Nem kellett a vacak 15 ezer forintom…

Néhány hete megszületett első gyermekünk. Nagy öröm ez a családnak, hála Istennek a szülés rendben zajlott, feleségem kifogástalan ellátást kapott mind az orvosok, mind a nővérek részéről.

Mivel nem vagyok hálátlan ember, szerettem volna anyagiak formájában is megköszönni az áldozatkész munkát. Nem vagyunk gazdagok, de nem is éhezünk azért, szóval úgy gondoltam, 15 ezer forintot még belecsúsztatok a szülészorvos zsebébe…

Bár ne tettem volna! A doktor úr nem fogadta el a pénzt, flegmán csak ennyit mondott: “Köszönöm, de ma már KÁVÉZTAM!” Teljes megsemmisülésem után gyorsan pakoltunk is és hazajöttünk. Azóta már tudom, egy szülés után jóval borsosabb összeget “illik” adni. Rendben, hibáztam, nem néztem utána az etikettnek, máskor hamarabb elkezdek rá spórolni.

Azt viszont nem tudtad ezidáig megérteni, hogy miért kell egy embert megszégyeníteni azért, mert szegény és nem tudott neki elég pénzt fizetni – ami nem is kötelező ám! Úgy tudom, jobb helyeken el sem fogadják a hálapénzt, ha látják, hogy szegény ember adja.