Éppen azért állítaná Debrecenbe, hogy ne csak Budapesten, hanem itt is méltó emléket hagyjanak az utókornak a magyar foci egyik legnagyobb klasszisának.
Tesvére, Pósán Roland pedig Nyilasi Tibornak a Ferencváros labdarúgójának tisztelegne egy szoborral. Nagy embernek tartja, aki sokat tett a sportért, és bár tapasztalata szerint sokan elítélik a Fradit Debrecenben, Nyilasi megérdemelné, hogy itt is tiszteljék.
Molnár Evelin szívesen adózna a Református Kollégium bármelyik volt diákja emlékének szoborral, akiből később költő lett, s ezt a belvárosban helyezné el, központi helyre. Evelin tiszteli a református hagyományokat, büszke arra, hogy ő maga is a Kollégium diákja.
Vedres Erzsébet nagyon szeret színházba járni, amilyen gyakran teheti, el is megy egy-egy előadásra. Ő a színészeknek állítana szobrot, köztük is Trill Zsoltnak, a Csokonai Színház egyik kiváló színészének. Erzsébet szerint méltó módon tisztelnék meg így a színészt, aki öregbíthetné a város hírnevét.
Ő is a belvárosba helyezné a szobrot, központi helyre. Van, aki író emlékét örökítené meg szobor formájában – így vélekedik Lakatos Petra is, aki Szabó Magdának, Debrecen szülöttének állítana ily módon emléket.
Szabó Magdának nagyon jó könyvei vannak, Petra szereti az írásait. Guba Péter szerint a magyar zenének kellene emléket állítani. Ő is zenész, zenész-körökben mozog, és nagy kedvence a debreceniek büszkesége, a Tankcsapda. Péter őket tisztelné meg azzal, hogy szobrot állíttatna a zenekar mindhárom tagjának.