Több mint egy tonna hal pusztult el a Hortobágy-Berettyón
– A Hortobágy-Berettyó folyón alapos felmérést és kárelhárítást végeztek a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrei. Több mint egy tonna hal pusztult el a folyón 3-4 nap alatt. A halpusztulás a folyó élővilágát ért hatást tekintve csak a jéghegy csúcsa – mondta érdeklődésünkre Kapocsi István, a Természetvédelmi Őrszolgálat vezetője.
Szokatlanul nagy mértékű
Mint megtudtuk, minden évben előfordulnak kisebb-nagyobb halpusztulások, de a mostani eset szokatlanul nagy mértékű. A Hortobágy folyón az áradáskor emelkedő vízszint elöntötte a hullámteret és az ott lévő dús gyepnövényzetet, ami a június 9. után bekövetkező hőségben „rothadásnak”, bomlásnak indult. Ennek következtében a vízben erősen csökkent a vízi élővilág számára elengedhetetlen oldott oxigén szintje. A vízvizsgálatok emellett kimutattak egy feltételezhetően külső szennyező forrásból származó erős foszfátterhelést is. Ezek a hatótényezők együttesen okozták a halpusztulást.
Hosszú távon nem lesz nagy hatással a halpusztulás
Elsősorban süllők, kárászok, keszegek, illetve pontyfélék kerültek elő a tetemek összegyűjtésekor. Pénteken már nem észleltek újabb haltetemeket a folyón a természetvédelmi őrszolgálat tagjai. A folyó élővilágára remélhetőleg hosszú távon nem lesz nagy hatással a halpusztulás. Őshonos halfajok telepítésével a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság pótolja az elpusztult halakat, de a többi élőlénycsoportot ért károsodást az idő hozza majd helyre. A mostani helyzet figyelmeztető jel is, a belvíz közvetítésével az élővízbe jutó szennyező anyagok következményeire és a Hortobágy folyó sebezhetőségére 0 tudtuk meg a szolgálatvezetőtől.
Nagyobb a füstje?
Harminc év alatt három nagyobb halpusztulással találkozott Molnár László püspökladányi halász.
Sokan mondják, hogy rengeteg hal veszett oda, azonban ő, mint érdeklődésünkre elmondta, nem gondolja valósnak ezt a tényt, mivel semmi szokatlanra nem figyelt fel. Szavai szerint a kijelentésnek nagyobb füstje van, mint lángja.
Úgy véli, a természetes kiválasztódás tréfálta meg az emberket. Ívás után legyengülnek a halak, és a nem életképes egyedek élete véget ér. A folyó bizonyos részein elpusztul 5-10 példány, a sodrás tovább viszi a tetemeket, és ezek bizonyos részeken felgyűlhetnek a hínárnak és egyéb növényeknek köszönhetően. S a hozzá nem értő egy nagyobb darabszámú elpusztult hal láttán egyből arra gondol, hogy az állatok halálának komolyabb oka van.
