HAON » HAON – Jegyzet

Lejátszott meccs lehet a VV5 végjátéka?

gergojanvari — Wed, 22 Feb 2012 15:34:26 +0000

Túl szép lett volna, hogy igaz legyen. Elvégre naiv ábránd lehetett csupán, hogy anélkül érhet véget a valóságshow-k gyöngyszeme, hogy nem vetődik fel ismét az a nézőkben, némi susmus van a szavazások hátterében. Attila legutóbbi párbaja ugyanis felvet némi aggodalmat.Biztosan sokan emlékeznek még arra, miként alakultak sorra úgy a párbajok a negyedik szériában, ahogy arra a műsor készítőin kívül valójában senki sem számított. Akkor, a nézők közül többen megkérdőjelezték a szavazás tisztaságát, majd sokáig úgy tűnt, hogy az ötödik széria mentes lesz az ilyen jellegű balhéktól. Ezt erősítve viszonylag hamar kiszórásra került VV Cristofel, aki a VV4-ben biztosan döntős lett volna, majd sorra következtek a borítékolható párbajok. Úgy tűnt a népakarat diadalmaskodott. Ment ez egészen a Vera és Attila közötti párbajig, ahol már észlelhető volt némi turpisság. Korábban ugyanis minden párbaj alatt többször is mutattak fantomképes állást, hogy szavazásra biztassák a nézőket. Ennél a megmérettetésnél azonban a műsor házigazdái valamilyen oknál fogva úgy gondolták, hogy erre nincs szükség. A párbaj így gyakorlatilag úgy csordogált a maga útján a zárásig, hogy százalékos állást nem is láthatott a néző, de még a játékosok sem. Néhány perccel a szavazás lezárása előtt azonban megtört a jég, jött Balázs és a fantomképek, ami után hamar kiderült, hogy az egyik párbajozó alaposan meglépett a másiktól. Az tény, hogy az összeesküvés elméletek korát éljük, arra azonban máig nincs magyarázat, hogy ez a kis apróság a szavazás állásával, illetve annak meg nem mutatásával mi célt szolgált. Lehet, hogy semmit, de az sem kizárt, hogy ezzel a húzással az amúgy az egész szériát a hátán cipelő Attilának szeretett volna kedvezni a csatorna. Nem tudni, ahogy immáron azt sem, hogy lesz-e meglepetés a VV5 végjátékában.

Eddig ugyanis úgy tűnt, hogy Csabi diadala nem lehet kérdéses, ám ez a legutóbbi kis incidens rávilágított arra, hogy a Való Világ 5 valóban a meglepetések játéka lehet. Feltéve, ha meglepetés alatt azt értjük, hogy Attilát favorizálja a csatorna. Nem ez lenne azonban az egyetlen bibi. Seherezádé családja legutóbb nyíltan bevallotta, hogy a Kinga elleni párbajba másfél millió forintot toltak, így esetlegesen a végjátékra is félreraktak némi aprót. Fecó támogatottsága továbbra is kérdéses, s mára csak az biztos, hogy vasárnap véget ér a Való Világ ötödik szériája. Éppen ezért legyen bárki a nyertes, úgy tűnik számunkra ez lesz az igazi megváltás.

-Igor-

Nézőpont: Az életnek tanulunk

zsazs — Wed, 22 Feb 2012 09:25:52 +0000

Habár a felsőoktatási törvény változásának részleteit és a módosítás körülményeit sokan vitatják, a céllal mindenki egyetért: legyen színvonalasabb a képzés! Szőke Tímea jegyzeteRemélhetőleg ebben segíteni fog a minimálisan elérendő pontszám megemelése 200-ról 240-re, tehát elvileg már eleve felkészültebben kell érkeznie a hallgatónak az egyetemre (főiskolára). Látszólag egészen másról, valójában ugyanerről szól Pokroni Zoltánnak az a kijelentése, melyet kedden Balassagyarmaton, egy pedagógiai konferencián tett.

A politikus aggályosnak tartja a szakképzési idő lerövidülését (négyről három évre) és a közismereti órák számának csökkentését. Tart tőle, hogy így „egy adott munkahelyre tanítják be a gyerekeket, akik más állás vállalására nem is lesznek képesek”.

Megjegyezte: a németországi három éves képzést a miénknél alaposabb általános iskolai felkészítés előzi meg. Akár diplomázni szeretne a fiatal, akár szakmát szerezni, a megfelelő alapképzettség elengedhetetlen (lenne) mindegyikhez. Azt is tudjuk, hogy ma nem csak mérnökké vagy asztalossá kell válnia, hanem „multifunkciós” emberré: nyitottá, sokoldalúvá, rugalmassá, aki tájékozott, tanulékony és feltalálja magát. Sok rátermett, életre nevelt ember pedig csak jó oktatási rendszerből kerül ki.

Szőke Tímea

timea.szoke@inform.hu

Bélből és fizetésből tengődők

pegabi — Tue, 21 Feb 2012 06:22:59 +0000

Kéretik béresen komolyan venni mindazt, amit – lelkiállapotuktól, elkeseredettségüktől, felindultságuktól függően – több százezren ekképpen minősítenek: vicc vagy tragédia. Nem kell messzire menni, sőt, még csak fel sem kell állni, elég a zsebhez nyúlni. Ladányi Tóth Lajos jegyzete

Vékonyabb a boríték, laposabb a buksza, gyérebb az utalás. Utálatos az a helyzet, amikor valaki ugyanazért a melóért jóval kevesebbet visz haza, és ha a férj/feleség is hasonló (el)bánásmódban részesülnek, apadóban a családi kassza, ugyanakkor élesedőben a kasza.

Amire fenték a fogukat, ezúttal is megkapták, a fejés elérte a célját, a dolgozó nép pedig törheti a fejét. Mert valamiből muszáj megélni, kevéske kell a bélbe, a gyomorba, még ha forog is. Mentsvárként épül a bérkompenzáció intézménye – már ahol. Önmagában a minimálbér és a szakmai bérminimum emelése is komoly terhet jelent a kereskedelemben, a bérre menő csaták javarészénél időnyerési stratégiával elásták a csatabárdot.

A bárdolatlan reakció jólesik a kinyilatkoztatónak, azonban manapság a szóbeli felháborodás nem vezet eredményre. „Ha nem tetszik, el lehet menni”. Igenám, de nem mindenütt működik ez így. Hiába nem tetszik, még sem mennek el.

