Hol nem volt…

Kérem, mindenki őrizze meg a nyugalmát és nézzen bizakodva a jövőbe – ahogy Örkény István fogalmazta volt: – megvan a jövő évi költségvetés. Réti János írása.

Színültig tele támogatásokkal, díjakkal és emléknapokkal. És mindenre jut a pénzből. Persze munkahelyteremtés, otthonteremtés, némi kis migránsizé, aztán persze sport, és mehetünk, amerre látunk, a pálya szabad! A számadatok százmilliókról szólnak, és az oktatás meg az egészségügy is lesz valahogy. Elcsitultak, közelebbről abbamaradtak a bérkövetelések, mindenki boldog. És még milyen boldog lesz! Csupán azt nem értem egészen, hogy mire volt jó ez a hónapok óta tartó civódás, amikor minden forintnak – fillérre – megvan a helye, a forrása, és a hogyan továbbra adandó válasz úgyszintén. Mert ugyebár, ha Varga Mihály felül harci lovára, ott már baj nem lehet! Mindaddig, amíg tart az uniós osztozkodás, de tudjuk, hogy semmi nem tart örökké, valószínűleg az se. „Beállításra kerültek” és még kerülnek is pályamodellek, az életben még nem dolgoztunk annyian, mint most, és akkor még a tőkeburjánzásról és a nagy népi gazdagodásról nem is beszéltünk. Építünk még néhány stadiont, meg akadémiát, aztán elnyerjük az olimpia rendezési jogát. Lehet valami problémánk még ezen kívül? És még nem szóltunk az ingyen tankönyvekről és az ingyen menzáról egy szót sem. Úgyhogy bizakodás, és előre, hazánk ifjú nemzedékei! Okosak, ügyesek leszünk mind a tízmilliónyian, és a világ csak ámul és bámul majd. De azért az csak nem hagy nyugodni, hogy miért kellett megvárni az egyeztetéseket, a tüntetéseket, ha mindenre volt, van és lesz fedezet. Miért nem lehetett odaadni a joggal követelőzőknek? Vagyis eddig hol volt a pénz? Most honnan lesz pénz és miből? A versenyszféra meg az állami szféra majd eljátssza a szférák zenéjét, mi meg tízmilliónyian zümmögünk hozzá, és úszunk a boldogságban. Csak közben fel ne ébredjünk! A mesék, mint tudjuk, úgy kezdődnek, hogy „hol volt, hol nem volt”. Ébredjünk rá végre, hogy kommunikációval és csak sikerpropagandával nem lehet verebet fogni, mert annak könnyen lehet „hol nem volt” a vége. Pedig isten bizony, annyira bizakodunk, hogy az már elképesztő! És bizakodni fogunk – reméljük – jövőre is!

– Réti János –








hirdetés