Ruszalka – bemutató a Csokonai Színházban

Bemutató: február 13-án,
pénteken 19 órakor a Csokonai
Színházban.

Libretto: Jaroslav Kvapil,
vezényel: Kocsár
Balázs. Novák
Eszter rendező így ír a
műről: „Ez egy
gyönyörűséges opera.
Csodálatos, nagyszabású,
romantikus zene.

A kiindulópontja mese. (Ruszalka, a
sellőlány beleszeret egy
szép hercegbe, ám ahhoz, hogy a
közelébe kerülhessen, és
emberré válhasson, fel kell
áldoznia a hangját. Egy boszorkány
segítségével valódi
nővé változik, de örökre
megnémul.

Boldogsága a herceg hűségén
áll vagy bukik…) A kis
hableány
motívumköréhez kapcsolódnak a
cseh folklór egyéb meseelemei is.
Hangsúlyozom azonban: ez csak a
kiindulópont.

A drámai történet
kifejezéséhez
Dvořák bevetette
romantikus zenei palettájának minden
gazdagságát, ám attól, hogy
pszichologizáló,
lélekfeltáró, kapcsolatelemző
módon nyúl hozzá a
történethez – rendkívül
modern ez a romantika.

Munkám során arra törekedtem, hogy
jól és szépen elmeséljek
egy számomra fontos történetet,
ugyanakkor teremtődjék meg a
történet
befogadásában és a
zenében való együttes
elmélyedés
élménye…”

„…Dvořák
időskori művéről van szó,
a szerző híre-neve bizonyára eleve
kíváncsiságot ébresztett a
közönségben.

Másrészt a történet
figurái a csehek számára
szimbolikusak. A Ježibaba
boszorkány, maga Ruszalka, a
sellőlány, a tókirály, a
nimfák mondaköre voltaképpen a
kulturális anyanyelvük része
lehetett akkor a cseheknek. Aminthogy a zene is,
bizonyos rétegeiben folklorisztikus
elemekből táplálkozik, amelyeket
Dvořák nagyon szellemesen használ,
általában a komikus
szálaknál: ez frappírozóan
hathatott a közönségre. A téma
és a zene nemcsak
kíváncsiságot, hanem nemzeti
érzéseket is ébresztett.

A harmadik dolog, hogy ez egy nagyon
érzelmes, vérbeli szláv opera.
Ruszalka próbatétele, a
vállalása, majd a
választása, amikor az őt
elhagyó embernek nem az életére
tör, hanem boldogságot
kíván neki a saját
kárhozata árán; valami olyan
erkölcsi és érzelmi
magaslatról vall, amit úgy érzem,
csak ezek a számomra oly vonzó
szláv népek ismernek és tudnak a
magukénak”.

Forrás:Csokonaiszinhaz.hu