- Ladányi Tóth Lajos -

Nézőpont: A hópaplan alatt

zsazs — Tue, 21 Feb 2012 06:17:00 +0000

Tagadhatatlanul közeleg a tavasz: a naptár február utolsó napjait mutatja, engedett a fogcsikorgató fagy, a hőmérő immár nulla fok fölötti tartományba téved nappalonként, s ennek megfelelően folyamatosan csordogál az olvadó hó az ereszcsatornán lefelé – s persze máshol is. Üveges Szilvia jegyzete.

A hó alól pedig kezd kikandikálni a szemét, mint minden évben. Eldobott csikkek – pedig a kuka csak két lépés lett volna! – papírdarabok, zacskók, eldobott vonaljegyek, kutyaürülék – mert nálunk még mindig nem divat, hogy a gazdi eltakarítsa kedvence piszkát az utcáról –, elhajított zsebkendők. Az erdők szélén, az utak mentén pedig szakadt foteltől kezdve üres műanyag flakonokig, ócska antennától kezdve csonka babáig bármi fellelhető, megannyi fölöslegessé vált tárgy.

A hópaplan jótékonyan eltakarta mindezt az utóbbi hetekben, az olvadás azonban sajnos nem csak a földből bujkáló hóvirágokat teszi láthatóvá, hanem a szemetet is. A tavasz a nagytakarítás időszaka, de nemcsak a közterületeken kellene rendet rakni a tisztaság és a tartós eredmény érdekében, hanem a fejekben is. A kulturált környezet igényesség és döntés kérdése is, s talán az szükséges még hozzá, hogy magunkénak érezzük az utcát, a járdát, az erdőt, az út menti árkot, az országot. Szétnézve azonban úgy tűnhet: mintha az ellenségünké lenne mindez…

Üveges Szilvia

Jegyzet: Brumm

gergojanvari — Tue, 21 Feb 2012 06:16:09 +0000

Újabb mackó dukált a magyaroknak. Tavaly Tarr Béla kapott Ezüst Medvét a berlini filmfesztiválon A torinói ló című alkotásáért, most pedig Fliegauf „Korábban Benedek” Bencének járt ugyanez a nagydíj a „Csak a szél”-ért. Fábián György jegyzete.

Ezúttal nem öröm, hogy az utóbbi trófeának szegről-végről debreceni vonatkozása is van. Sőt kifejezetten morbid számunkra ez az aktualitás, ugyanis Fliegauf filmjét a romagyilkosságok ihlették, s a későbbi vádlottakat Debrecen belvárosában fogták el, egy karneváli másnapon. Persze az ilyesfajta konkrét megfeleltetéseknek a közizgatásügyi mi’sztérium sebtiben elejét vette, ott kint, a filmszemlén, szóróanyagokkal, alaposan meglepve az akció kivitelezésével, annak váratlanságával Fliegaufot és azokat, akik Berlinre vetették vigyázó szemüket.

De inkább az legyen előttünk: Bence művének diadala újabb cáfolat azoknak, akik csípőből fikázzák a magyar filmet, filmeseket. Ha csupán az utóbbi évtizedben beérett és sokat bizonyító fiatal rendezőnagyságokat nézem – például Fliegauf, Mundruczó, Pálfi és a mi fiunk, Hajdu Szabi –, akkor sem lehet okunk panaszra.

Ja, hogy a magyar film nézhetetlen? Nem, ne általánosítsunk. Forduljunk felé nyitottan, sok szép pillanattal ajándékoz meg.

Fábián György

Nézőpont: Pár lapáttal

kerekes1 — Mon, 20 Feb 2012 06:20:13 +0000

Néhány hólapátnyi. Körülbelül ennyibe kerülne éves költségvetéséhez viszonyítva a városnak a normális hóeltakarítás, ha az arányokat vesszük 140 ezer nettó körüli átlagfizetéssel. Egy kertes házban élő család megspórolhatja ezt az összeget? Aligha, mert akkor számíthat a büntetésre. Égerházi Péter jegyzeteUgyan miért is tenné, hiszen december közeledtével készül a télre, de nem csak papíron! A betonon leengedett hóekével szépen flottába állított járműparkkal (ami olyan jól mutat az újságban), hanem a tőle elvárható védekezéshez szükséges eszközökkel. Mert rajta számon kérhetik. Fordítva miért nem? Miért kell még két héttel az első havazás után is autójával jégbordákon bukdácsolva, olykor fennakadva bölcsödébe, óvodába hordania gyermekét a város körgyűrűn kívül eső utcáiban?

És miért kell bokáig jeges-havas latyakba kilépnie az említett intézmények közelében? Nem várhatja el adóforintjai fejében, hogy az utóbbi években már csak hírből ismert igazi téli megpróbáltatások közepette legalább úgy érezze: számíthat a város fenntartóira. S, ha azok forráshiányra hivatkoznak, miért nincs – egyetlen önzetlen kisvállalkozón kívül – néhány megfelelő géppel rendelkező, a közbeszerzéseknél rendre előnyt élvező nagyvállalkozó, aki segítene a hivatalnak és vele a lakosságnak?

Nem a sajáterő hozzáadásának az elsumákolásáról van szó, csak az elvárható számonkéréséről, még ha ahhoz néhány további (hó)lapáttal is kellene rátenni, akár pénz, akár munka formájában.

Égerházi Péter

Jegyzet: Szárnypróbálgatás

gergojanvari — Sun, 19 Feb 2012 17:30:04 +0000

Az elmúlt két évben 140 milliárd forintos támogatást nyújtott a kormányzat a fővárosnak a BKV működőképességének biztosításához. Összehasonlításként: a cívisváros teljes idei költségvetése 42 milliárd forint. Igaz, a főváros más lépték és a BKV hosszú évek szívós munkájával halmozta fel az adósságát, vidéken azonban mégsem tudunk szívből örülni, amikor látjuk, hogy vödörrel öntik az adóforintokat a pesti tömegközlekedésbe. Szőke Tímea jegyzeteMostanában nem is keréken, hanem szárnyakon próbálkozunk. Bejelentkezett a Wizz Air; talán az időzítés volt jó a MALÉV-csőd után, talán korábban is nagy lett volna az érdeklődés, mindenestre felpezsdítette kicsit az állóvizet, pontosabban a levegőt mifelénk. A városvezetők bizakodnak, talán ha sikeres lesz a járat, más légitársaságok is jönnek.

