Maga augusztus 20., valljuk meg, jelen formájában amúgy is a kevéssé átélhető, “kötelező” ünnepek sorát gyarapítja, az olyanokét, amikor az államiság és Szent István kontójára jó nagyokat, jó kenetteljeseket lehet mondani, úgyse veszi komolyan senki, talán az IMF se sértődik meg rajta, bár lehet, hogy szemünkre vetik majd a tüzijátékot, érjük be az Örömódával.
Pedig ha már Vajk, akkor végre ki is lehetne találni ezt az ünnepet: a nomád és középkori hagyományőrzés divatját éljük, történelmi emlék, muníció van, akkor meg mi lenne, ha augusztus 20. nem csak a nyomorult tüzijátékról szólna, hanem országszerte elkezdenénk agyalni azon, hogyan idézhetnénk meg – lehetőleg hazugságmentesen, túlszínezés nélkül – gyerek és felnőtt számára egyaránt élvezetesen István korát? Igény lenne rá, igaz, nem biztos, hogy 150 millióból kitelik. De talán mégse volna pogányság.
Ratalics László