Virágtól virágig

Virágtól virágig

Fura ünnep ez a mai. Fura, mert az emberiség felét ünnepli a másik fele. Amolyan „csinált, kreált” ünnep. Mintha azok találták volna ki, akik egész évben nem sokat törődnek, foglalkoznak a gyengébb nemmel, ám ezen a napon mindent bele: el kell halmozni a nőket virággal, gyengédséggel, stb. Györke László írása.
Nőnapi sanzon

Nőnapi sanzon

Kezdődhetne úgy, hogy „egy szál harangvirág, ennyi csak, mit adhatok”. Meg hogy „egy szál virág, nem nagy dolog”. Meg, hogy évente egyszer öltöztessük ünneplőbe. Meg, ha már nem, akkor legalább a szívünket. Mert szív nélkül tényleg semmit sem ér. Juhász-Léhi István írása.

Nők a közéletben és a mindennapokban

Szükségünk van egymásra, hiszen a teljességhez nők és férfiak egyaránt kellenek, de joggal elvárjuk a megújulást a közéletben. Ambrus Gyöngyi írása.

Kommunista csökevény?

Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter finoman (vagy nem is annyira finoman?) helyre tette a mérnöki kamara egyik prominensét, amikor a szakember egy gazdasági fórumon azt „dörgölte a politikus orra alá”, hogy az építési engedélyezési eljárás egyszerűsítése túl jól sikerül(t). Petneházi Attila írása.
Mamut-csemege

Mamut-csemege

Úgy félünk a genetikailag módosított élőlényektől, mint elődeink a tűztől, de a technológia közben rohamléptekkel fejlődik – régóta génmanipulált baktériumok termelik a cukorbetegek számára az inzulint, manapság pedig már léteznek fluoreszkáló díszhalak és emlőjükből gyógyító tejet csepegtető nyulak is. Hoványi Péter jegyzete.

Holnapig

Rég voltak olyan izgalmas napok a hazai politikai életben, mint miután a Momentum Mozgalom leadta az olimpiáról szóló fővárosi népszavazási kezdeményezéséhez összegyűjtött aláírásokat. Szabó Zsolt László jegyzete.
Kuka

Kuka

Eltüntetné az erdőkből a szeméttárolókat a Pilisi Parkerdő Zrt., logikus levezetésük szerint ugyanis a látogatók, ahogy be az erdőbe, úgy haza is tudják vinni a szemetet. Pap Gyula írása.

Saját lábon állva

Akár tetszik, akár nem, az építőiparon is végigsöpört a kiválogatódás hulláma az elmúlt évben. Jelentősen esett a hazai és ezen belül megyénk építőiparának teljesítménye. Akinek nem volt tartaléka, kipergett a rostán, ment a süllyesztőbe. Akinek pedig volt, annak maradt a remény a következő évekre. Kovács Zsolt írása.

Hatvan lett az ötösünk

Ha totózni kellene, hogy mikor volt az első magyarországi lottóhúzás, garantáltan lutri a telitalálatos tipp. Az pedig igazán szerencsés ember, aki azonmód rávágja a szó eredetére a tutit. Ladányi Tóth Lajos jegyzete.
Giganyugdíjak

Giganyugdíjak

Gigakülönbségek tapasztalhatóak a magyar nyugdíjak között – olvasható az illetékes minisztérium államtitkárának írásbeli válaszában. Közelebbről szemügyre véve a számokat: amíg az elmúlt évben a legkisebb nyugdíj 28.500 forint volt, addig 43 ember részesült 500 ezer és 1 millió forint közötti öregségi nyugdíjban, illetve két főnek továbbítottak 1–2 millió közötti havi nyugellátást. Nyár vége felé már öten voltak milliomos nyugdíjasok, és egy ember kétmillión felüli havi járandóságot kapott. Mielőtt bárki irigységre gyanakodna emiatt, jó tudnunk, hogy nem csak az állam ilyen kegyes egyesekhez, hiszen vannak magánnyugdíjpénztárak is, ahonnan ölébe hull némely tehetősebb nyugdíjasnak a jelentős havi járandóság a befizetései után. Angyal Sándor jegyzete.

