Boldog gyermek

Boldog gyermek

Strand, kisrádió, boldog gyermek – még most is előttem van az a fotó (pedig még csak nem is emlékezhetek rá), amelyen első strandélményem látható, kábé nyolc hónaposan, imádást kifejező tekintetek óvásában fekszem egy pléden a „mi” strandunkon, szól a rádió. Barak Beáta írása.
Közös ügyünk

Közös ügyünk

56 ezer 914 ember nem tévedhet – jelen pillanatban ennyien kedvelik a Campus Fesztivál hivatalos Facebook-oldalát, de tekintve, hogy hamarosan „belecsapnak a lecsóba”, ez a szám még jócskán növekedhet. Ilyenkor megnő Debrecenben és környékén az egy főre jutó „campusozók” száma, mocorog a város, valami készül. Vass Kata írása.
Dinnyecsősz

Dinnyecsősz

Gyerekkorom egyik kedvenc beszólását juttatja eszembe a „dinnyecsősz” jelző, melyet butuska cimboránk árnyalt minősítésére használtunk egykor, kedvesen. Az aktualitást a saját tudatlanság, értetlenség adja, mely a dinnye- illetve a gyümölcsfronton zajló események megértését gátolja. Nem mintha „természetközeliségben” fel tudnám venni a versenyt Pászti kollégával vagy Imrével, aki könnyedén „séróból” egy ültő helyében megír akár három „kertészoldalt”. Pap Gyula írása.
A játék igazi öröme

A játék igazi öröme

Nyugi, nyugi, ez csak egy egyszerű játék, amelyben huszonkét ember kerget egy labdát kilencven percen keresztül, és a végén már nem mindig a németek nyernek. Az egykori angol labdarúgó legenda, Gary Lineker korrigálta 1990-es mondását a 2018-as moszkvai világbajnokságon, ahol ismét bebizonyosodott: az erőnyerő favoritok legyőzhetők, ha az ellenfélben van hozzá kellő hit, s persze tudás és elszántság. Nyéki Zsolt írása.
Létkérdések, ingujjban

Létkérdések, ingujjban

Lassan már félve nyitom ki a Facebookot. Nem tudni, honnan jön új csapás. Fábián György írása.
Mindennapi kenyerünk

Mindennapi kenyerünk

Nagy volt a tömeg az élelmiszerboltban. Nyolcvanas éveiben járó, fejkendős nénike jelent meg az ajtóban, tétován körülnézett, próbált beljebb jutni. Amint az eladók észrevették, odasiettek hozzá, s készségesen kérdezték. Kedvesné Zilahi Enikő írása.

A világ tetején

Vasárnap estére kiderül, négy évre melyik válogatott ül fel a futball trónjára, egyben írja bele magát hazája sportkönyvének aranyoldalaira. Az egyik térfélen a már eddig is sporttörténelmet író horvátok, szemben velük pedig a védekezést szinte tökélyre fejlesztő, Didier Deschamps gardírozta franciák. Molnár Szilárd írása.

Én és a babonáim

Sokáig féltem a péntek 13-ától. Talán hétéves lehettem, amikor az egyik unokatestvérem „oltott be” azzal, hogy péntek és 13-a a szerencsétlenségek napja. Kovács Zsolt írása.
Le kell menni csigába…?

Le kell menni csigába…?

Akkor beszéljünk a szexről: hát… ööö… vagyis inkább ne. Nem vagyunk sem szaklap, sem bulvárújság, a hivalkodó exhibicionizmus pedig szerkesztőségünk valamennyi tagjától távol áll. Nyéki Zsolt jegyzete.

Mások sokan vannak

Felderült az arcom, látván, minek az ünneplése köt össze bolygólakó társaimmal. A népesedési világnap – gondoltam együgyű­en – arra biztat, amire Isten: „Szaporodjatok, és sokasodjatok”. Úgy folytatódik, hogy „töltsétek be a tenger vizeit”. Erről nem tud nem eszembe jutni, hogy július 14-én van a cápatudatosság (!) napja. Megyesi-Horváth Borbála írása.
Legyen bármi is, leszünk!

Legyen bármi is, leszünk!

