Török terror

Török terror

Erdogan regionális hatalommá szeretne válni a Közel-Keleten. De ez a török államfő döntése, nem az országáé, s nem Erdogant lövik agyon, robbantják fel az egy éve tartó merényletsorozatban, hanem az állampolgárait egy rakás hasonlóan szerencsétlen külföldivel. Ratalics László jegyzete.
Isten előtt magunk

Isten előtt magunk

„Most, hogy nem hallom a hangod, azt érzem, mit meg nem adnék…” valami ilyesmit jelent Mariah Carey We Belong Together című számának egy sora, amelyet szívből átérezhettek rajongói, akik a sál és a sapka hagyta résen át hiába próbálták megcsodálni aligruhás bálványuk hangját. Őt cserbenhagyta a technika, így a dekoltázs után a tudás és (/ vagy) önbizalom hiánya is kilátszott a csillámfényű anyag alól. Megyesi-Horváth Borbála írása.
Napóleon intelme mára valóra vált

Napóleon intelme mára valóra vált

Hazatérve valóban hosszú időre volt szükség feldolgozni, amit Kína megmutatott új arcából. Hatalmas a szakadék ahhoz képest, ahol az európai képzet megragadt Ázsia – s egyre inkább a világ – vezető államáról. Nyéki Zsolt jegyzete.
Fogas kérdés, avagy a sajtó becsülete

Fogas kérdés, avagy a sajtó becsülete

Év vége közeledtével a szerkesztőségekben felpezsdül az élet. Mindenki megy valahova vagy éppen jön valahonnan. Mert ebben az utolsó hónapban a cégek elkezdik dicsérni magukat, meg egymást, sőt egy-egy félmondat erejéig a beszállítóikat is. Ha ott vannak az eseményen! Újságíró nincs a szerkesztőségben, akkor lehet, hogy eseményen van, mondjuk „sajtájon” azaz sajtótájékoztatón, de mindenképpen ott van, ahol történik valami, annál is inkább, hogy amit hallott, az még jó lehet az újévi számba! Szóval ott akár sok érdekesség szóba kerülhet. De keveset kell írni róla, mert annyira sok érdekes mégsem történik. Ezzel szemben hamar kell írni és gyorsan, hiszen készül az oldaltükör, ami nem azt mondja meg, hogy ki a legszebb a világon! Réti János írása.

Talán kicsit lassíthatna

Állítsátok meg a Földet! Ki akarok szállni! Egykor ez volt a lázadó ifjúság egyik ikonikus szlogenje, pedig akkor még nem is sejthették az ifjak, mennyire felgyorsul a forgása. Lassan már nincs időnk a fejünket kapkodni sem a felénk száguldó információáramlás elől. Égerházi Péter írása.

Fogadalomtétel

Ilyenkor, az év utolsó napján gyakrabban közbeszédbe kerül ez a szó. Szép lenne, ha az év vége azért juttatná eszünkbe ezt a fontos emberi cselekedetet, mert számot kívánunk vetni azzal, hogy az elmúlt év elején milyen fogadalmat is tettünk, s azzal most hogyan számolhatunk el. Vajon hány ilyen, tudatosan élő ember van, akinek ez a késztetés a számvetés oldaláról jelentkezik? Tartok tőle, legtöbben nem is igen emlékeznek arra, mit fogadtak meg a múlt szilveszter éjszakáján. Kocsis Fülöp írása.
Józan jövőnk

Józan jövőnk

A munkásoké a jövő, énekelték valaha elődeink, bár amennyiben kétkezi munkások voltak, aligha hittek benne. Megjegyzem, mások sem. T. Szűcs József jegyzete.
De most

De most

Nem vagyok egy rövidítéseket használó ember, sőt például ha látom, hallom, a hideg ráz a „szvsz”-től, mert amúgy sem szeretem a „szerény véleményem szerint” kezdetű mondatokat. A vélemény legyen saját és karakán, vagy inkább maradjon bent. Pásztor Attila írása.
Sok munkával és hittel

Sok munkával és hittel

Amikor az ország több részéből érkezett emberekkel beszélgetünk, megyénk nevének említésekor leginkább egy lesajnálkozó pillantás érkezik, sokszor ez szavakban, mondatokban is megnyilvánul. Kétségtelen, hogy van egy erős sztereotípia, ami szerint nemcsak nehéz, hanem sajnálatra méltó is az itt élő emberek helyzete. Engem ez nagyon bánt, sőt kimondottan rosszul is esik. Alapvetően azért, mert bénító pesszimizmust sugároz. Demeter Ervin írása.
Újra eltelt egy év…

