Kampányhajrában mindig azon szoktam bosszankodni (és lassan már élvezem), hogy vidéken mifajta kisstílű húzásokkal próbálnak egymás szemgödréből előnyöket kikaparni a politikai ellenfelek, példákat nem is hozok, még azt mondanák, részrehajlok – hajoljon a nyavalya.
Az iménti fajta „lelkesedésem” okán lettem figyelmes arra: két százalékot adtak szerdán a Magyar Kétfarkú Kutya Pártnak. Kíváncsi vagyok, mikor lesz akkora a politikai életünket illető kiábrándultság, hogy nálunk egy viccpárt valamit átlépjen, valahová bejusson, valamit megnyerjen; ez a lufi, ki tudja, hol áll meg, kit hogyan talál meg.
Az izlandi fővárosban egy hasonló szerveződés addig csinálta a fesztivált, míg az idei voksoláskor beütött a nagy meglepi, s ez az úgynevezett Legjobb Párt adhatta a polgármestert Jon Gnarr főmókamester személyében.
Idehaza sem állnak rokon nélkül a kétfarkúak: emlékezzünk csak a kilencvenes években a Pató Pál Pártra, amely, mint azt egy ismeretterjesztő weboldal írja, a párttá válás sikertelen harcát vívta akkoriban: mint idézik, azzal utasította el őket a Legfelsőbb Bíróság, hogy demoralizáló és destruktív az alapszabályuk, ironikus, szatirikus, valamint közösségellenes a ténykedésük…
No, de vigyázó szemetek Reykjavíkra vessétek…
– Fábián György –
A szerző blogja: http://blog.mon.hu/ludwighernya
Mérhető Budapesten a Kétfarkú Kutya Párt
Metróvonalat terveznek Sopron és Záhony közé