Sőt, ami még jobb, más népek jönnek, üdülni, gyógyulni, fogpótlásra, mindegy mire, csak hozzák már a pénzüket és vigyék a hírünket… Nem ide tartozik, de mégis, hogy megállapodást írt alá a város és az egyetem egy kínai céggel, közös fejlesztésről és technológiák cseréjéről. Ha kinőné magát a kezdeményezés, talán más cégeket is vonzana, jönnének kutatni, beruházni…

Az átlagpolgár néhány éve értetlenül figyelte, hogy egymás hegyén-hátán nyitnak az áruházak Debrecen nyugati felében, miközben a keletiben a bolttal való ellátottság majd’ retro hangulatba ringatta az ott lakókat. Az üzletek ugyanis egymás vonzerejére építettek, közösen generálták a forgalmat. Talán egy város életében is van valami hasonló: jön az egyik, hozza a másikat, biztatja a harmadikat, szárnyakat kap a fejlődés.

Szőke Tímea

Tollhegyező: Utólag

gergojanvari — Sun, 19 Feb 2012 13:15:35 +0000

Utólag mindenki okos. Tudja, mit, hogyan – és kinek – kellett volna tenni, hogy ne következzen be a tragédia. A dolgok azonban nem ilyen egyszerűek, nem ennyire feketék, vagy fehérek. Kenyeres Ilona jegyzete.

A napokban ismét elment egy popikon: Whithney Huston. Követte az ugyancsak fiatalon, vagy épp csak a középkor határárán elhunyt sztárokat: Elvis Presleyt, Freddy Mercurit, Michael Jacksont, vagy Amy Winehouse-t. A sajtó természetesen kitüntetett figyelemmel kíséri a halál körülményeinek okát és milyenségét, és most is, mint mindig, levonja a nagy tanulságot: jobban oda kellett volna rá figyelni! Meg kellett volna állítani a lejtőn, fogni kellett volna a kezét, kezeltetni kellett volna, hogy ne jusson idáig, stb., stb. Hibáztatják a családtagokat, a barátokat, a kollégákat, és -jelen esetben -természetesen vizsgálják az orvosa felelősségét is, éppúgy mint Michael Jackson orvosáét. Csak egyetlen egy „apróságot” nem vesz senki sem figyelembe, mégpedig azt, hogy aki nem engedi, azon nem lehet segíteni! Így volt ez Amy Winehouse esetében, ez történt az egykori nagyreményű, kiváló tehetségű hazai riporterrel, Albert Györgyivel, és sajnos Cserháti Zsuzsával is.

Ám nem csupán a sztárok, a hétköznapi emberek világában is előfordul hasonló tragédia. Jómagam is ismertem olyan többgyermekes, elvált asszonyt, aki a démonainak nem tudott – és sajnos nem is akart – ellenállni. Hiába próbálták a családtagok, a barátok „megmenteni”, egyszerűen nem hagyta! Hadilábon állt az egész világgal, különösen azokkal, akik segíteni szerettek volna rajta. Aztán egy napon az alkohol és az erős „hangulatjavító” gyógyszerek végérvényesen legyőzték. Néhány héttel a második esküvője előtt…

Kenyeres Ilona

Nézőpont: Pletykák

boon1 — Sat, 18 Feb 2012 10:32:29 +0000

Egyelőre nagy a bizonytalanság az önkormányzati általános és középiskolák tervezett állami fenntartásával kapcsolatban. Hegyi Erika jegyzete Már hosszú hónapok óta téma az egyszerűen csak „államosításnak” nevezett attrakció. Bár a törvény megjelent róla, de a részletező jogszabályok, azaz a végrehajtási utasítás még mindig nem. Pedig ebben lenne az egész átvétel sava-borsa. Ebből tudhatnák meg az önkormányzatok, hogy milyen határidőkkel és milyen feltételekkel tarthatnák meg iskoláikat. Már ha akarnák. Mert a kisebb, bevétellel nem rendelkező önkormányzatok inkább szabadulnának oktatási intézményeiktől, a városok viszont szívesen vállalnák továbbra is a fenntartásukat.

Folyosói pletykák szerint a készülő jogszabályozás nem sok lehetőséget ad majd az önkormányzatoknak. Pedig gondolom, egyik fenntartó sem csak az iskola rezsijét szeretné kifizetni, hanem ha már gondoskodik intézményéről, az ott folyó munkát is szeretné valamiképp szabályozni. A nagyobb városokban ez azért is fontos, mert az ott élő döntéshozók jobban tudják, melyik városrésznek van szüksége iskolára és milyenre. A minisztériumból pedig csak a számokat látni majd, és egy tollvonással rögtön gazdaságossá tehető a rendszer.

- Hegyi Erika -

Nézőpont: Emberként élni és meghalni

gergojanvari — Fri, 17 Feb 2012 18:19:56 +0000

A polgári gyilkosságban elhunyt Bandihoz hasonló embertársaink köztünk élnek. Naponta jönnek szembe velünk az utcán vagy éppen bukdácsolva lépnek ki a kocsma ajtaján, s tűnnek el a település legutolsó utcájának legsötétebb portáján. Matey István jegyzete.

A legtöbben hajlamosak vagyunk a hozzájuk hasonló embertársainkon meredten keresztülnézni, még mielőtt elfojtott lelkiismeretünk egy pillanatra is hangját hallatná. Szárnyaszegett madarat vagy éppen egy kóbor kutyát látva persze összeszorul a szívünk, holott a Bandik sem kívánnának ettől sokkal többet. Úgy tűnik azonban, hogy egyes helyzetekben elesett embertársainkra a kivert állatokénál is kevesebb figyelem jut, holott életüket kevésbé élik különben. A polgári brutális gyilkosság áldozata egy fűtetlen, nyílászárók nélküli ház rideg padlóján lelte halálát, ahol korábban az időjárás viszontagságai miatt húzta meg magát. Gyilkosa fejszével kaszabolta össze a testét, amelytől borzalmasabb véget talán elképzelni sem lehet, de az elkövető nem elégedhetett meg ennyivel. Áldozatát ugyanis a bestiális mészárlás után nemcsak ruháitól, de emberi méltóságától is megfosztotta. Elképzelni is nehéz, hogy mi vihet rá valakit ilyen kegyetlen vérontás elkövetésére, amely még az állatvilágban is példa nélküli.

Abban ugyanis biztosak lehetünk, hogy a naponta mellettünk elsétáló, s a mások jóindulatán tengődő elesettek aligha kívánhatnak többet mint azt, hogy legalább méltósággal érje őket a halál.

Matey István

Bestiális gyilkosság Polgáron, fejszével végzett áldozatával Anti

Képek | Polgári baltás gyilkosság – Figyelem, megrázó felvételek a helyszínről!