Megértem a magyar nemzet jövőbeni sorsáért aggódókat, a majdani esetleges teljes eltűnését vizionálók félelmeit. Ha ez bekövetkezne, egyszerűen megsemmisülne mindaz az érték, amelyet népünk több ezer év alatt alkotott nyelvében, irodalmában, hagyományaiban, tudományaiban, hétköznapjaiban… Kovács Zsolt írása.

Jegyzet: Művészeknek születünk

Debrecen - Sokszor azt mondják ránk, hogy vakon járjuk a világot, ami nem is biztos, hogy téves meglátás. Nap mint nap az utcákon kóválygunk, de nem vesszük észre azokat a szépségeket, amelyek a szemünk előtt születnek. Nagy Emese írása.

Utakés utazók

Már az ókorban tudták a rómaiak, hogy mennyire fontos a birodalmat átszövő úthálózat. M. Magyar László jegyzete.
Kisasszonyfutball

Kisasszonyfutball

Néhány éves korom óta imádom a focit, tehát ugyancsak jóindulattal viseltetek a sportág iránt, de már én szégyenkezem a mai modern labdarúgás miatt. Tamás Nándor írása.

Szolgálat

„György fiam, adj egy kis bagót.” Nem rólam van szó, ne tessenek megijedni, hanem Joó Györgyről, a szatmári földművesről, Móricz Zsigmond hőséről – aki A boldog ember című regényben azt is elmeséli, hogyan került a harctérre annak ellenére, hogy nem sorozták be. Mint mondja, azért kellett mennie, mert nem adott bagót a kisbírónak. Fábián György írása.
Végre elkezdődik!

Végre elkezdődik!

A világbajnokság első etapja, azaz a csoportkör után egykori edzőm szavai jutnak eszembe: „Mi ez a maszatolás?” Valljuk be őszintén, eddig nem ejtették ámulatba a szurkolókat a csapatok, volt pár remekbe szabott gól, támadás, csel vagy éppen védés, de túl sok sör nem fogyott el a kocsmákban, míg a drukkerek felidézték a meccsek nagy pillanatait. Boros Norbert írása.
Tálcán kínált lehetőség

Tálcán kínált lehetőség

A nők a férfiakat, az éttermek a vendégeket foghatják meg a hasukon keresztül – bár mindkét esetben ettől összetettebb a siker receptje, az tény, hogy nagy becsben állnak a jó szakácsok, no meg a jó pincérek. A helyi vendéglátóipar a hiányuktól szenved, miközben mesés összegekről röppennek fel a hírek, hogy a Balaton mellé mennyiért csábítják el őket. Nyéki Zsolt írása.

Jegyzet: Panoptikum

Meglehetősen kínos, amikor társaságban alaposan szét kell nézned, mielőtt elmondasz valamit valakinek. Fábián György jegyzete.
Távoli emlék

Távoli emlék

Eltelt újabb négy esztendő, vagyis ismét labdarúgó-világbajnokság. Amikor két évvel ezelőtt az Európa-bajnokságon, Franciaországban (Bordeaux-ban, Marseille-ben, Lyonban, Toulouse-ban) több tízezer magyar örömködött, lobogtatott sálat és énekelt, bizakodott abban is, hogy megtörhet az átok, és 32 év – 1986, Mexikó – után sikerülhet kijutni a vébére is. Molnár István írása.
Apa, kezdődik!

Apa, kezdődik!

Csütörtöktől egy hónapon keresztül Oroszországra össz­pontosít minden focikedvelő, hiszen megkezdődik a labdarúgó-világbajnokság – ismét nélkülünk. Molnár Szilárd írása.
Mindennapi irgalmaink

Mindennapi irgalmaink

A Gyergyóalfalui Keresztaljával Csíksomlyóra zarándokolni életem egyik legszebb, legmeghatározóbb élménye. Sok áldást és kegyelmet kaptam ezen az úton: az elfogadás, a saját fizikai és lelki határaim megismerésének, emberi gyengeségeim felismerésének kegyelmét, hitem megerősítésének, a keresztény fiatalokba vetett bizalom és öröm áldását. Forgács Bernadett írása.
Húsvét öröme

Húsvét öröme

Nagyszombat van: sokan nekifogtak, vagy már végeztek is a hímes tojások festésével, a házat körbelengi a fazékban puhuló sonka illata. Csak csendesen vannak még, hiszen a negyvennapos böjt, készülődés végére érünk éppen, de még nem virradt fel az öröm napja. Forgács Bernadett írása.

