Az első millió jön magától
Fabók Ágnes
Elmúlt már az a világ, amikor az informatikus szóra a legtöbb embernek egy kockás inges, szemüveges, borzos hajú, borostás ábrázatú és éjszakába nyúlóan gépe felé görnyedő, gyakran anyagi gondokkal küzdő alak jutott eszébe.
Még emlékszem rá gyerekkoromból, hogy ilyen figurákat először amerikai filmekben láttam, s el sem tudtam képzelni, hogy összetalálkozhatok velük a mi kis hazánkban.
Aztán néhány év múltán eltűnt a „misztikum”, s én is beléptem a számítógép-kezelők világába. Bár sosem lettem informatikus, de már értem, mi kötötte az akkor megszállottnak hitt társakat a gép elé oly sok órán keresztül.
Felismerték, hogy mekkora lehetőségeket rejt az információs technológia világa. S aki nem volt rest tanulni és bújni az általában csak angol nyelven elérhető szakirodalmat, az mostanra jól menő üzletemberré, vagy elismert szakemberré vált.
Ha egy mai fiatalnak azt mondom, informatikus, már más képet fest az integrált áramkörök gurujáról, mint mi akkoriban. Nem csodálkozik életmódján vagy külsején.
Nem számít neki, hogy néz ki, csak az, hogy mit tud. S ez igaz emberre, gépre egyaránt. Ha ért hozzá, akkor lábai előtt heverhet a világ – mondja.
„Csak” egy kis fantáziára és szerencsére van szüksége, hogy megtalálja a hétköznapi életnek azt a momentumát, amelyet csak ő tud „gépesíteni”, azaz digitalizálni. S ha ez megvan, csak gyorsan le kell védetnie a találmányát, s hátradőlhet, mert az első millió jön magától.
Mindez szép is lenne, de idáig azért el kell jutni. Tudják ezt az oktatók is. Hiszen a hangsúly a versenyképességen és a gyorsaságon van, s ehhez csak a tanulás villogó gombokkal kirakott információs sztrádáján át vezet az út.
Kapcsolódó cikkek:
Miért kell mindenkinek diploma?
