A vendéglátóhelyen a tábla hiába hirdeti a pult mellett, hogy fiatalkorút nem szolgálnak ki alkohollal, vagy cigarettával. A füstöt vágni lehet esténként, az asztalokon sörös és borosüvegek árulkodnak, hogy itt az életkor nem számít.
A helységekben a nyerőgépekbe dobálja a kollégista zsebpénzét, és senki nem gátolhatja meg kialakulóban lévő szenvedélybetegségét. A kamaszok pénzére utazó vendéglős a kollégisták vasárnapi visszaérkezésére külön programokat is szervez, hogy 19-21 óra között „kicsalja” zsebpénzüket.
Olykor csocsóversenyt rendez, vagy akciós sört osztogat (régi 1 forintosért lehet néha kapni 1-1 üveg sört) a legjobb játékosoknak. Máskor (csütörtökön) a diszkó mellett, tini-borkóstoló dukál.
A megbízható kollégisták hitelre is ihatnak, ha hétvégére elfogyott a pénzük, hiszen a szülő pénztárcája bírja. A hivatalos szervek eddig még nem figyeltek fel a kollégium környéki kocsmák „áldásos” tevékenységére.
Az oktatási intézményekben ugyanakkor megduplázódott az ittasság miatt kiszabott fegyelmi vétségek száma. Sőt egyre gyakrabban fordul elő, hogy a játékautomaták által „kifosztott” diák nem tudja befizetni a kollégiumi díjat, a szülő hiába adta oda neki a zsebpénzével együtt.
Ideje lenne már a hivatalos szerveknek rendszeresen ellenőrizni ezeket a kocsmákat és kemény büntetésekkel fellépni, különösen vasárnap és hétfő este. Valószínűleg egy-egy ellenőrzéskor a környéken dolgozó kollégiumi tanárok is besegítenének, ha az ellenőrök, vagy a rendőrség megkérné őket.
Kapcsolódó cikkek:
R. K. László, tanár