Jegyzet: A selejt bosszúja

zsazs — Fri, 17 Feb 2012 08:20:33 +0000

Nem hírértékű, hogy Hajdúhadházon lopják a fát. Pedig lopják, az ősz vége óta, a Nyírerdőtől és mások földjéről, mázsaszámra, a magántulajdon szentségét magasról lesajnálva. Ratalics László jegyzete Ha úgy jön ki a lépés, egy-egy gyümölcsöst is tarra vágnak, nem érdekli ezeket saját magukon kívül semmi. Még az a szerencse, hogy a városban másoknak is erre a kerékre jár az agya. Itt vannak mindjárt a tisztelt hajdúhadházi önkormányzati képviselők, akiket – a polgármestert és az alpolgármestert leszámítva – mit érdekel, hogy a városnak likas a zsebe, fizetésemelést nékik, de tüstént!

Bár csak mellékállás, a 77 ezres tiszteletdíj helyett járjon 85, a bizottsági tagságért 25 helyett fizessenek 38 ezret, az elnököknek a 69 ezer helyébe lépjen 76! A fideszestől a bal oldaliig, a jobbikostól a dzsipsziig, kezdeményezte mind, szívhez szóló a tabló, remek példázatul szolgálva, hogy az igazságérzet, az arányosságtudat, a mértéktartás világnézeti, vallási vagy etnikai hovatartozás ajándéka, hanem pusztán személyes adottság. Van vagy nincs. Ha nincs, persze, akkor is elvan az ember a maga büdös melegében.
Az ember szégyelli, hogy ilyenek ülnek a nyakán, s lassan megérti, miért megy tönkre Magyaroszág: mert túl sokan belőle, s túl kevesen érte.

Ratalics László

Nézőpont: Példaképek itt és ott

zsazs — Fri, 17 Feb 2012 07:41:55 +0000

Élsportolók. Büszkék vagyunk rájuk, és példaképeink. Elismerjük teljesítményüket, és vannak, akik irigyek is rájuk. De mire is? Arra, hogy sikeresek az élet bizonyos területén? Arra, hogy beutazhatják Európát, a világot? Arra, hogy úton, útfélen felismerik őket, és ha csak egy kellemes mosollyal is, de gratulálnak teljesítményükhöz? Netán arra, hogy bizonyos sportágak jeles képviselői választott sportágukkal sok pénzt keresnek, és emiatt a gazdagokra jellemző, olykor fényűző életet élhetnek? Talán ennyi, ami elsőre eszembe jut az irigykedés okára. Mert nem gondolnám, hogy bárki is a heti – teszem azt – tizennégyszeri edzést, az összes szabadidő beáldozását, a tréningek monoton hangulatát irigyelné az élsportolótól.

No meg azt, amiről még kisebb-nagyobb mértékben le kell mondaniuk – gyermekkorról, ifjúságról, iskolaközösségről, bulikról, legénykedésről, leánykodásról. Vajon milyen erő irányítja ezeket a fiatalokat az élsport felé? Miért adnak fel sok mindent abból, ami a mai gyermekek, fiatalok életét teljessé, örömtelibbé teszi? Mi lehet az a plusz, amiért érdemesnek találják naponta akár többször is a fizikai teljesítőképességük határait feszegetni? Többnek lenni, kitűnni, sikert elérni, mégpedig fizikális és mentális szinten is. Ez emberi létezésünk és fejlődésünk egyik alapja. Fizikálisan másabbak, mert erősebbek, csinosabbak, szebbek, egészségesebbek a sportolók. Lelki szinten pedig egyszerűen kifejezve: „ütésállóbbak” és alkalmazkodóbbak; életrevalóbbak sok esetben.

Joggal mondhatjuk tehát, hogy az ember, a sportember, amíg élsportolóként begyűjti az érmeket, kupákat, elismeréseket, irigyeket (végeredményben az irigység is egyfajta elismerés), nem csinál mást, mint készül élete későbbi szakaszaira. Szerintem ez az igazi lényege a sportnak. És itt már teljesen mindegy, hogy élsport vagy tömegsport – mozogjon mindenki azon a szinten, ahogyan azt a tehetsége engedi. Az, hogy valakiből a testi adottságok és a körülmények élsportolót nevelnek, az csupán életük bizonyos szakaszához köthető hozadéka a rendszeres testmozgásnak. Az igazi kérdés számomra az, hogy az élsportoló a különleges adottságaiból mit tud átmenteni, miben tud profitálni a majdani civil életében. Mert valódi példaképekre abban a világban is szükség lenne.

Kovács Zsolt

zsolt.kovacs@inform.hu

Jegyzet: Futball, tavasz

gergojanvari — Thu, 16 Feb 2012 06:23:08 +0000

Miközben odakint hófúvás tombol, a metsző hideg szélben repkednek a mínuszok és az embernek „nem akaródzik kibújni a jó meleg cilinderből”, a labdarúgó-szövetség honlapján az alábbi sorok olvashatók: „az MLSZ Versenybizottság Elnökével történt egyeztetés alapján – a bajnoki- és kupaprogram szorossága miatt – a bajnoki- és kupamérkőzések az eredetileg kiírt időpontban kerülnek megrendezésre. Tamás Nándor jegyzete.

A mérkőzések megrendezéséről a játékvezetők fognak dönteni a mérkőzés helyszínén.” Azon túl, hogy nem éppen Kazinczy-díjas a megfogalmazás, a nyilatkozat kapcsán felmerül a kérdés, hogyan sikerül ezt a halálpontos rajtot garantálniuk az elöljáróknak, főleg ha az utóbbi évek gyakorlatát vesszük, hiszen a pályaviszonyok miatt eddig sem a tavaszi rajthoz igazították az óráikat az emberek, most meg még valódi tél is van ráadásul…

Az mlsz.hu-n az is olvasható, hogy az NB I-es és a másodosztályú sportszervezetek a szezon kezdetére kötelesek mindent megtenni annak érdekében, hogy főpályáikat játékra alkalmas állapotba hozzák. Na, így már egészen más, ha kötelező, akkor lesz itt vígság, futball, tavasz!

Tamás Nándor

Nézőpont: Kérni vagy megkapni

zsazs — Thu, 16 Feb 2012 06:19:59 +0000

A tavalyi tömeghisztériát, amit az influenza elleni oltás beadása vagy be nem adatása okozott, mostanra betemette a hó. Hetekig, sőt hónapokig hallgattuk az érveket és ellenérveket, miért lenne jó, s miért nem szabad. Eközben mi történt? Azok a nyugdíjasok, akik évtizedek óta kérik és kapják is ezt a fajta szurit, szépen csendesen „felvették” és azóta sem lettek betegek. Barak Beáta jegyzete.

