi illetékesek „elfelejtették” megszervezni a találkozót. Ekkor ajánlotta a zeneművészeti kar vezetője, Duffek Mihály, hogy tegyék át a székhelyüket oda. Ennek már kilenc éve.

– A hely hangulata, hogy itt minden a zenéről szól, komoly lökést adhat az együttes munkához, még akkor is, ha a résztvevők egy csoportja egész évben itt tanul – állítja a művészeti vezető.

Az idén jelentkezett 45 gitárosból többen a kar gitárszakára járnak, köztük a hajdúböszörményi Berecki Csaba, aki éppen abban az évben született, amikor az első találkozót megrendezték szülővárosában, és akkor kezdett el gitározni, amikor az utolsót tartották ott. Éppen ez utóbbinak köszönhető, hogy a hangszerek közül a gitárt választotta, amit a gitárosok záróhangversenyén döntött el.

– Akkor még engem is a könnyűzenei része vonzott, tetszett, hogy ki lehet állni egy szál gitárral a közönség elé, aztán megfogott a klasszikus hangzás. Ebben nagy szerepe volt az első tanáromnak, Szegő Angélának is, aki mindössze elsőéves volt itt a zeneművészetin, de nagyon tetszett, ahogy játszott.

Együttműködésük gyümölcse egy háziverseny megnyeréséhez vezetett már az első évben, amit azonban nem követtek továbbiak, mert Csaba ugyan szorgalmasan gyakorolt, de nem ambicionálták a további győzelmek. A debreceni Kodály-szakiskola hároméves kiegészítője után tavaly kezdte meg tanulmányait a zeneművészeti karon.

– Elsősorban tanítani szeretnék, gyerekekkel akarok foglalkozni, és úgy érzem, sok mindent megtanultam a tanáraimtól, amit tovább szeretnék adni.

A tíznapos találkozóra több helyről jöttek a résztvevők, még Olaszországból is. Ráadásul a magyar édesanyától származó Mathias Branchi a kórusversenyeiről világhírű Arezzóból érkezett. A mindössze 14 éves fiú ott is zeneiskolába jár, de már a cesenai konzervatóriumban is tanul. Öt éve gitározik, naponta 4-5 órát gyakorol, mestere Roberto Rossi, jól ismert klasszikus gitáros.

– Édesanyám sokat hallgatta egy magyar együttes lemezét, s egyszer azt mondtam neki, én basszusgitáros akarok lenni. Azt mondta, hogy jó, de előbb tanuljak meg gitározni, így kezdtem el a klasszikus műfajt, amit már nem cserélnék fel a könnyűvel.

Matyi” édesanyja az interneten talált rá a debreceni találkozóra. Bár a tábor bentlakásos, Mathias a nagyapjáéktól jár be az órákra, s büszkén mondja, egy hét alatt megtanult egy olyan darabot, amelyet az arezzói tanára még nem javasolt neki. Jó kis meglepetést fog okozni majd neki vele. Ezek után természetesen jövőre is jönni akar Debrecenbe.

A vasárnap végződő találkozó koncertekkel színesített, s ezek közül is kiemelkedik a záróhangverseny, amelyen többek között a most is neves gitárművészek (Vajda János, Kósa Gábor) erre az alkalomra írt darabja eljátszásával versenyeznek a résztvevők.

HBN–ÉP








hirdetés