Hogyan lettünk mi Bodnárokból Oroszok?

Egyik családi legendánk szerint apai dédapám, a Debrecen közelében egy kisebb faluban élő Bodnár József mindjárt az első világháború kitörésekor, 1914-ben behívót kapott a császári és királyi hadseregtől. Csakhogy menyasszonya, Orosz Ilona akkor már várandós volt, vőlegényével épp az esküvőt tervezgették. Orosz Csaba írása.

Dédapám az olasz frontra, az Alpok hatalmas hegyei közé került, a Doberdónál zajló heves harcok kellős közepén találta magát. Néhány hét után eltávozást kért és kapott. Az egyik ottani pályaudvaron épp a hazafelé tartó vonatra akart felszállni, amikor az olaszok ágyúkkal lőni kezdték az állomást. Dédapám életét vesztette a támadásban. Dédanyám hiába várta haza szerelmét, helyette csak a postás jött azzal a szomorú hírrel, hogy Bodnár József elesett.

Dédanyám nem sokkal később megszületett gyermekét, fiát így már nem Bodnár Józsefnek, hanem az anyja alapján Orosz Józsefnek anyakönyvezték. Így lettünk mi Bodnárból Oroszok. Nagyapámat ennek ellenére sok akkori családtagunk, az ismerősök egész életében Bodnár Józsinak hívták – legalábbis a ma már 100 éves családi legenda szerint.

– Orosz Csaba –