Úgy érzem, akik addig éltek a lehetőséggel, azokat nem lehetett lebeszélni róla, akik pedig hezitáltak, el sem jutottak a háziorvosig. Most mintha nem lenne akkora kampány a vakcina mellett, csak tudható, hogy rendelkezésre áll, van még belőle, és érdemes használni, mert tartalmazza a mostanság fertőző típusokat.Olykor nehéz kiismerni magunkat a kommunikáció útvesztőiben: amit nagyon szeretnének eladni, nem fogy, amiből kevés van, arra mindenki vágyik, és amikor pánikra semmi ok, na akkor biztosan történik valami. A kedélyekre az a jellemző, hogy általában lecsillapodnak, és minden megy a maga útján tovább. A füstöt ismét simán az arcunkba fújják a megállóban, a hó megint elfoglalja a parkolóhelyeket, s hamarosan a hóhelyzet nemzetközi belvízhelyzetté fokozódik, ha nem vigyázunk.Csak tudnám, mi lesz a hab a tortán! Olcsóbb benzint, értékesebb forintot, kevesebb csapadékot, aztán több csapadékot, biztonságosabb luxushajókat és őszinte kapcsolatokat szeretnénk. De hogy ezeken kívül mi lesz a nagy hír, még nem tudjuk, de megírjuk!

Barak Beáta

Jegyzet: Munka nélkül

gergojanvari — Wed, 15 Feb 2012 06:35:10 +0000

Amikor bemondták, hogy a MALÉV csődje miatt 2300 ember marad munka nélkül, úgy éreztem magam, mintha én lennék az egyik. Bénító volt. Mihez kezd egy középkorú – de akár fiatal – ember, ha a szereti a szakmáját, máshoz talán nem is ért, és biztos benne, hogy nem folytathatja?! Szabó Katalin jegyzete.

Keres más munkát! Próbálja ki, aki ezt válaszolja. Amint kénytelen lesz kipróbálni az a több tucat ember is, aki ma a Debreceni Egyetemtől kapja meg az elbocsátó levelet.

Lehet persze reménykedni, pályázgatni, de sajnos, túl gyakori az elutasító válasz – ha jön egyáltalán.

Aki elveszíti a munkáját, az legtöbb esetben úgy érzi, elveszett a jövője. Otthon marad, nézi a parlamenti közvetítést, és azt kérdezi: hogy mernek ezek ott szórakozni havi százezrekért, ha közben nem viszik előrébb az ország sorsát! Ha a legfőbb ígéretük teljesüléséből – ami a munkahelyek teremtésére vonatkozott – semmit nem látni! Hogy van képük állásokat halmozni, amikor másnak egy se jut?

Haragszik a világra, nem mozdul ki, nem csatlakozik éhségmenetekhez, nem beszél a barátaival, elvadul a családtagoktól, bezárkózik, s ott is marad.

De nem mindenki! Létezik a fel nem adó, újat kezdő, karitatív szolgálatot vállaló, alkalmazkodásra kész, s végül valamibe mégis belebotló fajta. Hogy miből merít erőt, nem tudni. De, ha velem is megtörténne, nagyon kapaszkodnék, hogy közéjük tartozónak mondhassam magam.

Szabó Katalin

Jegyzet: Bizalommal

gergojanvari — Wed, 15 Feb 2012 06:14:57 +0000

Az Európai Unió zöld jelzésére vár a kormány a trafiktörvényt illetően – legalább is ezzel indokolta Rogán Antal a cigaretta kiskereskedelmét 2013. januártól totálisan átalakító törvényjavaslat keddi szavazásának elnapolását. Kovács Zsolt jegyzete.

Rogán azt mondta, hogy egyeztetnek az Unióval, miként illeszthető a magyar törvény az európai jogrendbe. Szokatlan a kormánytól, hogy szorgalmazza az uniós egyeztetést, főleg meg az, hogy ebben az ügyben, amikor korábban szerintem ennél fontosabb témákban sem tette. De ez az ő dolga. A miénk pedig az, hogy kezdjünk hozzászokni vezető pártszövetségünk és vezetőinek új stílusához. Ami eddig a tökön-paszúlyon gázolást, a majd mi megmutatjuk, mert „aki ma bírál, holnap bennünket másol” stílust mintha felváltotta volna egy óvatoskodás. Túlzott-e vagy sem, az már ízlés kérdése. Minden esetre a verbális hidegháború januári tombolása után február enyhülést, valami újnak a kezdetét kezdi sejtetni. Ennek pedig egyik bizonyítéka a cigaretta árusításáról szóló törvény meghozatala elmaradásának indoklása.

Csak azt nem tudom, előbb miért kell összeveszni Európa jó részével, bizalmukat elveszíteni, aztán pedig mintegy átesni a túloldalra és tekerni azért, hogy helyreállítsuk azt, ami mindenkinek elemi érdeke. Bizalomvesztés megy rövid idő alatt; a bizalom visszanyerése nem tudom mennyi idő. Kívánom, tapasztaljuk meg ezt is!

Kovács Zsolt

Nézőpont: Szárnyak, vágyak

gergojanvari — Tue, 14 Feb 2012 14:30:24 +0000

Az OLT nem Wizz Air, München nem Luton. Mégis van bennük közös, Debrecenből az első, illetve az eddigi utolsó menetrendszerinti repülőjárat fűződik a nevekhez. Égerházi Péter jegyzete.

A németeknek nem jött be, a fele-fele részben európai, illetve amerikai tulajdonú, 2003-ban alapított cégnek viszont bejöhet. Annál is inkább, mert az első eleve bukásra ítéltetett, hiszen egy mindössze 33 személyes kisgéppel fuvarozták az utasokat, és a repjegyek sem éppen az alacsony árkategóriába tartoztak. Pontosabban akkor még ismeretlen volt a fapados fogalom, most viszont ennek zászlóshajója a Wizz Air. Vagyis garantált, hogy sokan a nagy légitársaságok által kínált ár töredékéért láthatnak majd világot Debrecenből.