Újra eltelt egy év…

Újra eltelt egy esztendő… Kicsit talán gyorsabban is, mint előtte gondoltam. A napok, hetek, hónapok mint gyorsvonat száguldottak el mellettünk, velünk. Már csak tűnő pillanat, hogy elbúcsúztattuk a 2015-ös évet, és most újra évet zárunk. Kozma Péter írása.
Tormázunk

Tormázunk

Komolyan mondom, egyszerűen értetlenül állok az érmelléki torma jelene előtt. Mondhatnám, az egész mai magyar valóság benne van. Egy tájegységileg jól körülhatárolható körzetben termelik ugyanis Európa (bár írhatnám, a világ) elismerten a legjobb minőségű és ízű tormáját, miközben azok az emberek, akik ezt előállítják, csak legfeljebb munkaerejüket újratermelve, helóta-módon tudtak megélni belőle. Kovács Zsolt írása.
Soha rosszabbat?

Soha rosszabbat?

Szilveszterhez közeledve számvetést készít az ember, s felteszi magában a kérdést: hogyan éltem meg az elmúlt esztendőt? Csáki Alexandra jegyzete.
Félig

Félig

Milyen évet zárunk? Ki ilyet, ki olyat. Van, aki körül reng a föld, de mégis boldog, mert megkérték a kezét. Van, aki hiába hallja nap mint nap, hogy jó évet zárt a gazdaság, ha közben szomorú, mert meghalt a cicája. Minden relatív. Érezhetjük magunkat egyik nap boldognak, a másik nap boldogtalannak: még ez sem kizárt. Hajdu Mariann írása.
Beszél a slam

Beszél a slam

Könnyű egyetérteni a legutóbbi Slam Poetry Miskolc győztesével. Bájer Máté azt panaszolta többek között, hogy ha reggel felébred az ember és régi reflexből tömegkommunikációs hírforrásból szeretne egészségesen táplálkozni, gyakorlatilag felkopik az álla. Pap Gyula írása.

A jövő zenéje

Nincs jó hírem: alighanem rossz társaságba keveredtem. Ugyanis, ha még nem írtam volna, tudomásom szerint nincs a közvetlen ismeretségi, baráti körömben olyan, aki tűzszerszámokat vásárolna óévbúcsúztatáshoz. Valószínűleg képtelen vagyok igazodni a többségi társadalom elvárásaihoz. Aszociális alkat lehetek. Vagy csupán egyszerűen lemaradtam. Nem mintha bármiben is megelőztem volna valaha a koromat. Hacsak nem öregedésben. Fábián György jegyzete.
És megint lőnek az óévnek!

És megint lőnek az óévnek!

Ha én félszeg eb lennék, jó előre behúznám a fülem-farkam. Jelezne a biológiai órám, sejteném, hogy nagy durranás készülődik. Elém tennék az év legvégső vacsoráját, és hiába a zsíros cupák, érezném, hogy ez etetés. Kocsányon lógnának a szemeim, arcomon pedig az utolsó vicsora. Aztán égzengés, földindulás, sorstársaimnál beindul a láncreakció. Ladányi Tóth Lajos írása.
Amíg tele a bendő

Amíg tele a bendő

Bort, búzát, békességet. Szokták kívánni – az új évre is. Előbbi kettő még csak-csak, utóbbinak már van híja. Nem is kevés. Azt most hagyjuk, hogy ki kit küld el éppen melegebb égtájra, az talán még a jobbik eset. Itt robbantanak, ott kamionnal „szállnak bele” a népekbe, amott stukkert rántanak arra, aki rosszkor volt rossz helyen. A többi nyalánkságról nem beszélve. Koncz Tibor jegyzete.
Ennyien szabin?

Ennyien szabin?

A magyar gazdaság hónapról hónapra egyre jobban teljesít, sőt szárnyal – hallhatjuk, láthatjuk, olvashatjuk a kormánypárti médiában minden nap. Arra azért kíváncsi leszek, hogy a decemberi statisztikák majd mit mutatnak. Orosz Csaba jegyzete.
Telek, tehát vagyok

Telek, tehát vagyok

Magyarország olyan ország, ahol szinte mindenkinek volt egy olyan tele. Mármint egy olyan közkinccsé kívánkozó, elmesélést éremlő időjárású évszaka, amelyek a közmondásosan nagy orosz telek zordságát hozta helybe. T. Szűcs József jegyzete.
Jótállás nélkül

Jótállás nélkül

Elcsépelt, mégis mint egy újszülött, minden évben tágra nyílt szemmel pillogok a tényre: a legolcsóbb, ám legmagasabb figyelemtartalmú ajándékok húzzák legszélesebbre a szájszéleket. Horváth Borbála írása.
Mari néni pénztár-gépe

Mari néni pénztár-gépe

Január elsejétől rengeteg új kisvállalkozást, köztük a gépjármű javítási, karbantartási, a plasztikai sebészeti tevékenységet, a textil, szőrme mosását végzőket, de még a masszázs- és karcsúsítószalonokat, és a taxisokat is érinti, hogy online pénztárgéppel kiállított nyugtát kötelesek adni. Györke László írása.
Éhesebben erősödünk

Éhesebben erősödünk

Úgy tűnik, valamit nagyon félreértettem a százmillió forintokból finanszírozott újabb kormányzati sikerpropaganda láttán, hallatán. Persze, az is lehet, hogy csak egy „apró” elírás történt. Palicz István jegyzete.