Lehetek őszinte?

Zsófika gimnáziumi osztálytársam volt. Akkor jóban voltunk, ám sokszor tíz éve nem találkoztunk, sőt nem is hallottunk egymásról. Természetes tehát, hogy kölcsönösen érdeklődtünk egymásról, amikor összeakadtunk a neten. T. Szűcs József írása.
Tizenhat éve…

Tizenhat éve…

Tizenhat éve ezen a napon – akkor keddre esett március 6-a –, délután fél kettőkor hatalmas trauma érte a beregi embereket: Tarpa és Tivadar közelében az árvízvédelmi osztag emberfeletti erőfeszítése ellenére két helyen is átszakadt a Tisza gátja. Györke László jegyzete.
A lesajnált keleten

A lesajnált keleten

Néhány napja nagy felháborodást váltott ki fővárosi értelmiségi körökben Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter azon kijelentése, hogy ha már nem lesz Budapesten 2024-ben olimpia, akkor az arra szánt állami pénz nagy részét az elmaradottabb keleti országrészben költenék el. Orosz Csaba írása.

Vizsgálat

Már megint levelet kaptam – pontosabban e-mailt, ezúttal meghívást egy klinikai tesztelésre, méghozzá egy olyan e-mail címről, melynek második része „lakáskínálat.hu”. Hát elég érdekes párosítás… Kenyeres Ilona írása.

Fények

Ami feltétlenül pozitívum, hogy reggelente már általában világosra, ha pedig a felhők nem aktívak, valódi napsütésre ébredek. Pásztor Attila írása.

Bizalom és megítélés

Napjainkban egyre többször fordul elő, hogy egy-egy településen új képviselő-testületet és polgármestert választanak. (Most tekintsünk el attól, ha egészségügyi okok, esetleg haláleset miatt kell új vezetőre voksolni.) Dankó Mihály jegyzete.

Központi irány

Akik figyelik a médiát, akár az elektronikust, akár a nyomtatott változatok valamelyikét, azok nyomon tudják követni, hogy merre irányul a központi akarat? Réti János írása.

Tejben-sajtban

„Gazdasági és érzelmi oka is van annak, hogy a város ragaszkodik a tejiparához” – mondta Papp László polgármester pénteken, az Alföldi Tej Kft. fejlesztését bemutató sajtótájékoztatón. Szőke Tímea írása.

Arany-év – Arany-híd

Március 1-jén beköszöntött a meteorológiai tavasz – nálunk reménytelenül szomorú esővel. Baktattam a debreceni belvárosban, és arra gondoltam, hogy nekem, nekünk mikor jön már el az az igazi, szívet melengető tavaszi napsütés, a nagybetűs TAVASZ? Nagyon hiányzik. Itt a várt tavasz helyett rossz esőben sistergik a láthatatlan emberi esőcseppecskék, hogy „nálunk semmi se jó, innen el kell menni…”. Jantyik Zsolt írása.
Béke morzsáira?

Béke morzsáira?

Ha így haladunk, faraghatjuk a fejfát, és rávéshetjük a feliratot: „Torkos csütörtök: élt tíz évet. Béke morzsáira!” Bár megfordultam már pár vendéglátóhelyen, ahol jókat ettünk-ittunk, sosem voltam étterembe járó típus. Palicz István jegyzete.

Hurrá! Ismét utazunk!

Jaj de jó, megnyílt az utazási kiállítás! – kiáltottam volna fel örömömben akár még tíz évvel ezelőtt is. Hiszen utazni jó, és higgyék el, kevés pénzből is el lehet jutni szép tájakra, városokba. Csak utána kell járni, válogatni, kedvezményeket találni és azokat összevonni, esetleg kicsit alkudozni, hogy a végén elégedetten csettinthessünk: na ugye, ebben az évben is egy szép nyaralás előtt vagyunk. Kovács Zsolt írása.