Vegyük például azt a Loki szurkolót, aki szinte sportot űzött abból, hogyan jusson el minél kevesebbért az Anfield Roadra. Liverpoolig ugyan egy napig tartott az út, de több átszállással megúszta 21 ezer forintból. Tőle tudom azt az esetét is, amikor meg kellett kérnie a légitársaságot, hogy a Pozsonyból induló gép jegyárát emelje fel legalább 2 euróra, mert kevesebbet nem utal át a bankja. Na, ezt jelenti a „fapad”, meg az étel, ital elmaradását. És kinek hiányzik tízezer alatti jegyárnál? Márpedig a „szoktatás” alatt egy ekkora fapados csapat ezt is simán megengedheti magának, hosszú távon szinte biztos bejön. S ezzel mi debreceniek is csak jól járunk.

Égerházi Péter

Jegyzet: Székfoglalók

zsazs — Tue, 14 Feb 2012 13:09:20 +0000

Törekedni kell a megegyezésre – mondta Orbán Viktor hétfőn, napirend előtti felszólalásában, az Országgyűlés tavaszi ülésszakának első napján. Egyébként tőle – mostanában – szokatlanul békés hangnemet ütött meg.Mesterházy Attila, az MSZP frakcióvezetője elismerően szólt a kormányfő kompromisszum készségéről – ettől a hangvételtől is elszoktunk már, illetve egyetértett a pénzügyi paktum elfogadásával, ez várható volt. Nem okozott meglepetést a másik két ellenzéki párt reakciója. Az LMP frakcióvezetője emlékeztetett rá, hogy Orbán Viktor az utóbbi másfél évben „árnyékbokszolást” folytatott és nem rajongott az uniós pénzügyi paktumért, mely „gúzsba köt” minket. A Jobbik frakcióvezető-helyettese utóbbi kapcsán „szoros gazdasági és politikai” függésről beszélt, illetve népszavazást kért az ügyben.Összességében nincs új a Nap alatt; az ellenzék kiszámítható módon reagál. Többnyire bírál, de ha a képviselők mind egyetértenének, egy párt is elég lenne. Ezúttal, az idő jelentős részében nem szabadságharc, hanem egy megegyezés ellen és mellett érvelnek majd – ha komoly is a téma, a retorika jóval szelídebbnek várható. Most úgy tűnik, a tavaszi (egyelőre még kemény téli) szél csendben árasztja majd lassan csordogáló ügyeink folyamát az elkövetkező ülésszakon.

Szőke Tamea

timea.szoke@inform.hu

Malév-sirató

zsazs — Tue, 14 Feb 2012 12:14:23 +0000

Ma minden valamirevaló közszolgálati műsor a Malévet siratja a képernyőn. A nemzeti gyász oldalhajtásaként magam is elmorzsolok érte egy könnycseppet. Boda István jegyzeteDerűs és szép emlékeket őrzök róla. Nem tudom, hogy az ötvenes évek elején már ugyanígy hívták-e a légitársaságot, de az biztos, hogy „hazai” járatokat is működtetett. Sőt! Megyei kapcsolatokat is ápolt, s Debrecenből például minden további nélkül el lehetett érni Nyíregyházát, Miskolcot, hogy saját élményeimre hivatkozzam.

Az ár is elviselhető volt, egy-egy út annyiba került, mint a célállomáshoz igénybe vett vasúti első osztály. Kapitány Ferinek egyszemélyes irodája működött az Aranybikában – akkor még nagy élet volt a Bika Bálint nevét viselő szállodai és egyéb funkciókat is ellátó épületegyüttesben –, a jegyet is ő intézte, s a különbusz is a hotel elől vitte a megbecsült utasokat a reptérre.S ha a várakozás perceiben némely ismerős nyűgösködött volna az esetleges Ikarosz-féle legenda balsejtelmein rágódva, hát egy-két kupica házi főzésű szilvórium mindjárt megnyugtatta.

Jómagam sohse féltem a Malév járatain. Még akkor sem, amikor a személyzetre várva körbeálltuk a ferihegyi „járatot”, s várakoztunk a beszállás örömére. Meg is érkezett a pilóta, s kecses kísérője jelenlétében körbejárta a „szovjet ajándékot”, s kötelező mustrája közben hol az egyik kerékbe rúgott bele, hol a másikba, miközben hangosan eme szakmai véleményének adott hangot: már megint ezzel a szemétládával repülünk! Egyszer még széthullik nekem a levegőben! S majd mintegy ennek az árnyékát elhessentve egy graciőz mozdulattal felénk emelte a kezét, s mondta: tessenek beszállni!

Szóval, nem értem én ezt az egész légügyi végjátékot. Az ellenzék leszólja a kormányt, hogy hagyta csődbe menni a vállalatot, az EU meg nem kis összegek visszafizetéséről beszél, amit még anno kapott, hogy levegőben lehessen. S az, merthogy kormánysegítség volt, nem egyeztethető össze a szabadverseny etikájával. Hát akkor? Erre mondja a honi észjárás: szép lehetsz, de okos nem! Mint ahogy a budapesti tömegközlekedés esetében sem. Ott is az országos siratóének, a pénzszűke, holott mindenki tudja, a „navigare necesse est” nyomvonalát követve: közlekedni pedig kell. Ha ráfizetéses, ha nem.

Bár a tévénéző attól sem lesz derűsebb, ha az egyik színezet ezt mondja, a másik meg azt. Emlékeimben csak az a vállalkozó volt önfenntartó, aki egyszemélyesen integet vissza múltam ködéből. Kenéz Józsefnek hívták, fogatos volt a cselédtanyán. Véletlenül futott bele egy ügynökbe, akivel abban alkudott meg, hogy vasárnap hajnalban kiviszi a kisvárdai állomásra, a fél ötös személyhez. Kenéz reggel fél négykor be is kopogott az ablakon, jelezvén, hogy megérkezett. Jött is a vigéc, kezében a kis utazó vulkánfíber, s kérdezte vidáman: – És a fogat? – Fogat? – így Kenéz – Az nincs. – Hát akkor? – Felül a hátamra, s időben ott leszünk a vonat érkezése előtt. Öt pengőért, uram, bármikor állok rendelkezésére. A vigéc, vonakodva bár, de mit tehetett? Ráállt – ráült – az egyezségre, ám azt kikötötte: az állomás közelében már gyalog teszi meg az utat.

Jut eszembe: Déry Tibor híres regényében sem szokatlan ez a közlekedési forma. G. A. úr naponta szállítja nyakába véve Leone urat, ami ugyancsak nagy megtiszteltetés a ló szerepét játszó számára. Hogy metaforikusan is bár, de eljuthatunk-e valaha erre a boldog állapotra, nem tudom. Némi iróniával viszont talán nem ördögtől való gondolat, hogy a sok kihasználatlan „lóerő” így és efféleképpen hasznosuljon. Amitől még szmogriadót sem kéne elrendelni…

Boda István

istvan.boda@naplo.haon.hu

Meddig tarthat az oroszlánfóka diadala?

zsazs — Tue, 14 Feb 2012 11:46:44 +0000

Egy fél ország bontott pezsgőt vasárnap este, amikor végre-valahára a fallal karatézva távozott a villa grimaszbajnoka, a hisztit egy új dimenzióba emelő Kingulina.