Szegények vagyunk…

„Szegények vagyunk, de jól élünk” – ez a kádári idézet volt az első, ami a minimálbér és a garantált bérminimum (leánykori nevén szakmunkás minimálbér) jövő évi drasztikus mértékű emelése hallatán az eszembe jutott. Miközben ugyanis a Kádár-rendszerben az egyszeri melósnak lehetősége volt szerény keresményéből a Trabant mellett akár egy hétvégi kiskertet is fenntartani, ma örül, ha a sárga csekkek befizetése után még tető marad a feje fölött. Petneházi Attila írása.

Egyenlőtlen küzdelem

Terrorellenes intézkedéscsomagon dolgoznak a német kormánypártok – adta hírül kedden este az MTI, s a német sajtójelentésekre hivatkozva részletesen felsorolta a tervezet feltételezett elemeit. Égerházi Péter jegyzete.
Karácsonyi feszengő

Karácsonyi feszengő

A karácsony előtti ajándékvásárlási láz újabb szintet lép a két ünnep között. Ekkor kezdődik az ajándék-visszacserélés időszaka. Horváth Imre írása.
Példátlan

Példátlan

Ami a napokban az ENSZ-ben történt, arra 1979 óta nem volt példa. A Biztonsági Tanács jogilag kötelező érvényű határozata megköveteli Izraeltől, hogy a zsidó állam azonnal és teljes körűen vessen véget a betelepítéseknek a megszállt palesztin területeken, köztük Kelet-Jeruzsálemben. Kolodzey Tamás írása.
Amiből jöhet a kettő az új évben

Amiből jöhet a kettő az új évben

Nagyobbat és kettőt – szokta elütni tréfával a jókívánság áradatot gyerekkori jó barátom, amikor az elkövetkező esztendőre szóló fohászoknak veselkedünk neki. Persze tudja ő is, nem a mennyiség a lényeg – meg persze az sem mindegy, hogy egy aranyérmes szarvasbika, vagy egy fejre hulló tégla az a nagyobb, s kettő… Nyéki Zsolt írása.
Ha elmúlik karácsony

Ha elmúlik karácsony

„Papa! Miért nincs minden nap karácsony?” – szegezte nekem az unokám a kérdést. „Mert csak egyszer van egy évben, mert a kis Jézus csak egyszer születik, mert…” – próbáltam sorolni az érveket. Majd kivágtam magam: „Különben is, csak rajtunk múlik, hogy meddig tart az ünnep.” Valóban, szentestére lassan lepergett a karácsony előtt ránk tapadt izgalmak páncélja. A sóhajok felszálltak az égig, a csoda megtörtént. Meghittség, áhítat, együttlét, család, gyerekek: a három nap alatt aztán az emlékeink téglafala tovább épült. Dankó Mihály jegyzete.

Szélhámosok

Ritkán jövök zavarba, de ott, az áruház előtti parkírozóban ez történt velem. Miközben raktam a csomagtartóba az ünnepekre még hiányzó néhány apróságot, mellettem termett egy fiatalember, s elkezdett engem a szemembe dicsérni. Angyal Sándor jegyzete.
Sok minden. Semmi

Sok minden. Semmi

„…sok minden véget ért az idén/és semmi sem kezdődött el”. Györe Balázs verse kínálja a megállapítást 2016-ról. A líra ritkán akar a sokaság kérdéseire választ adni, általában nem is ezzel az igénnyel olvassuk. És alighanem most is a magánélet felől közelítő mondat ez. Mégis olyan, mintha sokak érzését adná vissza erről az éppen aktuális köztes időről – az ember azokra gondol, akikkel összehozta a sors ebben az évben, és akikkel sikerült így-úgy beszélgetésbe mélyednie. Alig is volt beszélgetés, amelyik nem a körül forgott, vagy nem oda futott ki, hogy akkor mi is van most. Legalább hellyel-közzel, ha nem is pontosan. Legalább ameddig a belátás engedi: mibe ágyazódik a velünk történő jó és rossz, vagy közömbös és érdektelen. Bujdos Attila írása.
 

Sporthírek






hirdetés