Koncertek a kis csodákért

Szarka Tamás: Én benne
éltem a népzenében, abban a
világban gyerekeskedtem, ahol a lakodalmakban
népzenészek játszottak, s a
prímás nyakkendőjét
elvágta az egyik vendég, ha az rosszul
játszott.

Nekem ez ösztönöm, vérem, ami a
lélekből jön. Hatalmas
érték nekünk, magyaroknak a zenei
világunk, fantasztikus dolog, hogy ebből
táplálkozhatunk.

HAON: Könnyűzene,
népzene, költészet, sok mindent
mondanak a Ghymesre. Melyik lehet a
legtalálóbb?

Szarka Tamás: Ez egy
írott zene, onnantól aztán mind
benne van egy kicsit. Ha valaki meghatározza,
annak örülök, mert hallgatja és
foglalkozik vele. Nekem soha nem volt tisztem, hogy ezt
tegyem.

Zseniális alkotók vannak itt, ott, amott
is, a határok összemosódnak
könnyűzene és komolyzene
között, az előadók, a hangszerek,
hangszerelések, hangulatok átfolynak
egymásba.

Mi úgy gondolkozunk, hogy a koncert után,
ha a közönség megy haza, és
öt percre csendben van a zenével, öt
percre jobb lesz neki a zenétől, akkor
megtettük, amit megtehettünk, az már
egy kis csoda születése.

HAON: Arany- és platinalemezek,
telt házas koncertek jelzik a Ghymes
sikerét, mégsem Önök folynak a
csapból, nem lettek sztárok. Kellett
figyelni arra, hogy a bulvársajtó ne
telepedjen a zenekarra?

Szarka Tamás: Nem kellett
lépni, hogy megvédjük magunkat a
bulvártól, hiszen nem léptünk
be. Megkeresések, hívások voltak,
mi azonban nem mentünk el azokra a pontokra, amit
már túlzásnak
éreztünk.

Létezik egy finom mezsgye, melynek
átlépését mindenki
saját magának határozza meg.
Manapság azt tapasztaljuk, hogy
önjelöltek ácsingóznak bele a
bulvárba, ők azok, akiket celebeknek
hívnak.

Általában oda sorakozni kell, mi meg ezt
nem tettük meg, de nincs is ebből semmi
gond.

– Sz. L. –