Az egyesek szerint érzelmes, az orvosi meghatározás szerint azonban neurotikus királylány ugyanis alulmaradt a szilikonba burkolózott oroszlánfókával folytatott párbaja során, egyszóval Seherezádé folytathatta a játékot.

Az öt főre fogyatkozó különítmény ezáltal közelebb került a főnyereményhez, hiszen már csak néhány hét maradt a végjátékig. Igen ám, de fölvetődhet a kedves tévénézőben, hogy vajon melyik villalakó érdemelné meg a fődíjat. Vegyük hát sorra a díszes társaságot!

A Kingát kiejtő Seherezádé már önmagában megérdemel egy szóbeli vállon veregetést, hiszen a show történelmének talán legirritálóbb játékosát sikerült kiejtenie, ám ennél több indokot nem lehet mellette felsorakoztatni. Egy cirkuszban nyilván hasznát vennék Sehi oroszlánfóka bőgéshez hasonló „nevetésének”, ám azon kívül, hogy van némi gogós múltja, nem kifejezetten meghatározó személyiség.

Az ötödik széria Alekosza

Nem úgy, mint a villa hím Moncsicsije, akarom mondani Attilája, akit nevezhetnénk akár az ötödik széria Alekoszának feltéve, ha a nézők számára szórakoztató karaktereket szemléljük. Attila ugyanis kellően karizmatikus és meghatározó személyiség a villában ahhoz, hogy akár a fináléig masírozzon, egy hibája azonban akad a kalapácsfejű játékosnak. Nyilvánvaló, hogy Attila mérhetetlenül alávaló. Ez persze a mai világunkban akár erény is lehetne, ám a helyenként Jockey Ewingot is megszégyenítő lekvárkeverés idővel megbosszulhatja majd magát.

Elég, ha az iménti mondatkor Attila és Vera kapcsolatára gondolunk. Vera ugyanis egy nagyon szerethető karakter, aki a többiek utálatán megerősödve lopta be magát a nézők szívébe és sokak gatyájába. A megszellőztetett pornós alakítás azonban úgy tűnik nem tette unszimpatikussá Verát, sokkal inkább az elesettségét erősítette. Volt már rá példa a valóságshow-k történetében, hogy egy lazább erkölcsű játékos nyerte a fődíjat, így Verának is komoly esélye van erre, csak nehogy kiderüljön még egy-két szaftos titok a leányzóról.

Micimackóéhoz hasonló értelemmel

Versenykörülmények között a mezőnyben mindig akad egy fekete ló, s mivel ez a műsor is egyfajta verseny, esetünkben vitathatatlanul Fecóé ez a szerep. A gyakorta harsány apuka, akit Micimackóéhoz hasonló értelemmel áldott meg az ég, már önmagában kedvelhető, ám az ebből fakadó konfliktuskerülése okán könnyen ráfogható, hogy képmutató és halovány a személyisége. Azt azonban nem tudhatjuk, hogy Fecó mögött mekkora szavazótábor áll, hiszen eddig még nem vett részt egyetlen párbajon sem.

Csabi, egy óriási kérdőjel

Végezetül pedig, itt van Csabi, aki sokak számára egy óriási kérdőjel. Az amúgy szépfiú kategóriában a villába jutó srácra ugyanis sok minden ráaggatható, de hogy szépfiú lenne, az erős túlzás. Annak ellenére, hogy alaposan kikezdték már néhányan a villában, azzal egyet kell értenünk, hogy Csaba időnként olyan, mint egy óriási, állandóan halásznadrágban járó, orrhangú debil. Azt persze régóta tudjuk, hogy hülyéknek áll a világ, így a Csaba körüli felhajtást is számításba véve bizony úgy tűnik, hogy jelen pillanatban ő a legesélyesebb a fődíjra.

Azt persze hozzá kell tennünk, hogy bárhogy alakuljon a végjáték, végignézve az esélyesek során, jó választás nincs!

-Igor-

Repül a fapad Londonba

pegabi — Tue, 14 Feb 2012 07:19:07 +0000

Poraiból feltámadva hirtelen főnixmadárként szárnyalhat a gépmadár a Főnix Csarnok városából. Ici-picit azután röppent fel a nagy hír, hogy a nemzeti légitársaságból kinyomták a szuszt. Ladányi Tóth Lajos jegyzete

Aggodalomra a jelek szerint nincs ok, hisz „Sohase mondd, hogy túl vagy már mindenen. Sohase mondd, hogy tovább már nincs nekem. Mindig van új és még újabb, hát várd a csodát, De sohase mondd, hogy nincs tovább”. Mindig madarat lehet fogatni az örökbecsű Verebes-dalszöveg felidézésekor, mely sugallja a reménysugarat. Egy biztos: valami van a levegőben.

Hétfőn viharos gyorsasággal lehullt a lepel: Debrecenből indít London Lutonba járatokat a Wizz Air. A magenta repülőgépek hamarosan hetente három alkalommal szállnak fel a cívis reptérről. Több hónapos tárgyalássorozat előzte meg a fapados légitársaság térhódítását, alighanem jót tett a projekt megvalósulásának a Malév elszállása. A minap egészen véletlenül megszellőztették, hogy a volt pénzügyminiszter április óta tagja az Wizz Air igazgatóságának. És ez csak pont most derül ki! Mint ahogy a Debrecen-London légi kapcsolat is, ami távlatokat nyithat, ugyanis kizárólag a menetrend szerinti járatok megindítása helyezheti fel a szomszédos megye székhelyét Európa légiközlekedési térképére. Lám, mennyit tesz egy jó időzítés…

- Ladányi Tóth Lajos -

Jegyzet: Áj láv jú nap

boon1 — Tue, 14 Feb 2012 07:03:58 +0000

“Ha egy férfi szeret egy nőt, akkor nem – csak – február 14-én vesz virágot. Hanem január 9-én, március 20-án, vagy éppen augusztus 29-én. Is. Mert adni, gondolni a szeretett lényre bármikor lehet. Úgy, hogy csak megfogod a kezét, végigsimítod az arcát. Vagy csak egyszerűen a szemébe nézel. Csak úgy, mert jó. Nektek.” – Juhász-Léhi István jegyzete.

