Koncertek a kis csodákért

Szarka Tamás: Én benne éltem a népzenében, abban a világban gyerekeskedtem, ahol a lakodalmakban népzenészek játszottak, s a prímás nyakkendőjét elvágta az egyik vendég, ha az rosszul játszott.

Nekem ez ösztönöm, vérem, ami a lélekből jön. Hatalmas érték nekünk, magyaroknak a zenei világunk, fantasztikus dolog, hogy ebből táplálkozhatunk.

HAON: Könnyűzene, népzene, költészet, sok mindent mondanak a Ghymesre. Melyik lehet a legtalálóbb?

Szarka Tamás: Ez egy írott zene, onnantól aztán mind benne van egy kicsit. Ha valaki meghatározza, annak örülök, mert hallgatja és foglalkozik vele. Nekem soha nem volt tisztem, hogy ezt tegyem.

Zseniális alkotók vannak itt, ott, amott is, a határok összemosódnak könnyűzene és komolyzene között, az előadók, a hangszerek, hangszerelések, hangulatok átfolynak egymásba.

Mi úgy gondolkozunk, hogy a koncert után, ha a közönség megy haza, és öt percre csendben van a zenével, öt percre jobb lesz neki a zenétől, akkor megtettük, amit megtehettünk, az már egy kis csoda születése.

HAON: Arany- és platinalemezek, telt házas koncertek jelzik a Ghymes sikerét, mégsem Önök folynak a csapból, nem lettek sztárok. Kellett figyelni arra, hogy a bulvársajtó ne telepedjen a zenekarra?

Szarka Tamás: Nem kellett lépni, hogy megvédjük magunkat a bulvártól, hiszen nem léptünk be. Megkeresések, hívások voltak, mi azonban nem mentünk el azokra a pontokra, amit már túlzásnak éreztünk.

Létezik egy finom mezsgye, melynek átlépését mindenki saját magának határozza meg. Manapság azt tapasztaljuk, hogy önjelöltek ácsingóznak bele a bulvárba, ők azok, akiket celebeknek hívnak.

Általában oda sorakozni kell, mi meg ezt nem tettük meg, de nincs is ebből semmi gond.
– Sz. L. –