Megülte a gyomrukat?

Ha az utcán megkérdeznénk tíz embert arról, hogy idén mikor volt/lesz a „torkos csütörtök”, valószínűleg bámulnának ránk tágra nyílt szemekkel. Petneházi Attila írása.
Kátyúmese, honi módra

Kátyúmese, honi módra

Aki autózott már valamelyik fejlett nyugati államban, lehetetlennek tartja, hogy lenne a nyugati nyelvekben megfelelője a mi „kátyú” szavunknak. Persze van, az indonézek például „lubang dlm batu karang”-nak mondják, amibe bizonyára már a káromkodást is belefogalmazták. Matyasovszki József írása.
Minek a balhé, ha nem muszáj?

Minek a balhé, ha nem muszáj?

A jelek szerint végképp megöregedtem… Ami egyébként teljesen természetes, és nem is spilázom túl a történetet. Sokkal inkább az akaszt ki, midőn az idősebbekkel szembeni pofátlansággal szembesülök. Na, ilyenkor érzem, óriási már a generációs szakadék. Koncz Tibor jegyzete.
Eszelősök

Eszelősök

Elütötték egy bicikliző barátomat nemrég. Isteni gondviselés, hogy – bár ez városi útjainál nem általános –, aznap reggel valamiért le­akasztotta a helyéről, s fejébe csapta a védősisakot. El is repedt, amikor egy figyelmetlenül kanyarodó sofőr leborította paripájáról lovagunkat. Megyesi-Horváth Borbála írása.

Lóden és Tsa.

Ha igaz az, hogy a divat nem halad, csak visszaváltozik, akkor szeretném kivárni gyermekkorom egyik elterjedt (értsd olcsó) viseletének újbóli felbukkanását. T. Szűcs József írása.

Összeadás, kivonás

Akárhogy gondolkodom, nem jut eszembe olyan pillanat eddigi életemből, amikor iskolán kívül két-, három­ismeretlenes egyenletet kellett volna megoldanom. De olyan sem, amikor gyököt kellett vonni, vagy négyzetre emelni. Sőt, ha jól belegondolok, a körbe írható egyenlő szárú háromszög területének és kerületének kiszámításáról tanultaknak sem vettem még hasznát. Pedig tanították erősen, heti 5-6 matematikaórát ültem végig általános és középiskolában, a jelek szerint majdnem fölöslegesen. Orosz Csaba jegyzete.
Az élet anyja

Az élet anyja

Nem biztos, hogy mindenki ismeri Juhász Gyula örökbecsű sorait, hát idézem: „Én őt dicsérem csak, az élet anyját, / Kitől jövendő győzelmünk ered, / A munkát dalolom, ki a szabadság / Útjára visz gyász és romok felett.” Egy biztos: mindaz az érték, melyet az emberiség az évezredek alatt létrehozott, a munkából származik. Legyen az szellemi, vagy fizikai tevékenység. Györke László írása.
A Mindenki üzenete

A Mindenki üzenete

Valami a szemembe mehetett – próbáltam kissé sután magyarázkodni a nejemnek. Szinte megérezve a másnap hajnali világsikert – vele együtt néztük meg vasárnap este a Dunán azt a 25 perces filmnovellát, amelyiknek a nézőt magával ragadó gyerekkórus öröménekével záruló képsorai alatt, mi tagadás, buzgón dörzsölgetnem kellett „pilláimat”, s nem csupán házastársi szolidaritásból. Galambos Béla jegyzete.
Mennyit illik adni?

Mennyit illik adni?

Néhány bátor nő arról álmodozik, hogy na, ő majd kilóg a sorból, és amikor az következik, csak bemegy a kórházba, és jól megszüli a gyermekét. A soros vizsgálatokat követően, de nem előre kiválasztott orvossal. A születés csodájába szerintük nem fér bele az, hogy valakinek kipengetnek X ezer forintot. Barak Beáta írása.
 






hirdetés