El kell, hogy keserítsem a hölgyeket… Vannak olyan férfiak, akiknek bizony semmit sem jelent az úgynevezett Valentin nap. Ez az import ünnep a Bálintok nevenapján a sok giccsel. Az “I love you” feliratú plüss macikkal, a villogó bóvli műanyag szívecskével, a fényképes bögrével, a romantikus és cuki baromságokkal.

Ha egy férfi szeret egy nőt, akkor nem – csak - február 14-én vesz virágot. Hanem január 9-én, március 20-án, vagy éppen augusztus 29-én. Is. Mert adni, gondolni a szeretett lényre bármikor lehet. Úgy, hogy csak megfogod a kezét, végigsimítod az arcát. Vagy csak egyszerűen a szemébe nézel. Csak úgy, mert jó. Nektek.

A nagy bizniszt kedves férfitársaim – mint amit a karácsonyból és a húsvétból is kreáltak az “ámerikáiák” – pedig hagyjuk meg azoknak, akik pénzben mérik az érzelmeket is.

Ha pedig nem csak február közepén leszünk szerelmesek, akkor kedvesünk is megértőbb lesz ha megkérdezi tőlünk, hogy “tudod milyen nap lesz édesem február 14-én?”, mi meg azt válaszoljuk; “hát persze, hogy tudom, drágám! Kezdődik a Bajnokok Ligája!”

Ugye milyen egyszerű? Olyan, mint megvenni egy csokor virágot. Mondjuk február 15-én…

- Juhász-Léhi István -

Nézőpont: Megosztás

gergojanvari — Mon, 13 Feb 2012 07:05:00 +0000

Télvíz idején a disznóságok kapnak főszerepet a jégen, hogy legalább a fogópálinka és a perzselés felhevítse a hűlt helyeket. Hurka-kolbász ide vagy oda, azért a gömbérzékükről híres férfiakat nem csak a toros kóstolóval és a csülökpecsenyével lehet felmelegíteni, s nem is csupán a téli sportok örömére csillan fel a szemük. Barak Beáta jegyzete.

Az épülő nagyerdei stadion híre is okot ad arra, hogy azt a körülbelül negyven napot, amely meccsnézéssel telhet az új létesítményben, előre megünnepeljék. Ennek az öröme már a tervezőcsapat szemében is felfedezhető volt, amikor minden igyekezetükkel óvták és védték azt a még csak álmokban szereplő „közösségi teret”, amelyről kijelentették, hogy Debrecen nagyon akarja.

Mert hölgyeim, és persze a gyerekek is, ez a stadion nem csak a meccsnézésről fog szólni! Nincs több várakozás otthon: azt ígérik, hogy a sportesemények immár nem kifejezetten a férfiak kiváltságai lesznek, mert a Nagyerdő adta kellemes környezetben az egész család talál kikapcsolódásra, feltöltődésre megfelelő programot. Így válik majd megoszthatóvá az Európában is egyedülálló közösségi tér.

Barak Beáta

Nézőpont: Erőt meríteni

kerekes1 — Mon, 13 Feb 2012 06:10:54 +0000

Sokáig keringett az egyik közösségi oldalon egy olyan apának a videója, aki felnőtt, sérült fiát ölében cipelve teljesítette a vasember-próbát, miközben kamerák örökítették meg az emberfeletti teljesítményt. Barak Beáta jegyzete.Megosztották sok százan, pityeregtek rajta még többen, s szánták, akik persze közben mind azt gondolták, de jó, hogy nem velem történik.. Egy másik fiatalember, akinek se kezet, se lábat nem adott a teremtő, iskolákat „turnézott” végig a történetével: táncolt, mesélt, viccelt, s tudatta, örüljön mind, aki él, és mozog, mert nem az a lényeg, hány kilót nyom a mérleg, s hány pattanást rejt a púder. Az ő sorsa sok ép tinédzsernek mutatott utat az elégedettség felé terelve azokat, csakúgy, mint egy anya, aki testi hibával szült egészségeset, akit kar híján sosem ölelhetett meg.

Vajon miért mindig azoktól tanulhatunk a legtöbbet, akik kicsit sem tökéletesek? A fogyatékkal élők életöröme, „elvegyülni” akarása és szereplése példa lehet mindannyiunk számára, ha nem csak a csodabogarakat látjuk bennük; s azokat, akiknek akadálymentes bejáratokra és szabad parkolókra van szükségük. – Tudnunk kell, hogy emberek vagyunk, ezért olykor hibázhatunk, s nem mindig a sorsra kell fognunk a velünk történteket – mondta Erőss Zsolt hegymászó, aki fél lábbal él teljes életet. Ő a járatlan utat választotta, csakúgy, mint a vasember, aki a hátán vitte be a köztudatba a gyermekét, hogy megtaníthassa, a teljesítmény fizikai és lelki erőben méretik.

Barak Beáta

Nézőpont: A nemzet bringája

dudas — Fri, 10 Feb 2012 14:17:35 +0000

Nem szerencsés vagy nem megfelelő megoldások is születtek az elmúlt másfél év kapkodásában, amelyről a választók se tudták, hová vezet, mondta a kormányfő a Fidesz frakcióülésén. Szendrei Péter jegyzete

Sajnos nem ez a helyzet. A választók ugyanis pontosan tudják, hová vezet ez a kapkodás, mert a saját bőrükön érzik a következményeit, csakúgy, mint a nem szerencsés vagy nem megfelelő megoldásokét is.

Félreértés ne essék, én tisztelem a gyors észjárású embereket, akik képesek krízishelyzetben sebesen és jól dönteni, de csak akkor, ha előtte végig is gondolták annak következményeit. Ezt viszont a kormány politikájában nekem nem sikerült felfedeznem. Úgy tűnik, gyakran hibás adatokból kiindulva, összecsapott hatástanulmányok alapján vagy azok nélkül gyorsan jut hibás következtetésekre, és ehhez szabja a törvényeket, amelyeket baráti gombnyomógépek kritika nélkül szavaznak meg. Aztán, ha valaki felhívja a hiányosságokra a figyelmüket, megsértődnek.

Régi vicc: malacka bukik a biciklivel. Nénike sajnálgatni kezdi, hogy te szegény, nem ütötted meg magad? Mire a malac: Mi közöd hozzá, hogy szállok le a bicikliről.

Az a baj, hogy ha a kormány borul a nemzet bringájával, az is nekünk fáj.

Szendrei Péter