A derecskei poéta végre hazatalált

Így van ez Szőllősi
Imrénével is, a derecskeiek
Vilike nénijével,aki
rajz szakos tanárként
szívvel-lélekkel mutatta meg
diákjainak a vizuális kultúra
rejtelmeit, buzdította őket a
hagyományok tiszteletére, az igazi
értékek fontosságára. A
HAON civil tudósítója,
Fegyverneki Gergő
nemrégiben látogatást tett
nála, hogy beleolvashassunk a
tanárnő legújabb
könyvébe.

Ahogy sokan mondják Vilike
néniről, dúl benne a
kutatási hajlam, hogy a múltat
megőrizze a jelennek, ami pedig a
jövő letéteményese. A 10
éves a derecskei Kézműves Kör
kiadványa után  több mint ezer
régi fényképet 
gyűjtött össze Derecskéről,
derecskeiekről, és adta ki könyv
formájában. Alighogy megjelent a Derecske
története képekben című
könyv, máris újabb kötettel
jelentkezett a tanárnő. A derecskei
vonatkozású  Tanka
János tanár -
költő születésének
100.évfordulója alkalmából
jelent meg Szülőhazám Derecske
címmel,melyben bemutatja Tanka
János  életét
és száz, eddig jórészt meg
nem jelent derecskei témájú
versét fényképekkel,
életrajzi írásokkal,
érdekes naplórészletekkel
fűszerezve.  

– Még ’87-ben találkoztam Tanka
János szívhez
szóló Megyek haza Derecskére
című versével, amit be is
tettem a régi fotókat felölelő
képes albumba is.Bevallom, vágytam
rá, hogy Derecskének is legyenek
híres emberei, akikre büszkék
lehetünk, ráadásul János
bácsi nagyon fontosnak vélte, hogy
Derecskéről több szó 
essen az etnográfiában, de
főképp a poétikában -
emlékezik vissza a tanárnő. -
Később elkerült a költő
Derecskéről, és Abán halt
meg, de mindvégig derecskeinek vallotta
magát írásaiban is, nem
csoda, ha áhítattal ír verseiben a
Sirályról, a
Kálló vízéről, a
derecskei kenyérsütésről a
parasztszekérről, fakilincses
kapukról, kék katángokról.
Verseiben, elbeszéléseiben él
tovább és őrizzük szűkebb
hazánk, Derecske nyelvi
örökségét.
Valósággal bele volt betegedve
János bácsi kicsi korában,-
és a naplóbejegyzése szerint
még az orvos keresztapa is lemondott
róla,- amikor visszakerült Debrecen
városi forgatagába. A tartós lelki
betegségtől az mentette meg, hogy nagyanyja
visszahozta Derecskére, ahol a kemencesut volt a
fekhelye, de nem bánta,mert bár
földrajzilag másfele
irányította a sors, nem tudott szabadulni
a derecskei földtől. 

A tanárnő az első  versek
olvasása után
kutató munkába kezdett.
Könyvtárakban, múzeumokban 
és felvette a kapcsolatot a
költő rokonaival is, bejárva az
országot. E kutatás során jutott
el a költő özvegyéhez,
Katóka nénihez, aki a
Tanka-kutató hatalmas
meglepetésére több tucat
kéziratot tartalmazó 
dossziét vett elő, amire nagy betűkkel
rá van írva:
Szülőhazám Derecske.