– Felháborító, jogsértő és a hajlék nélkül maradtak kirekesztését erősíti a Belügyminisztérium rendelet tervezete – mondja Szoboszlai Katalin, a Periféria Egyesület elnöke. Az utcai hajléktalanellátással 15 éve foglalkozó civil szervezet vezetője szerint jogsértő a fedél nélküli emberek létét közrendvédelmi, közbiztonsági, mi több, építésügyi problémává minősíteni és olyan eszközöket adni a hatóságok kezébe, amely megtiltaná számunkra a közterületen tartózkodást (a közterületen való alvást, padok elfoglalását, aluljárók belakását): elfogadhatatlan.
– Ez sértené a szabad helyválasztáshoz fűződő jogukat, s ha az utcán nem lehetnek, akkor hol legyenek? – kérdezi. Ma Magyarországon a becslések szerint 30–50 ezer hajléktalan él, a nappali melegedőket, az éjjeli szállásokat és az átmeneti otthonokat is beleértve 5–6 ezer hely van, azaz minden tizedik, jobb esetben minden hatodik fedél nélküli ember jut szálláshoz.
Nyíregyházán 300–400 hajléktalan van, s bár teljes a szociális ellátórendszer – az utcai ellátástól az átmeneti otthonig –, s most növelték az éjjeli szálláshelyek számát százra, így sem jut mindenkinek férőhely. A hajléktalanok egy része pedig nem megy szállásra.
– Ennek különböző okai vannak – már nem tudnak közösségben létezni, vagy korábbi rossz élményeik miatt döntenek így –, azt azonban látni kell, hogy akik az utcán élnek, azok a legelesettebbek, a segítségre legrászorultabbak, szellemileg és mentálisan is az átlagnál rosszabb állapotban vannak. A rendelettervezet nagy hibája – véli Szoboszlai Katalin –, hogy fizikailag is ki akarja szorítani az utcáról a fedél nélkülieket, miközben nincs mellette a kormányzat humánus és emberi szándéka, amely segítené majd őket szociális munkával, szálláshelyek bővítésével, olyan intézményi háttérrel, amelyben megkapják a számukra szükséges speciális ellátást.
– Ma nincs megoldva, hogy ezek az emberek az utcán kívül tartósan lehessenek valahol. A Periféria Egyesület elnöke szerint a hajléktalanokkal foglalkozó szervezetek nem fogják szó nélkül hagyni a tervezetet, mert nem egy rendeletnek kell szabályozni, megszervezni a fedél nélküliek életét, hanem a szakmai munkának kell érvényesülni, amely abban támogatja őket, hogy ebből a helyzetből kikerüljenek.
– Szörnyülködve olvasom, hogy törvényt akarnak hozni a hajléktalanok ellen. Megértem az ez elleni felháborodást, de én tudom a megoldást. Mindenki, aki a törvény ellen van, vigyen haza kettőt. Akkor megtisztulnak az aluljárók, nem lesznek budinak használva a parkok. Nem fognak nyilvánosan közösülni, mint ahogy Nyíregyházán is előfordult – fogalmazta véleményét egy nyíregyházi olvasónk.
Kitaszítás helyett segítségnyújtás
– Azért nem értek egyet a törvénymódosítás tervezetével, mert ezen az alapon bárkit ki lehetne rekeszteni, aki valamilyen szempontból hátrányos helyzetű – kezdte reagálását Kemenes Erika, a nyíregyházi önkormányzat szociális osztályának osztályvezetője. – Településenként, nagyvárosonként különböző a helyzet, Nyíregyházán jól működik az ellátó rendszer. A közel négyszáz hajléktalannak valamivel több, mint a fele intézményi ellátásban részesül (nappali melegedő, éjjeli menedékhely, népkonyha, hajléktalanotthon, átmeneti szálló). Senkit sem lehet arra kötelezni, hogy ne éljen az önrendelkezési jogával. Azonban a hajléktalanoktól is elvárható, hogy a közterületeket megfelelően használják.
Tény, hogy vannak problémák a nemkívánatos utcai viselkedéssel, ez körülbelül húsz főt jelenthet. Az Oltalom Szeretetszolgálat, a Periféria Egyesület, az evangélikus egyház, a közterület-felügyelet összehangolt munkájának köszönhetően kölcsönösen segítik egymást a felek. Úgy gondolom, hogy nem a megkülönböztetés, a kitaszítás a megoldás, hanem a szervezett segítségnyújtás, ami városunkban eddig is járható út volt. A közterületek rendezettsége mindenki számára fontos kell, hogy legyen, jogos elvárás azok kulturált állapota mindenki részéről. De azt nem lehet, és nem is szabad kijelenteni, hogy kizárólag a hajléktalan emberek a felelősek azok rossz állapotáért, és azért csak őket kellene büntetni.
- KM -