Hogyan mondjam el neked…

Mostanában elég sokat nosztalgiázok, lehet – sőt, biztos –, hogy ez már a korral (is) jár. A napokban az egyik barátom 80. születésnapját ünnepelni gyűltünk össze egy étteremben, ahol felidéztük az ünnepelt életében fontos eseményeket. Kenyeres Ilona írása.

Húsz évvel ezelőtt voltunk utoljára így együtt mindnyájan, pontosabban most kissé kevesebben, hiszen voltak, akik már sajnos nem lehettek köztünk. A 20 évvel ezelőtti születésnapról készült videót is elhozták, s aki akarta, ismét megnézhette egy külön teremben. Nagy élmény volt, kétségtelenül. Több mint 50-en jöttünk össze, jobbára mindenki ismerte a másikat, de a házigazdának valamennyien régi jó barátai. Mivel magam is fel lettem kérve egy kis „szereplésre”, hiszen annak idején, azaz 20 éve ugyancsak vállaltam, hogy az ünnepelttel duettet éneklek, utánanéztem az interneten a dalnak – pontosabban a szövegnek, nehogy eltévesszem a „fellépéskor”. És ekkor ért a meglepetés. Az említett nóta a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című, talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy a mai napig is nagy sikerű musical egyik betétdala, történetesen a Vinnélek, vinnélek címet viseli. Be is írtam annak rendje és módja szerint a keresőbe a címet, mire az a következő információt adta ki: Zene és dalszöveg, valamint – kapaszkodjanak meg – az előadó is Szenes Iván! Na, mondom, ezt egy mai fiatal lehet, hogy el is hinné, főleg, ha túl sokat nézi azt a tévécsatornát, amelyen minden áldott nap – van, hogy nem is egyszer – az említett, jó pár éve elhunyt szövegíró nótáit énekelgetik, mi több, időnként ő maga sem átall a zongora mellett mutatkozni, enyhén szólva is elhanyagolt kinézettel. Ám nemcsak üldögél, hanem sajnos énekelget is. No, de mivel engem nem lehet olyan könnyen átverni, hiszen jól tudom, hogy Presser Gábor zenéjére a kiváló – költőnek is nagyszerű – Adamis Anna írta a szöveget, tovább­keresgéltem a neten, és természetesen meg is találtam a dalszöveget, immár az eredeti szerző és előadó nevének feltüntetésével. Annak pedig, aki a hiszékenyebb keresgélőket a fent említett módon átverte, csupán a dal egyik sorával kívánnék jobb útra térést, ez pedig: „Vinnélek, vinnélek, csak tudnám, hová vinnélek!” És ez még a finomabbik változat volt…

– Kenyeres Ilona –