Nézőpont: Lassú díszlépés

Miért nem hozzuk haza a katonáinkat, és hagyjuk Afganisztánt a középkorban, ha annyira ott akar lenni? Miért erőltetjük? Hogyan feltételezhetjük, hogy erőszakkal át tudunk ráncigálni egy országot, világrészt a XXI. századba?

A sablonválasz szerint, ha mi nem megyünk oda, ők jönnek ide – erről tanúskodnak a WTC, a Pentagon és a londoni metró elleni merényletek. Az iszlám fundamentalisták csak azért fenyegetik távolról a mi „jól bejáratott” civilizációnkat, mert katonáink otthon adnak nekik elfoglaltságot. Ha tetszik, ha nem, tagja vagyunk egy katonai szövetségnek, ami a mi biztonságunkat is garantálja – ennek pedig ára van: el kell fogadnunk, hogy barátaink ellenségei a mi ellenségeink is.

Különböző fejlettségi szinten lévő vagy eltérő kultúrák között a történelem során egyszer sem alakult ki igazán békés egymás mellett élés, a gyengébb vagy a kevésbé agresszív civilizáció mindig felmorzsolódott és a történelem feledésébe merült. Cortez és Alvarado előtt az inka birodalom tizenegy milliós lakosságú volt, mára csak a szépen faragott kövek tanúskodnak egykori létezéséről és virágzásáról. Nem tudni biztosan, de Afganisztán a saját erejéből talán soha nem zárkózik fel az úgynevezett civilizált világhoz, tehát segíteni kell az ott élőknek, fel kell nyitni a szemüket. Demokratizálni kell, különben ők rángatnak vissza bennünket a középkorba.

- Szendrei Péter -

Kapcsolódó cikkek:

Judit hétfőn végleg hazatért