(Tank)csapdába estek a vasváris diáklányok!
A Sétás lányok így emlékeznek:
A beszélgetést vezető Vékony Katalin újságíró mellett jelen volt két SÉTÁ-s diákunk is. A nyíregyházi Vasvári Pál Gimnázium tollforgató elsőéveseinek (Miló Noémi és Simon Zita) élménybeszámolóját portálunkon, illetve a KM pénteken megjelenő SÉTA oldalán olvashatják!
A Tankcsapda 3 év után jelentkezett új stúdióalbummal. A nyíregyházi Vasvári Pál Gimnázium tollforgató elsőéveseinek (Miló Noémi és Simon Zita) élménybeszámolóját alább olvashatjátok.
– Az egész interjú alatt a torkomban dobogott a szívem az izgalomtól! Nagyon közvetlenek, szókimondóak és humorosak voltak a fiúk. Kiderült: immár jól megélnek a zenélésből, elsősorban mégsem a pénzért ragadnak mikrofont és pengetik a húrokat, szívvel-lélekkel dübörögnek a Tankok.
Lukács LaciNyíregyházához kapcsolódóan elmondta: mindannyian itt készíttették el első tetoválásukat, és van egy kedvenc gyrosos helye a csapatnak, ahová minden alkalommal betérnek, ha erre járnak. Április utolsó szombatján legújabb lemezét szeretné bemutatni rajongóinak a rockbanda a Mindenki vár valamit turné keretében.
Fejes Tamás arról a sajátos Tankcsapda-hangzásról, zenei útkeresésről és fejlődésről beszélt, amely egyértelműen tetten érhető az együttes 18 éves zenei múltjában.
Hozzátette: éppoly szívesen játszanak kis, isten háta mögötti településeken, mint hatalmas, nagyvárosi sportcsarnokok színpadán. Mindkettő varázslatos a maga nemében: míg előbbi személyesebb, családiasabb, utóbbi „fényesebb”, látványosabb, profi hangtechnikával felszerelt.
Amikor arról kezdtünk faggatózni, hogyan érinti a Tankcsapdát, hogy sokan hasonlítják zenei stílusvilágát a Depresszióhoz, a dobos csak ennyit mondott: „No comment!”
Vékony Katalin gondolatai:
A Tankcsapda két tagja, Lukács László és Fejes Tamás látogatott szerkesztőségünkbe ezen a héten. A páros éppen ebéd után érkezett, így jóllakottan és vidáman beszélgettek velünk mindenről, amire csak kíváncsiak voltunk. Mivel ebéd után voltak a fiúk, először arra terelődött a szó, hogy van-e valamilyen kedvenc éttermük/helyük Nyíregyházán, ahová mindig betérnek, ha a megyeszékhelyre jönnek zenélni, illetve kapcsolódik-e valami fontos esemény vagy élmény életükben ehhez a városhoz.
Tudtad-e? |
A Tankcsapda 3 év után jelentkezett új stúdióalbummal. |
– Van egy olyan hely, ahová mindig bemegyünk, sőt volt olyan is, hogy csak az ottani gyros miatt ugrottunk át Debrecenből – mondta Fejes Tamás. – Ez a gyrosos éppen a Debrecenből Nyíregyháza felé vezető úton van, így még útba is esik nekünk, akárhányszor erre járunk.
Magánemberként is gyakran jövünk ebbe a városba, így nincsen konkrétan ide vonatkozó élményünk – hacsak az nem, hogy mindannyian itt készíttettük első tetoválásunkat.
– Ezúttal abból az apropóból jöttünk Nyíregyházára, hogy tavaly tavasszal megjelent legújabb lemezünket itt még nem mutattuk be, így ennek éppen ideje – folytatta Lukács László.
– Szeretünk mindenhová elmenni, ahová csak lehet: kis települések művelődési házába ugyanúgy, mint nagy sportcsarnokokba. Ilyen szempontból a nyíregyháziZrínyi Ilona Gimnázium tornaterme egy átmenet lesz: megvan benne a családiasság ugyanakkor a felszereltség is kiváló.
– Kis településeken azért jó játszani, mert ott – egy kisebb férőhelyes területen – borzalmasan jó hangulatot lehet csinálni, és az ott élő emberek már hetekkel a koncert előtt beszélnek rólunk, és nagyon várnak minket.
Emellett természetesen ugyanúgy megvan az előnye a sportcsarnokos buliknak is: jó a látvány, kitűnő a technika, és „komfortos” az előadás.
– Bármennyire kézenfekvőnek tűnik, szeretünk zenélni – ez a helyzet – tette hozzá Lukács László. – Az, hogy ezzel még pénzt is keresünk, csak egy plusz dolog.
– Így van, ez csak hab a tortán – reagált egyetértően Fejes Tamás. – Mi vállalunk nullás bulikat is kisebb helyeken, mert ott az emberek igazán hálásak tudnak lenni egy jó koncertért.
Kíváncsiak voltunk arra is, változott-e a fiúk stílusa az elmúlt tizennyolc év alatt, és ha igen: milyen irányba.
– Első néhány évünk zenei útkeresés volt, és eközben alakult ki a sajátos „Tankcsapda-hangzás” – mondta Lukács László.
– Akár pörgős, akár melankolikus zenét játszunk, akkor is mi vagyunk, akkor is a mi stílusunk – olyan, amit megismernek az emberek. Még ha a „boci boci tarkát” játsszuk, az is tipikus „Tankcsapdás”. Mindemellett én abban bízom, hogy a tizennyolc év zenei anyagában nyomon követhető a fejlődés. A
z idők során rengeteg hatás éri az embert, melyek tremészetes, hogy megmutatkoznak a zenében: mindig olyan szöveg és zenei-jelleg kerül a lemezre, ami éppen foglalkoztat minket azalatt az egy, másfél, vagy éppen két év alatt, amíg a hanganyag elkészül. Természetes, hogy megjelennek zenénkben a hármónkat ért külső hatások.
– Olyan zenét csinálunk, ami mefelel mindannyiunknak, amit szeretünk, és megelégedéssel tölt el minket. Ha ez találkozik a közízléssel, akkor úgy gondolom, sikeresek vagyunk.
- Vékony Katalin -
Cikk ajánlása
-
0
-
-