Szimbólum újratöltve

A reformkori – korántsem előzmények nélküli – március 15-tel induló 1848–49-es forradalom és szabadságharc újkori történelmünk meghatározó eseménye. Pap Gyula írása.

Főhajtás a Hősöknek

Legyen béke, szabadság és egyetértés – követelték legfőbb céljukként, kereken 170 esztendeje a márciusi ifjak. Történelmi 12 pontjuk élén ugyanakkor ezt is kinyilvánították: „Kivánjuk a’ sajtó szabadságát, censura eltörlését”. Azóta a 48-as forradalom hazánk függetlenségének jelképe és a szabad magyar sajtó ünnepe. Vass Attila írása.
Frankenstein

Frankenstein

Időelfecsérelő kézikészüléknek is szoktam nevezni (nem egészen ezt a kifejezést használva…) az okostelefont, és ha hajlamos volnék összeesküvés-elméletek gyártására, olyasfélére gondolnék: biztosan azért kapatják rá a fiatalokat az említett eszköz szinte vég nélküli használatára, mert amíg az ifjak így pazarolják el az idejüket, zömük addig sem gondolkodik világjobbító cselekedeten vagy találmányon – és az így továbbra is egy szűk elit kiváltsága maradhat. (És ez csak egyetlen szempont. Mert ugye, melyik a jobb fogyasztó, az agyatlan zombi vagy a tudatos polgár? És így tovább…) Fábián György írása.
Ez a múlt temetetlen

Ez a múlt temetetlen

Ezt megúszták… Megúszták? Megúszhatták…?! S kik is..? Hisz oly sikeres volt a rafinált, fondorlatos csönd, hogy szép lassan a feledés homályába tűntek, akik a kommunizmus országot s világot nyomorító eszméjében tobzódva gyilkoltak, nyomorítottak testet s lelket. Pedig tudtuk a nevüket, ismertük tetteiket – ma is tudjuk, ismerjük… Mégis nyugodt, békés életkort élhettek meg – bár messze nem vagyok biztos benne, hogy a háborítatlansággal békét és nyugalmat is nyertek. Igazából nagyon is bízom benne, hogy a lelkiismeret legalább picit mardosta őket, s okozott néhány lidércálmos éjszakát a kínvallató pétergáboroknak, körömtépő bauereknek… Nyéki Zsolt írása.

Lidérc a koponyából

Minden bizonnyal a modern világ legnagyobb árulásának tekinthetjük azt, ahogyan az embereknek egyenlőséget hirdető eszme nevében végül valóban milliókat tettek egyenlővé – a földdel. Fábián György írása.
Olvasói levél: A „szükséges” rossz uralma

Olvasói levél: A „szükséges” rossz uralma

Bagamér - Egy szép vasárnap reggeli órában frissítő italra tértem be egy nemzeti dohányboltba. Hajlott korú néni jött, kérve a dohányterméket. Két csomag különleges termékért közel háromezer forintot fizetett. Megkérdeztem, hogy maga használja-e a ránézésre is erős anyagot, vagy a férje?
Új irodalmi ünnepnap

Új irodalmi ünnepnap

Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza - Csak üdvözölni lehet, hogy a nap mint nap szirmot bontó művirágok özöne idején, a mai értékkáosz közepette, a gagyióceánban ismét teremtődött egy kis művelődési értéksziget: ettől az évtől kezdve – a Magyar Írószövetség kezdeményezésére – február 18-án, Jókai Mór születésnapján köszönthetjük a magyar széppróza napját, szerte a Kárpát-medencében. Arany Lajos írása.

Ezek a mai fiatalok!

Még hogy a mai fiatalokat csak a hajnalig tartó bulik és fesztiválok érdeklik? Hogy közömbösek a világ dolgai iránt? Hogy egész nap csak interneten lógnak és semmi értelmeset nem csinálnak? Nos, ezekre a vádakra alaposan rácáfolt a Budapesten tanuló nyíregyházi egyetemista, akit annyira meghatott a székely-hídi gyermekotthonról látott film, hogy úgy döntött: gyűjtést szervez a számára. M. Magyar László jegyzete.