A mű eredeti címe Temetői klub (Cemetery Club), mely Parti Nagy Lajos fordításában lett Sírpiknikre átkeresztelve.


Remek magyarítás

A darab főszereplői, a vígözvegyek pedig – a remek magyarításnak köszönhetően – gyásztyúkzsúrnak nevezik azokat a szerdai napokat, amikor az Ida fodrászszalonjában való közös teázgatást, sütizgetést, pletyózást követően férjük sírjához látogatnak. Három egymástól jól elkülöníthető női karakter, édesbús sors bontakozik ki előttünk a színpadon: a Dorisé (Margitai Ági), aki teljesen az emlékeibe zárkózik, és egyáltalán nem akar már férfit az életébe, a Lucielle-é (Bánsági Ildikó), aki viszont mindenáron pasit akar fogni magának, és az arany középutat járó Idáé (Takács Kati), aki ugyan tisztességgel meggyászolta az urát, de talán már kész újra szeretni.


Évtizedes barátságuk megrendíthetetlennek tűnik egészen addig, amíg be nem lép az életükbe a FÉRFI (Gálffi László), aki aztán alaposan felkavarja az állóvizet. A korához képest még mindig snájdig „húsdesigner”-re, az özvegyasszonyok álmait megtestesítő Samre hol máshol, mint férje sírjánál csap le a vérmes, szereleméhes Lucille, a fickó azonban inkább a visszafogottabb Idához vonzódik. S ezzel kezdetét veszi a rivalizálás, a harc a hőn áhított hímért, és alapjaiban rendül meg a „csajok” eddigi szilárd véd- és dacszövetsége. S amikor a legváratlanabb helyzetben még ráadásul Sam oldalán felbukkan egy szemtelenül fiatal, nagyszájú nőszemély (Létay Dóra) is, teljes lesz a felfordulás.
Mint ahogyan a szeretet és a gyűlölet, úgy a komédia és a tragédia is valahol egy tőből fakad, s Ivan Menchell melodramatikus történetében ez utóbbiak nagyszerűen megférnek egymás mellett, illetve jó tempóban váltják egymást.

Rendkívüli teljesítmények

Ilan Eldad érzékeny rendezése a barátság, féltékenység, hit, szeretet dimenzióit feszegeti. Duplán szerencséje volt a Sírpiknik színpadra állításával, hiszen a kitűnő írói alapanyag mellé rendkívüli színészi teljesítmények párosultak. Ida és Sam özvegyrománca különösen Takács Kati árnyalt játéka miatt nem giccses, mert őszinte, nem két idősödő ember szánalmas próbálkozása, hanem egy nyíltszívű nő és egy bizonytalan férfi bátortalan lépéspróbája egymás felé. Éppen ezért őszintén drukkolunk Idának, mert mer szeretni nagymamaként is tizenéves hittel, és tud várni s megbocsátani is. Szeretjük és sajnáljuk Lucille-t, aki látszólag a legvígabb özvegy, ám talán mégis övé a legtragikusabb sors hármójuk közül: kiderül, hogy férje folyamatosan csalta, és kétségbeesett párkapcsolati próbálkozásai is sorra kudarcba fulladtak.

 Nehéz feladat jutott Bánsági Ildikónak, egy darabon belül kellett megteremtenie a gátlástalan, levakarhatatlan illetve az öregedéstől, a magánytól rettegő nőtípust. E kitűnő színésznő ezt gyönyörűen oldotta meg, az első felvonásbeli szándékosan harsány szerepmegformálásának kontrasztjaként megrendítő volt a kiborulásos jelenete. Zsigereiben érzi a színházat s a mostani szerepét is Margitai Ági, végtelenül természetesen és hitelesen hozta Doris kissé szomorkás, de kellő öniróniával átitatott karakterét. A maga eleganciájával, sármjával Gálffi László is megállta a helyét a színpadi női túlerővel szemben, és jó stílus- és arányérzékéről tanúskodott az, ahogyan most játszott.


– Hassó Adrienn –