Máshol öten is pályáznak a székbe, melyben sokszor azért kényelmetlen az űlés. Elgondolkodtató kontraszt, s ha tovább ragozzuk, nem is olyan meglepő, elég csak az úgynevezett „önhikis” településekre gondolni, melyekben leginkább a „Az üres kamrának bolond a háziasszonya” mondás juthat eszünkbe.
Történetesen a fentebb említett két kisközség egyik polgármesterét jól ismerem, így azt is tudom, hogy mit tett a faluért. pontosabban, mit köszönhetnek neki az ottaniak. Amikor „a kamra üres volt” a magáéból adott, de azért igyekezett a saját mintagazdasága mellett az „államit” is jól vezetni. Épült, szépült, fejlődött a település, mégis próbálták kikezdeni. Kivédte, kibírta. Nekem akkor sem ment a fejembe, miért vállalta, mi motiválhatja, hiszen sikerélmény gyakran jut neki a magánszektorban is, amelyhez a közösből soha nem tett, annál inkább a közösbe a másikból. Kihalóban, de vannak ilyen emberek, tényleg!
Ma már nem csúfoskodik összeállításunkban az a vízszintes vonal, lesz jelölt a székre. Okát ne firtassuk, de nem az emberünké.
Égerházi Péter
egerhazi.peter@inform.hu